Számvetés

Tábornok úr, Ön beiktatásakor, a Magyar Honvéd magazinnak adott bemutatkozó interjújában azt mondta: legelőször felkeresi az alakulatokat, megismerkedik a csapatokkal. Milyen tapasztalatokkal zárult ez a látogatássorozat?

A beosztás átvételekor voltak bizonyos információim, személyes tapasztalataim, de mélyre ható ismereteim nem. Ezért a célom az volt, hogy a lehető legjobban megismerjem az alakulatok működését, feladat- és feltételrendszerét. Minden katonai szervezetnél megtekintettem a haditechnikai eszközöket, megismertem azok állapotát, találkoztam és beszélgettem a személyi állománnyal, állománygyűléseket tartottam, pontos képet kaptam az adott szervezet hadrafoghatósági mutatóiról. Ez az időszak számomra a tanulásról szólt. Tudtam, hogy az alakulatok nincsenek könnyű helyzetben, magasak a követelmények, nagyok az elvárások, a kihívások, és a katonai kiképzéshez, a katonaélethez kapcsolódó számos tennivaló mellé egyéb feladatok is társultak. Ugyanakkor pozitív tapasztalatokat gyűjtöttem. Meggyőző volt számomra az a hozzáállás, az a teljesítmény, amit a katonák, a katonai szervezetek mutattak. Sok olyan probléma van, amit nem tudunk és nem is lehet átlépni, megkerülni; ezek megoldásán folyamatosan dolgoznunk kell. Az elmúlt évben az MH Összhaderőnemi Parancsnokság és a katonai szervezetek számára az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy nagyon precíz előkészítés és számvetések alapján, pontos tervezéssel, szervezéssel biztosítani tudják a megfelelő személyi állományt és a szükséges haditechnikai eszközöket minden területen.

Némi képzavarral élve kijelenthető, hogy a világon csak egy dolog állandó: a változás. Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Honvédség is változott az elmúlt egy esztendő során. Melyek azok a feladat- vagy tevékenységi körök, ahol nyomon követhető a megújulás, a változás?

Parancsnoki „székfoglaló" beszédemben azt mondtam, hogy katonai szervezeteink jól vezetettek, ezért mélyreható változásokat ugyan nem tervezek, de szükség lehet „finomhangolásokra." Bizonyos személyi változások be is következtek, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezekre nem azért került sor, mert a korábbi vezetők rosszul végezték a dolgukat, hanem azért, mert időnként váltani kell a katonai szervezetek élén. Minden katona életében elérkezik az a pillanat, amikor más beosztásba kell kerülnie. A személycserék nem okoztak törést sem az alakulatok mindennapi életében, sem a szakmai munkában. A változás a kiképzés folyamatában is megnyilvánult, hiszen a parancsnokság és a katonai szervezetek áttértek egy új metódusra. Fokozódott a felkészülés üteme az országvédelmi feladatokra, és az összhaderőnemi gondolkodás került előtérbe. Ezt láthattuk többek között a Tavaszi Áttörés és a Közös Fellépés gyakorlatok során is. A különféle haderőnemek, fegyvernemek és szakcsapatok közösen hajtották végre a feladatokat. Az effajta együttműködés kialakítását még az elődeim kezdték el, és erre szeretnénk fektetni a fő hangsúlyt a jövőben is.

A folyamatos kiképzésnek és a gyakorlatoknak köszönhetően a katonák és az alegységek felkészültsége magasabb szintre emelkedett. Ez nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is megmérettetett, hiszen a katonai szervezetek közül többnél került sor NATO-szempontok alapján végrehajtott ellenőrzésekre, vagy konkrét NATO-ellenőrzésre. Például a közelmúltban zajlott le az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Osztag SOFEVAL- (Special Operation Forces Evaluation) ellenőrzése, ami után a katonai szervezet megkapta a „combat ready", azaz „harckész" minősítést. A jövő évben hasonló nagyszabású és komplex feladatok várnak ránk, és ennek megfelelően fogjuk a kiképzéseket is tervezni, hiszen ezt kívánja meg Magyarország nemzetközi szerepvállalása és a felkészülés az országvédelmi feladatokra. Az MH ÖHP repülőcsapatainak kiemelt feladata lesz a földi támogatás, a csapásmérő képességek növelése, szoros együttműködésben a szárazföldi haderőnemmel. Vadászrepülőink október negyedike óta látják el Szlovénia légtérrendészeti feladatait; ezt hazai bázisról biztosítják. De készülniük kell a balti államok feletti légtérvédelmi feladatokra is: ez azt jelenti, hogy a JAS–39 Gripen vadászgépek és személyzetük a műszaki kiszolgáló személyzettel együtt, váltásokban települnek ki a helyszínre.

A magyar katonák évek óta részt vesznek missziós feladatokban a világ különböző válságövezetiben. Tábornok úr is több helyszínen és hadszíntéren szolgált már különböző NATO-beosztásokban. Hogyan hasznosítják a misszióból hazaérkező katonáink tapasztalatait, hogyan lehet azokat beépíteni a Magyar Honvédség kiképzésébe?

A NATO-törzsekben és a nemzetközi missziókban szerzett tapasztalatok bizonyos része már beépült a hazai kiképzésbe és a napi élet tervezésébe egyaránt. Számos olyan típusú feladatra is készülnünk kellett, amely korábban nem volt jelen a Magyar Honvédség életében, illetve nem ilyen szinten találkozhattunk vele. Kiváló példaként említhetem a Harcos Program – Gyalogos Haladó Tanfolyam néven futó kiképzésünket, amely a Magyar Honvédség missziós tapasztalatain alapul; ennek keretében az egyedülállóan széles körű hadszíntéri tapasztalattal rendelkező különleges műveleti katonáink képzik ki azokat, akik más alakulatoknál szolgálnak, nem lövészbeosztásokban. Ezt a hasznos ismereteket adó tanfolyamot 2013-ban indította el az MH ÖHP, kísérleti jelleggel.

