Mécses a csillagos ég

Számosan voltak olyanok, akik a kaszárnyában vagy a fronton, a fedezékben, a pihenőben vagy a hadikórházban ismerkedtek meg közelebbről a karácsonyfával. Olvashatjuk azt is, hogy az alegységek nem csupán feldíszített karácsonyfát, hanem karácsonyi vacsorát és otthonról érkezett szeretetajándékot is kaptak. Továbbá a frontról hazaküldött karácsonyi képeslapoknak is kedvelt motívuma volt a karácsonyfa a különböző helyszíneken: a katonai szállástól a fedezékig, lövészároktól a frontkórházig.

A Magyar Királyi Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezredet az első frontkarácsony például Galíciában érte. Damó Elemér utász százados naplójában így ír az általa megszervezett karácsonyi ünnepélyről:

„Rögtön felkerestem az élelmező tisztet. A legénységnek bő adag pörköltet rendeltem, és utána mákos kalácsot. Az élelmező tiszt ellenvetést tett, hogy a kelt tészta elkészítése a tábori konyhán nehézségekbe ütközik. Rajtam azonban nem fogott ki. Elküldtem a bíróért. Tolmács útján. Felkértem, hogy holnap reggelre rendeljen ki 20 asszonyt, aki majd elkészíti számunkra a kalácsokat. A bíró jóindulatú lengyel ember volt, és megígérte, hogy kirendeli az asszonyokat… Az erdő szélén óriási fenyőktől övezve egy 5 m magas fát választottam ki…

A karácsonyfát az utászok díszítették föl. A faluban talált létrák ehhez rövidek voltak. De hát azért utász az utász, hogy találjon megoldást. Több létrából biztonságos szerkezetet készítettünk, hogy elérhessük a fa tetejét… Háromnegyed 6-kor a csapatok beérkeztek, és nagy félkörben körülvették a fát. A tisztek a kalácsos asztalnál álltak föl… Ott állt az 5 méter magas karácsonyfa tele égő lámpákkal és papírláncokkal. A háttérben sötétlő fenyőóriások álltak, amelyektől fehér hószőnyeg választotta el. Millió mécsesével a csillagos ég borult ránk. A tiszta hegyi levegőt fenyőillat járta át."

Szerencsére a frontkarácsonyokról annak idején néhány fénykép is készült…

Fotó: Szent István Király Múzeum Gyűjteménye és a szerző