Miniszteri gratuláció

A közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját Győri János nyugállományú alezredes, a volt Kossuth Lajos Katonai Főiskola személyügyi főtisztje. A jeles évforduló alkalmából az idős obsitost dr. Simicskó István és dr. Benkő Tibor vezérezredes is felköszöntötte. A honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnök jókívánságait egy ajándékcsomag kíséretében Durgó Tamás százados, az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság Bács-Kiskun megyei irodájának irodavezetője és Parádi Gyöngyi főtörzsőrmester, érdekvédelmi altiszt adták át.

János bácsi harmincöt év szolgálat után, harmincöt évvel ezelőtt vonult nyugállományba. Ma is remek egészségnek örvend, a vendégeit kis kertjének a kapujában fogadta. A beszélgetés során aztán előkerültek a régi fényképek is, az ünnepelt pedig elárulta: ifjú korában meg sem fordult a fejében, hogy katonatiszt legyen.

Sorkatonai szolgálatra 1947. október 20-án kellett jelentkeznie a szerencsi 1. határvadász zászlóaljhoz, majd az alapkiképzés után Hidasnémetibe vezényelték. Mint elmondta: viszonylag nyugodt körülmények közt telt el az a másfél év, a bevonulása előtt pár nappal átvett szabó segédlevelének köszönhetően ugyanis az alakulat ruházati műhelyében kellett dolgoznia.

Leszerelés után elvégzett egy mozigépész és üzemvezetői tanfolyamot, a falujában, Nagyrábéban szeretett volna mozigépészként dolgozni. Azonban „nem engedték haza", Kecskemétre küldték, ahol megyei keskeny mozi szervezőként volt szükség a munkájára. Egy év után aztán a főnöke közölte: tartalékos tiszti iskolára javasolta. Apelláta nem volt, 1951. május 2-án kellett bevonulnia. Abban az időben még a díszszemlét május elsején tartották, ezért egy nappal korábban elutazott otthonról, hogy megnézze, milyen is az a hadsereg, amelyiknek majd a tisztje lesz. Másnap reggel pedig „felkészülve" jelentkezett Kaposváron. Két hónap múlva, július 7-én avatták alhadnagynak. Bár a kiképzés során többször is közölte az agitáló személyügyessel, hogy nem akar bent maradni a seregben, mégis hivatásos állományba vették és Szentesre, az ottani lövészezredhez helyezték szakaszparancsnoknak. Tiltakozni ez ellen sem lehetett – nem lett volna érdemes.

Nem szolgált sokáig az Alföldön, három hónap múlva ugyanis áthelyezték Kaposvárra, az akkor létrehozott építő alakulatnál lett századparancsnok. Az alegysége építette többek közt a taszári repülőteret, Kecskeméten a honvédkórházat, a tiszti lakások többségét és kétszáz katonával a repülőtéren is dolgozott – akkor érkeztek a MiG-15-ösök. Aztán Pusztavacs és Budapest következett, amikor pedig 1954 tavaszán felszámolták az alakulatukat, a kecskeméti híradózászlóaljhoz helyezték – amelyik Táborfalván települt. Egy év múlva Szabadszálláson találta magát, 1957-ben, visszakerült Kecskemétre, onnan vissza Szabadszállásra, az egyéves személyügyi tiszti tanfolyam elvégzése után pedig Szentendrén, a Kossuth Lajos katonai Főiskola személyügyi főtisztjének nevezték ki.

A szolgálati kötelmei közé tartozott a végzős tüzérhallgatók tanulmányi előmeneteli összefoglaló feljegyzéseinek a megírása is. A jelenlegi vezérkarfőnök, az 1979-ben végzett Benkő Tibor főhadnagy személyi anyaggyűjtőjében is ott szerepel a Győri János alezredes által aláírt minősítési lap.