Óvd a partot! – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A nyugati szövetségesek a hidegháborús idők után, több más területhez hasonlóan, szinte teljesen elfeledkeztek a terepjáró járművekre telepíthető, mobil, nagy harcértékű rakétarendszerek fejlesztéséről. Igazából egyetlen kivételt lehet megemlíteni: az Oroszországgal határos, 2650 kilométernyi tengerparttal rendelkező Norvégiát.

Meglepő megoldások

Az említett országok persze nem (teljesen) dobták ki meglévő rendszereiket, de az új generáció kifejlesztése elmaradt, s a régebbi eszközök hadrendben tartott száma is alaposan csökkent. Ennek oka aránylag egyszerű volt: a hadvezetések úgy gondolták, hogy a széthulló Szovjetunió többé már nem jelent haditengerészeti fenyegetést és a maradék, immár orosz zászló alatt hajózó egységet a levegőből és a tengerről probléma nélkül semlegesíteni lehet. Ez a helyzet azonban a 2010-es évekre gyökeresen megváltozott: Oroszország és a másik középhatalom, Kína haditengerészete a minőség és a mennyiség tekintetében is radikális változáson ment keresztül.

Minderre, ha megkésve is, de többféle választ igyekszik adni a nyugati közösség. Néha egészen meglepő megoldások is születtek: a hivatalosan semleges, de a NATO-hoz egyre szorosabban kötődő Svédország például 2016-ban múzeumokból, lerakatokból szerezte vissza azokat a Scania terepjáró teherautókra szerelt Robotsystem–15F (RBS–15F) típusú, hajók elleni rakétákat, melyekből – Rb 15 néven – a svéd haditengerészet a tervezett négy helyett csak egyetlen üteget rendszeresített 1995 és 2000 között. 2016 novemberében, amikor a Balti-tengeren található Gotland-sziget orosz támadásokkal szembeni sebezhetősége már elérte a svéd választópolgárok ingerküszöbét is, a nagy nehezen összevadászott rakétákat kijavították és ismét hadrendbe állították.

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 12-én megjelenő számában!