Újjáalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte a Jászok Egyesülete

Kik is azok a jászok?

A magyarországi jászok egykor indoiráni nyelvű, az alánokkal rokon nép. Legközelebbi rokonaik a Kaukázusban, a mai Oroszország területén élő oszétek. A jászok ősei Magyarországra a 13. század folyamán a kunokkal együtt, több hullámban jutottak el és telepedtek meg. Fegyveres szolgálatuk fejében vármegyéktől független, királyi birtokokra kerültek. Többségüknek a mai Jászság lett a szállásterülete, de éltek jászok a Kárpát-medence más vidékein is. A jászokat kezdettől megillették koronabirtoki kiváltságaik: helyhatósági autonómiával rendelkeztek, vezetőiket maguk választhatták, főbírájuk a mindenkori nádor volt, mentesültek a földesúri, a vármegyei és egyházi adóktól, szabadon költözhettek, vám- és révdíjat nem fizettek, valamint kegyúri jogokat gyakoroltak.

Jászok és kunok évszázadok óta a magyarság szerves részét alkotják, mégis fontosnak tartják identitásukat. Miért?

Kevés olyan népcsoport van Magyarországon, amely a jászokhoz hasonló, erős öntudattal bír. Talán a székelyekhez tudnám hasonlítani magunkat. A székely és a jász öntudat közös gyökere, hogy mindkét népcsoport saját szabadságáért és a magyar nemzetért hullatta vérét századokon keresztül. Ezek a katonanépek tehát a vérükkel adóztak, ez volt a forrása közjogi különállásuknak.

Miért kellett 1991-ig várni az egyesület megalakításával?

A két világháború között működött a jászságiak szervezete Budapesten. Az egyesület vezetője Jászárokszállás szülötte, dr. Czettler Jenő agrárközgazdász, egyetemi tanár, akadémikus, a képviselőház alelnöke volt, aki összefogta az elszármazott jászokat. A szervezetet 1946-ban – több tízezer más egyesülettel együtt – feloszlatták. Czettler professzort koholt vádak alapján perbe fogták, bebörtönözték és rabkórházban hunyt el. Kényszerű szünet után, az egyesülési jog 1989. évi újraszabályozását követően hozták létre Jászságból elkerült személyek a Jászok Egyesülete Szervező Bizottságát. 1991-ben tudtuk talpra állítani újból a Jászok Egyesületét.

Melyek voltak azok a sarkalatos pontok amelyek meghatározták az eltelt huszonöt évet?

Itt fontos megemlíteni, hogy az elszármazott jászok két szervezetéről van szó. Az egyik az egyesület, amely személyes tagságon alapul és mostanra mintegy hatszáz tagot számlál, a másik pedig „A Jászságért" Alapítvány, amely ügyeink pénzügyi terhét hordozza (kiadványok, ösztöndíjak). Az egyesület az összejövetelek gazdája, valamint évente társrendezője a Jász Világtalálkozóknak. Az elmúlt huszonöt évről elmondható, hogy az elszármazottak és az otthon élők megfogták egymás kezét. A Jászok Egyesülete havonta tart összejövetelt Budapesten, kezdetben a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában, 1992 októbere óta a Pest megyei Megyeházán. A meghívott vendégek a jászok és a Jászság története, néprajza, kulturális hagyományai ismertetése mellett rendszeresen szólnak a felnevelő táj mai valóságáról: az ipar, politika, közművelődés, a közbiztonság, a demográfia kérdéseiről – legutóbb például a magyarországi cigányság helyzetével foglalkoztunk, ami bizony néhány jász településen is égető probléma. Tehát nem a múltba révedünk, hanem fontosnak tartjuk a mai valóság megismerését is.

Hol találhatók jász diaszpórák?

Nem tudom van-e a világnak olyan szeglete, ahol ne lenne jász ember. A jászok nagyon élelmesek, talpraesettek, szeretik a függetlenségüket és a szerencséjük jó kovácsai. Magyarán a személyes törekvéseik szétszórták őket a világ minden pontján, de a gyökereiket, származásukat számon tartják.

A hazai közéletben kik azok, akik büszkék jász származásukra?

A művészek között mindig nagy számban találtunk jászokat, elsőként Pethes Imrét, a Nemzeti Színház örökös tagját és Görbe Jánost színészt említem. A ma élők közül felidézem Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, vagy a kiváló Kossuth-díjas filmrendező-operatőr, Sára Sándor személyét. Dr. Csányi Sándor a jászárokszállási faluszélről jutott el a legnagyobb magyar bank élére, szintén földink.

A huszonötödik évforduló az már egy nagyon szép kerek szám…

Épp azon méláztunk múltkor szűkebb körben, hogy az elmúlt huszonöt évben egy generációváltás is bekövetkezett. Bár számosan eltávoztak körünkből minden élők útján, de mindig frissült a tagság. A virtuális térben, a világhálón való megjelenésünk pedig más korosztályú és érdeklődésű személyeket is hozzánk kapcsolt. A közösségteremtésnek ezek a modern eszközei is azt a klasszikus értékgyarapító hagyományőrzést szolgálják, amit elindítottunk huszonöt évvel ezelőtt.