Przemysl ostroma

Szöveg: honvedelem.hu | 2015. június 8. 19:56

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„Megint két erődöt foglaltak el a szövetségesek" – adta hírül a Népszava. „Przemysl körül fokozott erővel folynak a harcok. A vár északi részén megint két erődöt foglaltak el a szövetségesek. Így már öt erődmű pusztult el és bár az oroszok a Santól keletre elkeseredett támadásokkal igyekeznek hátráltatni az ostrom sikerét, de Przemyslt nem tarthatják sokáig. Az oroszok Przemysl összerombolt erődeiből és a betonozott földművekből két hónap alatt meglehetősen erős várat rögtönöztek, amelynek ellenálló erejét nem szabad lebecsülnünk. (…..) Amikor az oroszok rengeteg véráldozat után elfoglalták a várat, ez látható nagy eredmény volt számukra és könnyen érthető, hogy ez a siker nagy örömöt keltett szövetségeseiknél. Annál súlyosabb csapás rájuk a vár elvesztése, mert ezzel leplezetlen nagyságában mutatkozik meg rettenetes galíciai vereségük. A szövetséges seregek sikeresen tudják kihasználni Stryjnél aratott győzelmüket, folytatják az oroszok üldözését, sorban foglalják el az ellenséges állásokat" – számolt be a napilap.

A sikeres ostromról a Pesti Hírlap is tudósított: „Úrnapjának hajnalán fél négy órakor bajor katonák érkeztek Przemysl városába. Észak felől jöttek és utánuk nyugat és dél felől bevonultak a felszabadítók. Mikor Przemysl város főterén az óra elkongatta a hatot, már ők is megérkeztek, ami tizedik hadtestünk, amelynek békeidőn – megható szimbólum- Przemysl volt az otthona. Mikor a galíciai orosz uralom az odavaló osztrák hadtestek kiegészítését megakasztotta, a tizedik hadtestet is magyar katonákkal kellett feltölteni, akik hát Przemyslben nem a szószerinti otthonukat látták viszont és mégis hazaérkeztek, mikor Przemyslbe érkeztek, a drága otthont látták viszont ők is, amitől véreiknek egy megrázó szomorúságú márciusi reggelen kellett megválniuk, s a köveket, amikre március 22.-én utoljára tapadt a búcsúzó magyar szemsugár, június harmadikán villogó, büszke nézéssel köszöntötte újra a magyar."

A Pesti Hírlap publicistája az Antant utánpótlásáról is készített összefoglalót, miszerint „távirati jajkiáltások repülnek Oroszországból Franciaországba, onnan Angliába, tovább Amerikába: nincs elég muníció! A harctérről ezt kiáltják hazafelé a vezérek és agitációs körútjaikon ezt sírják az angol és francia államférfiak: nincs muníció! Montecuccoli híres mondása, hogy a háborúhoz pénz, pénz és harmadszorra is pénz kell, ma meglehetősen idejét múlta. Hiszen kell a pénz is, szó sincs róla, de pénzt minden harcoló állam tud teremteni. Ellenben hiába van pénze Angliának és Franciaországnak, ha nem tud rajta muníciót vásárolni, mert muníció nincsen. Pénzével Anglia meg tudja venni az olasz hitszegést, de nem tud venni muníciót. Amerika szállít ugyan, amennyit csak tud, de eleget ő se tud. Japán is próbál segíteni, de ez sem nyom eleget a latban. S közben nyugatról és északról, délről egyre csak sürgetik az entente katonai vezérei, hogy küldjenek nekik muníciót!"

Az újság a nemrég megnyílt olasz front eseményeit is összefoglalta: „harcok mindenütt folynak a tiroli és karinthiai határon, valamint az Isonzónál, Kartfreit körül. A tiroli határ közelében a monarchia csapatai elfoglaltak két hegycsúcsot, amelyet – a hivatalos jelentés szerint- az olaszok erősen megszálltak. Ennek a két hegycsúcsnak a megszállásával a harctérnek ezen a frontján olasz földre terelődött a harc."