Varsó eleste a hadjárat végét jelentené

Az újság a német sikereket is címlapon közli, miszerint „a Radzanov, Bielun és Sierpc közötti háromszögben visszaverték az ellenséget. Nemcsak a lipnói kisebb ütközet folyt le a németek számára kedvezően, hanem a Varsó előtti terepen, Borzymovtó északkeletre, tehát a Sucha-szakaszon előbbre haladtak a német támadások. Rendíthetetlen energiával küzdenek itt a németek, és lépésről lépésre szorítják vissza az oroszokat, akik most már időszerűnek tartják arról írni, hogy Varsót végletekig, az utolsó csepp vérig kell védeni: mert Varsó eleste a hadjárat végét jelentené."

A Kárpátokból is biztató hírek érkeznek: „A Kárpátokban az oroszok megkísérelték, hogy a szorosoktól délre tolják előre egyes állásaikat, innen azonban visszaszorították az ellenséget csapataink. Annak bizonysága ez a siker, hogy a Kárpátokban megfelelő haderő fölött rendelkezik a hadvezetőség, és ilyenformán az ellenség minden offenzív kísérletét meghiúsíthatja."

A vezérkari jelentésből azonban minden optimizmus ellenére kiderül, hogy továbbra is magyar földön folyik a harc. „A Kárpátokból jó hírt hoz a Höfer-jelentés. Hosszú szünet után tegnap − amint ezt már megírtuk − nagyon is szerény fogalmazásban közölte a hivatalos jelentés, hogy az oroszokat visszaszorítottuk több kárpáti szoros magaslatáról délre eső állomásaikból. Hogy ezek a sikerek jelentősek voltak, azt már a mai hivatalos jelentés kemény szavai is igazolják. Az oroszok ellentámadásokkal kísérelték meg azoknak a pontoknak a visszafoglalását, ahonnan őket visszaszorítottuk. De ellentámadásaikat véresen visszavertük. Három helyet nevez meg a mai vezérkari jelentés a Kárpátokból, mint ahol az oroszok kísérlete tökéletesen meghiúsult. Az Ung völgyét, Vezérszállást és Rafailovát."

A Pesti Hírlap ír még a déli hadszíntérről is, szokatlanul őszintén taglalva a veszteségeket is: „Tegnap múlott egy hónapja, hogy déli haderőink főparancsnokául a király Jenő főherceget, új vezérkari főnökéül pedig Kraus altábornagyot kinevezte. Ugyancsak tegnap múlt egy hónapja, hogy hadvezetőségünk egy hivatalos jelentésben nyíltan föltárta szerbiai visszavonulásunk valódi okait, s nem titkolta azt sem, hogy e visszavonulásunk alkalmával emberben és anyagban jelentős veszteséget szenvedtünk. De megállapította egyúttal, hogy a veszteségeink mérvéről elterjesztett hírek a való tényeket messze túlhaladják."

A Népszava Varsó mellől hoz győzelmi híreket. „Varsót három oldalról szorongatják a szövetséges hadak: észak, nyugat és dél felől. A mindinkább szűkülő gyűrűt az oroszok északon ismételten megpróbálták keresztültörni. A hivatalos jelentés szerint a Vkra folyó kanyarulatánál fekvő Radzonovnál tettek kísérletet az előretörésre, hogy ezzel legalább észak felől enyhítsenek valamit Varsó szorult helyzetén. A próbálkozás azonban balul ütött ki, mert a német csapatok megakadályozták őket az előnyomulásban és visszakergették a régi hadállásaikba. A Bzura és Ravka mentén folyó hadműveletekben nem történt különösebb esemény. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a szövetséges csapatok megálltak volna az előrenyomulásukban. Galíciában már napok óta nagy ágyúharc folyik az osztrák−magyar hadvezetőség jelentése szerint. A Tarnov és Ujsandec között fekvő Zaklyeintől keletre a Monarchia tüzérsége olyan gyilkos tűzzel árasztotta el az ellenséges hadállásokat, hogy az oroszok kénytelenek voltak meghátrálni. Ez a visszavonulás azonban magával ragadta arcvonaluk más részeit is, úgyhogy utóbb fejvesztett meneküléssé alakult a hátrálásuk. Eközben sok fegyvert és lőszert hagytak hátra."

A Népszava a nyugati front eseményeiről is tudósít német jelentések alapján: „A Notre Dame de Lorette-nél tegnapelőtt általunk elfoglalt lövészárkot ma éjjel elvesztettük. Arrastól északnyugatra a franciák az Arras-Lille-i országút mindkét oldalán ismételten támadtak, de ismételten visszavertük őket. Berry au Bactól délnyugatra két lövészárkot foglaltunk el a franciáktól, amelyeket élénk ellentámadásokkal szemben is megtartottunk. A franciáknak St. Mihieltől északkeletre levő hadállásaink ellen intézett támadásait visszavertük. Pont-á-Moussontól északkeletre a három nappal ezelőtt tőlünk elfoglalt hadállások egy részét sikerült visszafoglalnunk. Csapataink eközben négy ágyút zsákmányoltak és több foglyot ejtettek. A még vissza nem foglalt állásokért folyik még a harc. A Vagézekben, Sennheintől nyugatra a küzdelem még tart."

Egymás után felvonultak a tartalékok, mialatt a Monarchia ágyúi, gépfegyverei és gyalogsága láthatatlan állásokból szünet nélkül ontották a tüzet − jelenti a Népszava a Kárpátokból. „Az osztrák−magyar csapatok győzelmes szuronytámadásba mentek át. Az ágyúk tüzében egész orosz zászlóaljak semmisültek meg."

A Népszava az ellenség sajtójáról: „Az orosz vezérkar jelentései már itt-ott elismerik, hogy a szövetséges német és osztrák−magyar seregek különösen nyugat felől sikeresen vonulnak Varsó felé, de azért még korántsem tartják Varsó helyzetét veszedelmesnek. Ezzel szemben az ántánt és a semleges nemzetek lapjai leplezetlenül hirdetik, hogy Varsó sorsa meg van pecsételve, mert az oroszok minden erőfeszítésük ellenére nem képesek a szövetséges csapatok szakadatlan előretörését megakadályozni. Varsó immár nem kerülheti el sorsát és a döntésnek is itt kell megtörténnie…
Párizs, január 22. A „Petit Parisien" azt jelenti Pétervárról, hogy a héten Varsó fölött ismét megjelentek a német aeroplánok. A német gépekről bombákat dobtak le a városra, és bombavetésüknek meglehetősen sok ember esett áldozatul."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Kovács Dániel készítette.)