Magyar tábornok a NATO-csúcsparancsnokság új csoportfőnöke

Honnan és hogyan vezetett az út a NATO kibervédelmi csoportfőnökségéig?

Már a középiskolában eldöntöttem, hogy katona leszek. Elhatározásomban családi tradíciók is közrejátszottak, hiszen édesapám katona, édesanyám pedig polgári alkalmazott volt. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára jelentkeztem, de nem ott végeztem, mert elfogadva egy ajánlatot, 1980-tól hat éven keresztül Uljanovszkban, az ottani katonai főiskolán – de annak egyetemi karán – híradó-informatika szakon folytattam tanulmányaimat. 1986-ban katonai rádió-híradó mérnökként, kitüntetéses oklevéllel hagytam el a várost. Hazatérésem után az akkori MN Troposzféra Főhírközpont műhelyparancsnoki beosztásába kerültem, majd két év múlva a 2. Troposzféra Hírközpont parancsnokhelyettese lettem Tiszavasváriban. Sokat köszönhetek annak a pár évnek, itt tanultam meg igazán gyakorlatban azt, amit a főiskolás évek alatt elméletben sajátítottam el. 1993-ban Budapestre vezényeltek, elvégeztem a híradó törzstiszti tanfolyamot, majd egy kétéves összfegyvernemi alapképzésen vettem részt a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. 1997-ben kerültem a HVK Híradó és Informatikai Csoportfőnökség jogelődjéhez, azóta szolgálok itt különböző beosztásokban. A 2000-es években tettem egy három évig tartó kitérőt, amikor Brüsszelben dolgoztam a magyar katonai képviseleten. 2010-ben egy esztendőt töltöttem a Washingtoni Nemzetvédelmi Egyetemen, majd hazatérésem után a Honvéd Vezérkarnál először megbízott csoportfőnöknek, rá fél évre pedig dandártábornoknak neveztek ki, véglegesítve beosztásomban.

Hogyan kapott meg a NATO legfelsőbb parancsnoki szintjén egy ilyen vezetői beosztást?

Ez év nyarán megjelent egy NATO-pályázat, amelyet az újonnan alakítandó kibervédelmi csoportfőnökség vezetésére írtak ki. Három pályázóból engem választott a NATO Katonai Tanácsa. Ebben az eredményben benne lehet a 37 éves pályafutásom tapasztalata, a négy diplomám, és természetesen benne van elöljáróim folyamatos támogatása. Alulról kezdtem annak idején a szolgálatot, s úgy vélem, szakmai pályafutáson méltó befejezése lesz ez a munka Belgiumban. Büszke vagyok rá, hogy idáig jutottam, melyben része van munkatársaim magas szintű szakmai munkájának és áldozatkész hozzáállásának is. Ezúton is köszönöm folyamatos támogatásukat.

Sarkosan és nagy vonalakban fogalmazhatunk így is, de az összefüggések ennél sokkal mélyebbek, a bizonyságnak vélt kijelentésekkel pedig különösen óvatosan kell bánni a kibertérben zajló ütközetek kapcsán. Miről van szó valójában? A kinetikus fegyverek korában elengedhetetlen volt a katonák fizikai jelenléte a harc megvívásához. Erre a kibertérben már nincs szükség. Bárhonnan, bármikor, minden előzetes jel nélkül indítható egy olyan támadás, amelynek pontos módját, nagyságát legfeljebb csak sejteni lehet. Ennek az új konfliktus-formának az egyik látványos pontja valóban a 2007-es úgynevezett észt-orosz konfliktus volt, amelyre alapként szokás hivatkozni. Azért mondom, hogy úgynevezett, mert – bár az újságok így nevezték el, és volt szervezet, amely magára is vállalta – a kibertérben elég nehezen lehet bizonyítani és pontosan visszakövetni, hogy egy kibertámadás mögött pontosan ki vagy mi áll. Az észteket ért támadás azért volt ennyire látványos, mert az ország közigazgatási rendszerének ügyintézési módja mintegy kilencven százalékban már akkor is elektronikus alapú volt. Hogy konkrétan ki állt a háttérben, az legfeljebb politikai elemzéssel és következtetéssel, az összefüggések feltárásával gyanítható, de ismétlem: a kibertérben jelenleg nem lehet teljes bizonyossággal kideríteni az igazságot. Éppen ezért annyira bonyolult ez a hadviselési forma, s még nehezebb a védekezés módja. A terheléses támadás az észtek ellen például több tucat országbeli IP-címről érkezett egyszerre, márpedig az kizárt, hogy ezek az országok valamennyien valóban részt vettek volna benne.