Az aszimmetrikus hadviselési formára történő felkészülés továbbra is megmarad, de egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk – és a NATO is ezt szorgalmazza – az úgynevezett hagyományos hadviselési formák gyakorlására. Ennek megfelelően kiképzési rendszerünket bizonyos fokig átalakítjuk, gyakorlatainkat, kiképzési rendezvényeinket igazítani fogjuk a szövetség gyakorlataihoz, kapcsolódni fogunk azokhoz. Így történt ez már idén is, hiszen a Közös Fellépés gyakorlatsorozat tulajdonképpen egy magyar gyakorlatnak indult, de a NATO beemelte azt a saját kiképzési rendezvényei közé, Steadfast Javelin III néven. A jövőben gyakorlatainkat, az összhaderőnemi jellegen túl, próbáljuk többnemzeti gyakorlatokká bővíteni, minél több külföldi katonával szeretnénk együttműködni. Nagyon fontosnak tartom az interoperabilitást, és azt, hogy katonáink más hadseregek katonáival együttműködve bővítsék szakmai tudásukat, s feladataik végrehajtása során a magyar mellett az angol nyelvet is használják.

Tábornok úr úgy fogalmazott, hogy vissza kell térnünk az aszimmetrikus hadviselésről a hagyományos hadviselésre. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a szemtől szembe álló erők harcát tartalmazzák a forgatókönyvek?

Úgy fogalmaztam, hogy az aszimmetrikus hadviselés mellett vissza kell térnünk a hagyományos hadműveletek megtervezésének és végrehajtásának gyakorlására is. Ez feltételezi az egymással szemben álló reguláris csapatok alkalmazását és a hagyományos harc megvívásának gyakorlását. Katonáinknak, a parancsnoki állománynak ezeket az ismereteket is fel kell frissíteniük. A közelünkben történt események bizonyították, hogy a hagyományos hadviselésre való visszatérés nem kerülhető meg, és ennek megfelelően kell módosítani kiképzési és felkészítési rendezvényeinket is. Persze nem megfeledkezve arról, hogy missziós feladataink ellátása során, a világban meglévő más fenyegetettségek hatására, az aszimmetrikus hadviselési formákra szintén fel kell készülni.

A hagyományos hadviselés jegyében zajlott a Magyar Honvédség nemrég lezárult őszi gyakorlatsorozata is, hiszen a forgatókönyv az országvédelmi feladat során megkövetelt lépéseket írta elő a „betörő" ellenséggel szemben.

A gyakorlat feladata az ország területi épségét, szuverenitását veszélyeztető fenyegetettség elhárítása volt, hagyományos hadviselési formák keretében. Ezt mutattuk be a Közös Fellépés során, bevonva az MH ÖHP alárendelt katonai szervezeteinek – légierő, szárazföldi haderő – nagy részét, természetesen logisztikai támogatással együtt. A bemutatónapon is nagyon jól látszott a haderőnemek, a fegyvernemek és a szakcsapatok együttműködése egy hagyományos konfliktus kezelése során, amelynek azért voltak aszimmetrikus elemei is.

A tudósításokat nézve a Magyar Honvédség haditechnikai eszközeinek szinte összes típusa részt vett a gyakorlaton. A hosszú távú tervekben szerepel az MH technikai, haditechnikai fejlesztése is. Eljátszva a gondolattal és a lehetőségekkel, véleménye szerint melyek azok a területek, ahol rövid vagy hosszú távon szükséges lenne a fejlesztés?

A haderő-fejlesztési, haderő-tervezési célkitűzések megvannak. Nyilván az utóbbi időszak gazdasági körülményei bizonyos módosításokat tettek szükségessé, de bízom abban, hogy hamarosan több területen is előrelépés történik. Személy szerint nagyon fontosnak tartom a katonák egyéni harcászati felszerelésének minőségét. Itt nemcsak a ruházatra gondolok, vagy az egyéni harcászati eszközökre, hanem arra, hogy minden egyes felszerelés alkalmas legyen a modern hadviselés követelte harc megvívására. Nagyon fontos lenne számunkra a modern kommunikációs vezetési elemek beszerzése. Lépésről lépésre, de szükséges a haditechnikai eszközpark cseréje is, például a helikoptereké.

A vadászgépeket illetően azt gondolom, hogy közép-európai szinten rendben vagyunk. Azzal a légtérrendészeti képességgel, ami rendelkezésünkre áll, képesek vagyunk garantálni az ország légtérének szuverenitását, és végrehajthatjuk a nemzetközi kötelezettségekből adódó feladatokat is. A nagytávolságú csapat- és teherszállításokat a Pápán települt HAW (Heavy Airlift Wing) C–17 Globemaster III gépei megoldják, illetve más nemzetekkel történő együttműködés keretében az ilyen jellegű szállítások biztosíthatók, de közepes kategóriában szükség lenne fejlesztésre. Figyelembe véve a walesi NATO-csúcson is meghatározott elveket, a következő lépés elsősorban a korszerű felderítőrendszerek, majd a korszerű hagyományos fegyverzet beszerzése lenne; ezek minőségét kellene a szövetségeseink szintjére emelni.

Fotó: Dévényi Veronika, Galovtsik Gábor, Rácz Tünde, Tóth László és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2014. november