Tizennyolc hét a levegőben – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2016. szeptember 12. 13:25Több mint háromezer repült óra, a vágyottnál tizenhárommal több ejtőernyős ugrás, a pilóták által (is) még mindig nyilvántartott szorzó szerint 58 év 124 nap szolgálati idő: októberben lesz 63 éves. Nyugállományba vonult Lamos Imre dandártábornok.
– Úgy tizenhat éves koromig semmilyen konkrét elképzelésem nem volt a jövőmet illetően. Egyetlen cél állt előttem csupán: legyen meg a technikusi oklevél. Egyszer aztán az MHSZ egyik pilótája tartott tájékoztatót a suliban, a beszélgetés végén pedig meghívott minket, másodikosokat a miskolci sportreptérre. Kimentem, körbenéztem és túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte azonnal túltettem magam a pályaválasztás gondjain: a jövőmet attól kezdve kizárólag repülőgépek közelében tudtam elképzelni. Egy idő után pedig azt is eldöntöttem, hogy katonai pilóta leszek, hiszen ez a legtöbb kihívással járó hivatás. Szinte minden szabadidőmet a reptéren töltöttem, jól éreztem magam, segítőkész, baráti közösséget alkottunk. A vitorlázást kihagytam, egyből motoros géppel kezdtem, Z 226-os Trénert és PZL-t repültem. Végzősként pedig természetes volt számomra, hogy a Kilián György Repülőműszaki Főiskolára jelentkezzek. A fizikai, pszichológiai és egészségi felmérést is magában foglaló felvételire jóval az érettségi előtt hívtak be minket; háromnapos lógást jelentett a suliból. Ráadásul a szállásunk és az étkeztetésünk olyan színvonalú volt, amilyenről abban az időben a legtöbb ember bizony még álmodni sem mert. Az orvosi vizsgálat egyébként nagyon kemény próbatételt jelentett, a bizottság végül azt állapította meg, hogy helikoptervezetőnek vagyok alkalmas – emlékszik vissza Lamos tábornok.
További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 16-án, pénteken megjelenő számában.