Mérföldkőnek számít az új hadszíntér történetében a 2014-es walesi NATO-csúcs, ahol a szövetségesek meghirdették a NATO kibervédelmi képességeinek fejlesztési célkitűzéseit is. Összefoglalná röviden ezeket?

A csúcs valóban az eddigi legfontosabb döntéshozó állomásnak bizonyult. A szövetség felismerte, hogy egy kibertámadás az egész NATO-ra hatással lehet. Ezért deklarálta, hogy a kibertérben is érvényesnek tekinti a nemzetközi jogot, a kibervédelmet pedig a NATO kollektív védelmi stratégiájának legfontosabb elemei közé emelte. Elfogadta egy kibővített kibervédelmi politika kidolgozását, amely konkrét célokat fogalmaz meg, természetesen a hozzájuk illő konkrét protokollal. Itt döntöttek arról is, hogy létrehozzák a NATO Cyber Range elnevezésű virtuális gyakorlóteret, ahol a tagországok a kibervédelmi képességeiket tesztelhetik. Ennek talán a legfontosabb szegmensei a rendszeresen megrendezett Locked Shields gyakorlatok, amelyeken természetesen a Magyar Honvédség is részt vesz. A legtöbbször említésre kerülő pont azonban az 5. cikkely életbe léptethetősége egy tagország elleni kibertámadás esetén.

Az 5. cikkelyt a kinetikus hadviselés korában hozták, és gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármely tagország megtámadását a NATO az egész szövetség elleni támadásnak értékeli, így a kollektív védelem elve alapján a szervezet egésze válaszol a fenyegetésre. Hogyan ültethető ez át a kibertérre?

Egy adott válaszreakciónak, amelyről az 5. cikkely alapján döntenek, soha nincsenek előre definiált feltételei, legyen szó a kinetikus hadviselésről vagy egy potenciális kibertámadásról. A cikkely csakis az Észak-atlanti Tanács döntése alapján alkalmazható, és csakis eseti módon.  

Az új célok megvalósítását tekintve jelenleg milyen általános irányelvek mentén épül fel a NATO kibervédelmi stratégiája?

Prioritást jelent a NATO hálózatok kibervédelmének biztosítása, illetve a hálózatokhoz kapcsolódó tagországok által üzemeltetett hálózatok kibervédelmére vonatkozó követelmények megfogalmazása és ellenőrzése. A főbb célok között szerepel a kollektív védelem esetében kidolgozandó protokoll, a válságkezelés, a kibervédelem szoros beillesztése a katonai műveletekbe, az immár rendszerbe illesztett nemzetközi jogi előírások betartatása, de mindenekelőtt a védelmi képességek fejlesztése. Fontos a védelem szót hangsúlyozni, miután a NATO a defenzív álláspontot vallja magáénak, nem pedig a kollektív kibertámadási rendszerekét.

A most megalakuló csoportfőnökséget a kiterjesztett védelmi célok alapján állították fel?

Igen. Az új szervezet egyértelmű jele annak, hogy a NATO erősíteni kívánja a műveletekben és műveleti tervezésben a kibervédelem szerepét, mégpedig a legmagasabb szintű parancsnokságba integrálva azt. A szövetség egy három évre vonatkozó tervet fogadott el a NATO kibervédelmi képességeinek fejlesztésére és erősítésére, ennek részletes kidolgozása folyamatban van. A tagországok felé megfogalmazott kibervédelmi NATO követelmények minden ciklusban emelkednek, azaz a szövetség a saját képességeinek fejlesztése mellett elkötelezett a tagországok nemzeti képességeinek fejlesztése kapcsán is. A közeljövőben egyébként a tagországokban újabb magas szintű kibervédelmi szervezetek megalakulása várható, az egyes országok által fejlesztett speciális képességeket pedig a NATO – az adott ország önkéntes felajánlásával – felhasználhatja.

Mi lesz a pontos szerepe a kibervédelmi csoportfőnökségnek a szövetségen belül?

Elsősorban a Szövetséges Műveleti Parancsnokság alárendeltségébe tartozó szervezetek műveleti tervezésének folyamatában a kibervédelem tervezése, integrációja, a feladatok fontossági sorrendjének felállítása, illetve a kiberműveletek értékelése. Mindezt három speciális részleg fogja ellátni a csoportfőnökségen belül.

Három év nem kis idő. Egyedül tölti Belgiumban a szolgálati éveket?

Nem, csak néhány hónapig leszek egyedül, utána a feleségem is utánam jön. Sokat számít, hogy velem lesz. Könnyebben megy majd a munka.

Fotó: Tóth László és archív