Házon belül kaphat konkurenciát a Hawkeye
Szöveg: HTKA | 2010. július 17. 7:27A katonai repülés világában nem ritka, hogy egy típust nem újonnan alkotnak meg, hanem már meglévő, a polgári életben bizonyított platformokból alakítanak át. Erre a legjobb példa a Boeing 707-esen alapuló KC-135 vagy E-3, de a sort még lehetne folytatni.
Világos, hogy nagyrészt a méretes utasszállítókból készülnek például tankerek, s ez a helyzet a korai előrejelző és légtérellenörző repülőgépek piacán is, mely most egy újabb hasonló taggal bővül.
Ezúttal a Northrop Grumman és a Fairchild Dornier vállalatok fogtak össze, hogy közös erővel összehozzanak egy korai előrejelző és légtérellenőrző (Airborne Early Warning & Control – AEW&C) repülőgépet. Ennek alapját a Fairchild Dornier 728JET regionális utasszállító képezi majd (melyből egyébként eddig csak három prototípus épült meg, mivel a fejlesztése pénzügyi gondok miatt leállt), s integrálják rá a Northrop Grumman korai előrejelző és légtérellenőrző rendszereit. Utóbbi vállalatnak már sokéves tapasztalata van ilyen téren, hiszen főleg az E-2 Hawkeye különböző változatainak köszönhetően a világ élvonalába tartozik az AEW&C gépek piacán.
A majdani típus az E-2C Hawkeye jól ismert, jellegzetes, 7,3 méter átmérőjű radardómját kapná meg, melyben az Advanced Hawkeye program során korszerűsített lokátor-rendszer kaphat majd helyet. Lehetőség van a régebbi, mechanikus fázisvezérelt ADS-18 antennarendszerrel együttműködő, 21 csatornás adattovábbítóval rendelkező, valamint a modernebb, elektronikus fázisvezérelt radar beépítésére is, ez a megrendelő igényeitől függhet.
Konkurenciát kaphat a Hawkeye – méghozzá házon belül…
Magáról az alapot képező 728JET-ről annyit érdemes tudni, hogy egy 70 fős befogadóképességű, 39550 kg maximális felszálló tömegű, két hajtóműves regionális utasszállító repülőgép. Az új feladat ellátásához néhány módosítást végre kell hajtani rajta, például a megnövekedett energiaszükséglet miatt szükséges plusz generátorok beépítése, az őrjáratozási idő megnövelésére pedig az üzemanyagkészlet megnövelése (így a hatótávolság 7400 km, ami 9 óra levegőben töltött időt jelent).
A belső térben nyilvánvalóan nem lesz szükség az utasok üléseire, helyükre a kilenc taktikai konzol és a négy parancsnoki munkaállomás kerül majd, valamint a váltó személyzet számára szükséges pihenő alkalmatosságok, ágyak és konyha.
A gyártók szerint a típus eséllyel pályázhat azon országokban, ahol a régebbi E-2C Hawkeye verziók üzemelnek, és helyükre egy modern, jó képességű légtérellenőrzőt keresnek jó áron. Ezen kívül bármely olyan nemzet számára tökéletes lehet, mely ilyen kategóriájú gépet keres magának, azonban a konkurencia erős, így meglehetősen szoros versenyek alakulhatnak ki a jövőben. A dolog egyébként azért lehet érdekes, mert így a Northrop Grumman saját termékének ad konkurenciát.
A Northrop Grumman és a Fairchild Dornier egyébként hosszú távon gondolkodnak a közös jövőn, ugyanis az AEW&C mellett több más, speciális katonai feladatra is szeretnének repülőgépeket gyártani. Így például utóbbi vállalat más utasszállítóiból felfegyverzett tengerészeti járőr, légi-utántöltő és teherszállító feladatkörökbe is terveznek típusokat. Céljuk az, hogy megfelelő alternatívát kínáljanak azon országoknak, melyek az ennél nagyobb kategóriájú repülőgépeket túl drágának találják, ám mégis szükségük van hasonlóra.
