Tizenhét szabad művészet
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2014. május 11. 14:40Ha a görögök mitikus korában élnénk, a 21. század katonái Árésznek, a háború istenének mutatnának be időről időre áldozatokat. Május 9-én azonban Pallasz Athéné, a művészetek és a tudás istennője oltárán csaptak magasba a katonák által képzeletben gyújtott lángok. Legalábbis Veszprémben, ahol hivatalosan amatőrnek nevezett katonaművészek munkáiból nyílt kiállítás.
Szücs József ezredes, az MH LVIK parancsnoka megnyitóját viszont Gogoltól származó bölcsességgel kezdte: „magasra emeli a művészet az embert, nemessé, csodálatosan széppé varázsolhatja lelkének minden rezdülését."
Feltéve persze, hogy az „ember", azaz a látogató, maga is áldoz a művészetek oltárán, azaz megtekinti mondjuk ezt a kiállítást, ami a parancsnok szerint – és itt a régmúltból ugrunk a jövőbe – amolyan „harmadik típusú találkozás." Nem, az ezredes egyáltalán nem a repülő csészealjakra és űrlényekre gondolt. Sokkal inkább arra, hogy ez a kiállítás nem egyéni művészek bemutatkozása, de nem is azonos művészeti nézetek mentén gondolkodó és alkotó csoport műveinek megjelenése. Itt az alkotókat − harmadik szálként − csakis az egyenruha köti össze, semmi más. (Mintha persze ez nem lenne önmagában is elég.)
Szűcs József ezredes azt is elmondta még, hogy a kiállítás fő célja felfedezni és fejlődésükben támogatni azokat a katonákat, akik képzőművészeti tehetségükkel is méltán szolgálják a magyar katonakultúra legjobb hagyományait.
„A tavalyi megnyitónk óta többen már saját kiállításra is büszkék lehetnek. Sőt, van olyan, akit a kollégák sikere motivált arra, hogy megmutassa műveit" – fűzte hozzá a parancsnok; célozva némiképp az eddig szobák, kamrák, művészpadlások és pincék, esetleg titkos raktárak mélyén méltatlanul porosodó alkotásokra.
No igen: mit ér a (katona)művész, ha láthatatlanul, csak magának dolgozik…?
A művészetfilozófiai kérdést most nem fogjuk megválaszolni, helyette inkább tényeket sorakoztatunk fel. A kiállításon aktív és nyugállományú, Veszprémben, illetve Balatonfüreden szolgáló alkotók – tizenhét katonaművész − műveivel találkozhatunk. Láthatjuk példának okáért az MH 54. Veszprém Radarezrednél szolgáló Cserjés Sándor tizedes, P−37-es lokátorállomás-kezelő kalocsai hímzéseit. A tizedes még gyermekkorában, nagymamája és édesanyja felügyelete mellett és útmutatása nyomán tanulta meg a hungarikumnak számító kalocsai minták készítését.
De gyönyörködhetünk mondjuk Szalai Beáta zászlós, az MH LVIK beosztott altisztjének varrott babáiban, illetve tojásfaragványaiban is. A zászlós asszony nagyon szereti saját készítésű ajándékokkal meglepni a környezetében élőket és a munkatársait is. Mint megtudtuk, a legtöbb (szabad)időt varrással tölti, amit autodidakta módon, sok kísérletezés árán tanult meg. Kedvencei közé tartozik továbbá a babák, a manók és különböző állatfigurák készítése − a hozzájuk való ruhákkal és egyéb kis kiegészítőikkel együtt.
Ha pedig már katonáknál és különböző művészeti ágaknál tartunk, végezetül említsük meg, hogy az ünnepélyes megnyitón az Árész és Pallasz Athéné felügyelte emberi tevékenységek mindegyikét nevében foglaló, Táborállás Daloskör működött közre.
Fotó: Péter Gergely hadnagy