Velük van az (ellen)erő!

Köztudomású, hogy napjainkban a Magyar Honvédség több mint ezer katonája teljesít külföldön szolgálatot a legváltozatosabb műveleti területeken, változó biztonsági környezetben. A külszolgálatra történő felkészülés minősége és naprakészsége kulcsfontosságú – gyakorolni viszont megfelelően kiképzett és felkészült ellenerő nélkül nem lehet.

Éppen ezért annak idején a várpalotai ellenerőszázad szervezeti felépítését úgy alakították ki, hogy rendelkezzen minden olyan képességgel és harci eszközzel, amellyel a szárazföldi haderő. Két lövészszakasz mellett tehát ezért találunk harckocsiszakaszt is a század kötelékében.

„Adott gyakorlaton nemcsak gyalogsággal, hanem BTR-rel vagy harckocsival is tudnunk kell szimulálni az előre meghatározott ellenerőt" – mondja Lendvai Gábor főhadnagy, a század parancsnokhelyettese.

Nyilvánvaló, hogy az ellenerőszázadnak legalább annyira fel kell készülnie a rosszfiú-szerepre, mint a katonáknak saját feladataikra. A felkészülésben nagy szerepet játszanak a külszolgálatból hazatért várpalotai katonák tapasztalatai, beszámolói, ám a századnak értelemszerűen honvédségszinten is jók a kapcsolatai ilyen téren. Lendvai Gábor főhadnagy megerősítette: ennek a tevékenységnek folyamatosnak kell lennie, mert különben egy idő után az alájátszás már nem a valóságot fogja tükrözni. Mint fogalmazott: a katonákat arra kell felkészíteni, ami az adott műveleti területen valóban várja őket. Ehhez bizony pedig olykor – például tömegoszlatás gyakorlásánál − úgymond valóban oda kell ütni.

„Finomkodva nem lehet sem tüntetni, sem tömeget oszlatni. Ha nem csapunk oda, akkor a katona sem fizikailag, sem pszichikailag nem készülhet fel rendesen az ilyen szituációkra. Igaz ugyan, hogy a tüntetőknek nincs védőfelszerelésük, de ennek ellenére komolyabb sérülés a század életében még nem történt. Kisebb karcolások nélkül pedig nem tudjuk hatékonyan segíteni a felkészülést" – hangsúlyozza a század parancsnokhelyettese.

Érdekes, hogy a század felkészülése során még az ellenerőn belül is alakul egy kisebb ellenerő. Tegyük fel, hogy a várpalotaiak éppen a konvojkíséréssel szembeni ellentevékenységet gyakorolják. Ilyenkor a század kijelölt része átáll úgymond a jó oldalra, és konvojkísérővé válik, a másik része pedig folytatja megszokott aknamunkáját.

„Ilyenkor nem határozom meg pontosan, hogy miként hajtsák végre az ellentevékenységet. Belevihetik a saját ötleteiket, és ezért aztán olykor minket is meglepő dolgok történnek. Az ellentevékenység kreativitása, spontaneitása rendkívül hasznos, hiszen gondoljuk csak arra, hogy a tálibok sem szokták gyakran előre eltervezni ezeket a támadásokat. Sokszor ők is rögtönöznek" – avat be minket Lendvai Gábor főhadnagy.

Habár az állomány harminc-negyven százaléka – főként a tiszthelyettesek – hat-hét éves ellenerős tapasztalattal rendelkezik, néha olyan feladatokat is meg kell oldaniuk, amelyek számukra is extra felkészülést igényelnek. Ilyen volt például tavaly, amikor az úgynevezett „szúrd ki a merénylőt" tanfolyamon (C-IED Situational Awareness Training − CSAT) kellett a kötelező rossz szerepében segíteniük. Ehhez másfél hetes felkészítést kaptak amerikai szakpszichológusoktól, akik megtanították: hogyan viselkedik az igazi merénylő, melyek az őt eláruló jelek.

„Tökéletesen meg kellett tanulnunk, hogy miként viselkedik egy terrorista. Másként a tanfolyam kudarcba fulladt volna" – szögezi le a parancsnokhelyettes.

A várpalotai ellenerőszázad katonái évente 50-70 napot töltenek gyakorlótéren. Feladataik néha kötöttebbek, gyakran azonban parancsra kell improvizálniuk, és ez erősen motiválja az állományt. Ilyen komoly alájátszó tevékenység például az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj felkészítésének zárómozzanatában történő részvétel is. Ez egy komplett, valósághű, harci körülményeket szimuláló záróvizsga, amit ha a katonák nem teljesítenek, akkor nem is lehetnek a különleges erő tagjai.

A vizsga a várpalotaiak számára többhetes, komoly előzetes felkészülést igénylő gerillatevékenységet jelentett. Erre a feladatra az úgynevezett „country book"-ból készültek fel. A könyv a műveleti terület viszonyait ülteti át a hazai területekre, megteremtve ezzel a valósághűség és a gyakorlat közötti hidat.

„A zászlóalj tagjainak minden váratlan eseményre, fordulatra reagálniuk kell. A katonák felkészültsége odakint életet menthet. Itt nincs előre megírt forgatókönyv. Ténylegesen fel kellett készülnünk „hadúr" vagy helyi afgán lakos szerepekre, amihez előképzettséget adott a korábban említett „szúrd ki a merénylőt" tanfolyam. A különleges műveleti erők katonáinak a felderítési adatokból kellett kiszúrniuk az elfogandó hadurat. Csak éppen nem a szűk gyakorlótéren, hanem egy több tíz négyzetkilométeres területen, ami civil falvakat is magába foglalt" − meséli Lendvai Gábor főhadnagy.

Az ellenerőszázad katonáinak improvizációs készségét egyébként már olasz és szlovén katonák is megtapasztalhatták – a Clever Ferret gyakorlatokon korábban ezen nemzetek tartományi újjáépítési csoportjainak felkészülését is segítették.

Fotó: Rácz Tünde és ellenerőszázad archív