Zalai honvédek a Donnál

A könyv anyagának 90 százaléka magántulajdonban lévő dokumentumokra – fotókra, levelekre, naplókra, visszaemlékezésekre, katonai iratokra – épül. A katonák a hadszíntéren készített képek negatívjait már a háború alatt igyekeztek hazajuttatni. A megőrzött felvételeket a kötet szerzői a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyilvántartása, felhívások alapján kutatták fel. Több ezer fotót, jobbára a negatívval megegyező nagyságú kontaktképet gyűjtöttek össze, a foltos, sérült képeket Zóka Gyula digitális technikával restaurálta.

Molnár András kiemelte: a zalai honvédek második világháborús részvételéről kevés dokumentum maradt fenn a közgyűjteményekben, annak ellenére, hogy kiemelkedő szerepük volt a magyar hadtörténetben. A Zala megye legfontosabb katonai alakulatait – gyalogosokat, tüzéreket, szekerészeket, szállítókat – összefogó magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942 nyarán elsőként ért a Donhoz. Közülük véreztek el a legtöbben, ők vívták a legsúlyosabb harcokat. Védőállásaikat utolsóként, a doni áttörést (1943. január 12.) követően, a Voronyezsből visszavonuló németeket fedezve hagyták csak el.

Egymásra vigyázva próbáltak hazatérni, amit fotók is dokumentálnak. Az egyik csoportképen például a honvéd egyenruhába öltöztetett Mike Géza munkaszolgálatos látható. A munkaszolgálatosok nagy része meghalt a visszavonuláskor, de az orvos életét a zalaegerszegi katonák megmentették. Amikor a visszavonulás során rátaláltak a civil ruhás doktorra, katonai egyenruhába öltöztették, élelmezték, a munkaszolgálatos pedig segített a sebesülteken, és hazatérése után megbecsült orvosa lett Zalaegerszegnek.