Mesélő emlékek

Igaz, a gyűjtő legnagyobb ellensége a helyhiány. Hallgatva a Taszáron, majd az MH 87. Bakony Harcihelikopter-ezrednél szolgáló katonát, könnyen belátható: nemhogy egy kertet, de egy hatalmas múzeumépületet is meg tudna tölteni mesélő emlékekkel. Mert ez a magángyűjtemény nem amolyan hivatalos, múzeumszagú (teremőrrel és üveglap alatt rejtőző ritkaságokkal), sokkal inkább az 1949-től kezdődő múlt meglehetősen élő emlékezete. Ugyanis az ide látogató barátokat, bajtársakat, kollégákat ezek a tárgyak nemcsak emlékezésre, hanem gyakorta elfeledett történetek mesélésére, újraélésére is késztetik, és bizony nem egyszer fordul elő, hogy a házigazdát és vendégeit a kora hajnal még mindig néhány pohár bor társaságában, és ízes katonatörténetek kellős közepén találja.

Az emberi tényező itt legalább olyan fontos, mint a tárgyak, amelyek között nem egy igazi ritkaság is található. Nyilvánvaló, hogy hely híján most el kell tekintenünk a listaszerű felsorolástól. Az mindenesetre tény, hogy kevés kertben láthatunk MiG–21-es pilótafülkét. Ez a gyűjtemény egyik legfrissebb darabja; olyannyira új, hogy még nem is a végleges „kiállítási helyén" láthatjuk. Amikor a kétszárnyú kertkapun át behozták a hazánkban ritka tárgyat, rögtön átkopogott a szomszéd (nevezzük most csak Pista bácsinak), hogy megnézhetné-e, esetleg beleülhetne-e. Pista bácsi ugyanis egykor vadászpilótaként szolgált, ilyen típust repült.

– Az öreg könnyes szemmel ült a fülkében. Neki ez volt az élete. Számomra az ilyen pillanatokért éri meg igazán ez az egész. Láttam rajta, hogy milyen leírhatatlan örömöt okoz ez neki. Kérdeztem tőle: gondoltad volna, hogy egyszer itt a szomszédban fogsz ilyen kabinban ücsörögni? Megrázta a fejét: á, soha… – meséli Katona József. Ilyen teljes kabinból – saját katapulttal, saját műszerekkel – összesen négy van az országban. Ez egyébként a 4603-as sorszámú fülke, maga a gép pedig 1971 és 1990 között volt rendszerben.

Benn, a ház múzeumhelyiségében (bár voltaképp szinte az egész ház múzeum) legelőször a stílszerűen katonás rendben sorakozó egyenruhák vonják magukra a figyelmet. Legfőképp egy meglehetősen friss díszegyenruha kelthet megdöbbenést a katonai berkekben valamennyire jártas szemlélőben, hiszen az (a lámpafénynél jól olvasható-látható) dr. Orosz Zoltán altábornagy (a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese) egyenruhája. Pontosabban volt.

– Néhány hete kaptam ezt a ruhát az altábornagytól. Egyik barátom, születendő új könyve révén, napi kapcsolatban van vele, segítségével kértem tőle egy felvarrót. Nemsokára telefonált a barátom, mondván: „Nagy baj van, mert nem egy felvarrót adott az altábornagy, hanem egy teljes díszegyenruhát." Mire én: „Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet" – meséli az egykori „szuhojos".

De megtalálhatjuk itt Borsche Károly ezredes, az 1985-ös díszszemle páncélos-parancsnoka, vagy éppen Kiss Sándor ezredes, az egykori MH 87. Bakony Harcihelikopter-ezred parancsnoka díszegyenruháját is, hogy csak véletlenszerűen említsünk két nevet a több tucatból.

Katona József számára persze nem egy-egy zubbony vagy tányérsapka beszerzése a kihívás. Ő teljes egyenruházatot gyűjt, minden egyes hozzávalójával; ami például missziót megjárt ruhák esetében tartalmazza a zsebekben hordott azonosító kártyákat és egyéb iratokat is. Ezernyi történet közül kiragadván egyet, Katona József olykor még a szemétdombon is talál muzeális értékű darabokat. A fémből kivágott sablonon a következő név olvasható nagy betűkkel: „Kositzky". Ismerős, nemde?

– Megmutattam Kositzky Attila nyugállományú repülő-altábornagynak a feliratot. Elmondta, hogy 1997-ben Kecskeméten repült egy programot, és akkor még maga sem tudta, hogy a gépére arannyal ráfújták a nevét. Bizonyítékként megkaptam tőle az eredeti fotókat is, és valóban ott van a név – mosolyog a gyűjtő, akinek gyűjteményét többek között a nyugállományú altábornagy díszkardja is színesíti.

Különben roppant furcsa, hogy a gyűjtemény számos darabja jelenleg is aktív katonáktól származik. Különféle elismerések, kitüntetések – például a vörösiszap-katasztrófa felszámolása érdekében kifejtett munkáért. Katona József is hitetlenkedve szokta kérdezni az adományozóktól: „Miért adod ide, mikor még aktív vagy?" Válaszként gyakran csak ennyi érkezik: „Jó helyen van itt. Vagy nem?"

Tényleg lehetetlen felsorolni, mi mindent rejt ez a „múzeum". Láthatunk itt egykori nehézbúvár-felszerelést, második világháborús amerikai emlékzugot (eredeti, korabeli Ray-Ban napszemüveggel). Katonaorvosi szekrényt, deszant-mellényt, katonai motorkerékpárokat, teljes afganisztáni missziós felszerelést (a ruha zsebében eredeti afgán újság), egy üveg igazi repszeszt (azaz tiszta szeszt), teljes katonai tűzoltó felszerelést, MiG–21-es háborús javítókészletet, fékernyőket, százötven féle régi oktatótáblát – és így tovább.

1949–2014

A tárlat legrégebbi ruhadarabja egy 1949M repülőhajózó öltözet, amelyet a háború után először a Magyar Néphadseregben állítottak hadrendbe. A ruhák közül a legújabb egy jelenlegi Gripen-vadászpilóta hajózóruhája.

Akárhogy is igyekszik az újságíró, a legjobb fordulatokat nem ő találja ki. Körülbelül két perccel érkezésem után csengetett a postás, és átadta Katona Józsefnek az önkéntes műveleti tartalékos rendszerbe szólító behívóját. A levél tartalmának gyors átfutása után a gyűjtő megjegyzi, hogy az elsők között lépett vissza ebbe a rendszerbe. És ugyan hol máshol is kellene megjelennie az egykori repülősnek, mint az MH Pápa Bázisrepülőtéren.

„A magángyűjtemény – ahol majdnem minden tárgy eredeti – elsősorban saját örömömre szolgál. Vannak olyan repülőbarátaim, akiket aktív koromban nem is ismertem, most meg havi rendszerességgel járnak hozzám." (Katona József nyugállományú zászlós.)

A kertben persze nem csak élettelen dolgok találhatók. A legmeglepőbb, hogy nem messze a fent említett pilótafülkétől egy nagyobb ketrecben mosómedvék pihenik ki a kora reggeli játék fáradalmait…

Fotók: a szerző felvételei

Forrás: Magyar Honvéd 2014. szeptember