Telt ház!

Milyen repülőnapos „életutat" tudhat
maga mögött ezredes úr? Hiszen
a repülési igazgatói beosztáshoz
nemcsak repülőgép-vezetői, hanem
speciális szervezői tapasztalatok is
szükségesek.

1991-ben végeztem Kassán, így a
„hőskorban", a taszári repülőnapokon
még csak hazalátogató vendégként lehettem
jelen. 2001-ben kerültem át a
kecskeméti ezredhez, azóta a speciális
„ranglétra" minden fokát bejártam.
Voltam kísérő, megfigyelő, szervező,
majd már a toronyból nézhettem a nagyok
bemutatóit. Bár a mostani beosztásom
egyszemélyes, segítőim között
tudhatom a bázis valamennyi szakterületének
vezetőit. Ebben az évben
Langó Viktor és Varga Szabolcs nevét
és tudását ismerhetik meg a látogatók, ők a bemutatópilótáink. A szervezés
nehézségeit Asztalos István alezredes
már nem századparancsnokként,
hanem repülőműveleti főnökként
veszi le a vállamról, de Grécs György
alezredes, megbízott törzsfőnök, Jenei
Barna alezredes, megbízott szállítóhelyettes
és Gróf Gergely őrnagy, a
repülő harci alkalmazási részleg vezetője
részére is akad tennivaló bőven.
Természetesen a logisztikusok feladata
a háttér, a repülő-műszakiaké pedig a
biztonságos repülés biztosítása. Röviden
összefoglalva, nem nagyon megy
senki szabadságra a következő hónapban.

Milyen menetrend szabályozza a bázis
életét a rendezvény előtti utolsó napokban?

Már augusztus első napjától érkeznek
a bázisra a repülőgépek, ilyenkor
egy vasúti teherpályaudvarhoz hasonló
a leszállópálya és a zónák környéke.
Minden érkezőre figyelnünk kell, saját
tapasztalatból tudom, milyen „száraz"
üzemanyagtartállyal megérkezni
Fairfordba, és azonnali leszállást kérni
az irányítóktól. A regisztráció során
minden résztvevő előre jelezte az igényeit,
így tudjuk rangsorolni a kívánságokat.
A kötelékek gyakorlásához
például légteret kell biztosítani, hiszen
fontos számukra a navigációs pontok
berepülése.
Nem egyszerű feladat a beérkező repülőgépek
elhelyezése sem. A kísérő repülőgépek
a kipakolás után átrepülnek
más bázisokra, a statikus soron pedig
kitehetjük a „telt ház" táblát.

A látogatókat az égi programok mellett
a repüléshez kapcsolódó kiállítások
is várják?

A repülőgépek tárolására szolgáló
létesítményeink ilyenkor alkalmi bemutatótermekké
alakulnak át. Számos
intézmény mutatja be termékeit, de repüléstörténeti
relikviákat is láthatnak
majd a repülőnap nézői. Meglepetéssel
is készülünk: ha a szerencse mellénk
szegődik, egy mini „Tiger-meet"-re is
sor kerül az egyik Gripen-hangárban.
Mivel mi azt valljuk, a Puma is nagymacska,
néhány tigrismintás, különleges
repülőgép fotóját is begyűjthetik a
katonai repülés szerelmesei.

A repülési igazgatónak hivatalból
mindet szeretnie kell. Mégis arra kérem,
soroljon fel néhány „kedvencet", amelyek
a program résztvevőiként közelebb
állnak a szívéhez!

Ha nem is a szívemre hallgatva, de a
ritkábban látható típusok közül szeretném
megemlíteni a lengyel Szu–22-es
géppárt, a több mint húsz évvel ezelőtt
Taszáron vendégeskedő Szu–25-öst,
most bolgár színekben. Lengyelországból
még egy meglepetésként MiG–15-ös is érkezik, amely sokak számára egy
korszak jelképe. Először jár nálunk az
óriás forgószárnyas, a Sea King, és egy
speciális német Dornier. A Baltikumból
érkező Albatros „bogarakat" a spanyol
Sasokhoz hasonlóan, gyorsan megszereti
majd a magyar közönség is, nem is
beszélve a profizmus „nagyköveteiről",
a Kecskemétre már szinte „hazatérő"
olasz Frecce kötelékről és a Török Csillagokról.
Az Orosz Vitézek bemutatójával
több tízezer ember „kívánsága"
teljesül, hiszen a „nagy vas" 2010-ben,
ukrán színekben még csak a kiállítósor
vendége volt, és az 5 gépes Szuhoj-kötelék
infracsapda-tűzijátékkal látványosabbá
tett programja a repülőnap kiemelkedő
része lesz.

Repül egy olyan típus, egy magyar
L–29-es Delfin is, amely számomra a „repülő-iskolapad" volt Kassán. Természetesen
bemutatót tartanak a hazai sportrepülés
világhírű képviselői, Besenyei Péter,
Veres Zoltán és Nádas Tamás is.
Nem szabad azonban elfelejtenem,
hogy ez a korántsem teljes felsorolás
munkatársaim számára percekre lebontott
feladatrendszert jelent majd, és talán
csak a rendezvény szakmai értékelésekor,
a fotókat és a videókat nézve
kaphatjuk meg azt az élményt, amelyet a
látogatók „élőben" vihettek haza Kecskemétről.

Fotó: Rácz Tünde és Tóth László
(Forrás: Magyar Honvéd 7. száma)