„Hittel és akaraterővel…”

Mi motivált, hogy tartalékosként részt vegyél Magyarország egyik legkeményebb kiképzésén?

Mindig is érdekelt a különleges erők világa, és önkéntes műveleti tartalékos katonaként az volt a célom, hogy jól kiképzett, testi-szellemi-lelki megpróbáltatásokat egyaránt elviselő lövészkatonává váljak. Fontos számomra, hogy a tényleges szolgálatteljesítési időszakok között is folyamatosan fejlesszem magam. Ehhez a mindennapos testedzés mellett komoly segítséget nyújtanak a Magyar Közelharc-Kézitusa Szövetség mesterei által tartott edzések, valamint a Matasz által szervezett programok. Ez év júliusában a Matasz országos elnökségének tagjává választottak, így e minőségemben is törekszem arra, hogy a szövetség minél magasabb színvonalon teljesítse fő feladatait: a haza védelme iránt elkötelezett állampolgárok - különösen a fiatalok - orientációját a katonai hivatás irányába, valamint a már rendszerben lévő tartalékosok fizikai, szellemi fejlődésének elősegítését. Személyes példaként a közelharc-edzéseken megismert bajtársam, Joó Péter tartalékos főtörzsőrmester példája is a szemem előtt lebegett, aki 2016-ban sikeresen teljesítette a Pokol 120 óráját.

Mikor hoztad meg a végleges döntést?

Idén júliusban, alig egy hónappal a XIV. Elite Challenge előtt határoztam el, hogy jelentkezem és megméretem magam. E döntésemet segítette az is, hogy június végén jó időeredménnyel teljesítettem az Orfűn megrendezett Spartan Race hosszú (Beast) távját és amiről álmodni sem mertem: a nyílt futamon első lettem. Volt bennem tehát egy egészséges önbizalom, ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy egy terepfutó-akadályverseny és a Pokol 120 órája nem ugyanaz.

Hogyan készültél fel a kiképzésre?

A jelentkezésemet követően e-mailben kaptam egy öthetes felkészülési tervet, amelyből az utolsó három hetet teljesítettem úgy, hogy az augusztus 23-i bevonulás előtt maradjon idő a regenerálódásra is. A három hét alatt az addigi futó- és erősítő edzéseimet hátizsákos menetekkel egészítettem ki, fokozatosan emelve a távot és a zsák súlyát. A menetek során a térkép és a tájoló használatát is gyakoroltam, amelyben Joó Péter bajtársam segített. A felkészülési terv a fizikai felkészülést nagyban elősegíti, de úgy gondolom, erősen ajánlott a több éve tartó rendszeres edzés, sportos életmód. Mentálisan teljes mértékben felkészülni szerintem nem lehet, viszont sokat segített, hogy határozott célokkal érkeztem a programba és készen álltam, hogy bármi módon, de elérjem a céljaimat.

Hogyan folyt a felvételi eljárás?

A jelentkezést követően e-mailben érkezett egy csomag, amely egy felszerelési listát tartalmazott. Ezekkel és a némi civil holmival érkeztem meg Orfűre, amely a két hónappal korábbihoz képest egészen más arcát mutatta. A fizikai minimumkövetelmények felmérésére az első napon került sor, azonban már a nulladik napon képet kaphattunk arról, mi vár ránk: a nem éppen halk szavú instruktorok állandó sürgetése mellett, villámgyorsan kellett öltözni és hátizsákot pakolni. Aki kész volt, már indulhatott is segíteni a csapat otthonául szolgáló sátor felállításában. Miután a szálláshelyünk készen állt, Koltai Arnold nyugállományú alezredes eligazítását követően kezdődött meg a tényleges kiképzés.

Miből állt a program? Felidéznél néhány emlékezetes eseményt?

Melyik volt a legnehezebb nap? A 120 óra alatt folyamatos fizikai és szellemi terhelésnek voltunk kitéve: tereptan foglalkozások nappal és éjszaka, akadálypálya leküzdése, vízi kiképzés, sebesültszállítás, menetgyakorlatok és katonai testnevelés. Utóbbiban igen gyakran volt részünk, hiszen a feladatok hibás vagy késedelmes végrehajtása mindig következményekkel járt. Mindezt kevés étel és kevés alvás mellett teljesítettük. Általános tapasztalatok szerint a harmadik nap, az úgynevezett „vizek napja” a legnehezebb és ez a mi esetünkben sem volt másként. Ezen a napon számomra nem a vízi feladatok, hanem az utánuk következő sebesültszállítás bizonyult különösen nehéznek. Emellett a negyedik nap tereptan vizsgája és a nagy távolságú záró menetgyakorlat is embert próbáló volt.

Milyenek voltak a kiképzők?

A program komoly hangsúlyt helyez a csapatmunkára és a stressztűrésre. Instruktoraink a pszichés terhelés terén is profik voltak, mivel gyakran hoztak a reménytelenséghez közel álló lelkiállapotba. Mindezek mellett rengeteget segítettek tapasztalataik átadásával és személyes példaadásukkal, amit ezúton is köszönök nekik.

Volt olyan pillanat, amikor holtpontra érkeztél?

Mi segített átlendülni a nehéz helyzeteken? Főleg a negyedik napon, a sikertelen tereptan vizsga után éreztem azt, hogy feladom. Ezekben a nehéz pillanatokban az imádság mellett mindig emlékeztettem magam arra, hogy miért kell bennmaradnom, kikért is kell a nehézségeket elviselnem: a bajtársaimért, a szeretteimért, és nem utolsósorban saját magamért.

Milyen érzés volt átvenni a diplomát?

Örömteli és megtisztelő érzés volt kezet fogni az instruktorokkal, akik immár barátként üdvözöltek mind a nyolcunkat. A fáradtságtól azonban nehéz volt mit kezdeni ezzel az örömmel, kellett pár hét mire felfogtam, hogy végig csináltam az egészet. Egy biztos: a diploma és a felvarró a nappalimban mindig jól látható helyen lesz, örök mementóként.

A szolgálati helyeden, tartalékosként hogyan tudod kamatoztatni a kiképzésen tapasztaltakat?

Mit kaptál fizikailag és mentálisan? Tartalékos szemmel nézve a program egyik legnagyobb erénye, hogy oly módon fejleszti a kitartást, a jellemet, a bajtársiasságot, hogy közben a katonaélet néha sötétebb oldalát, a nélkülözést is megízlelteti a jelöltekkel. Úgy gondolom, az Elite Challenge nem ér véget a program sikeres végrehajtásával. Sokat gondolkodom azon, hogy a megszerzett tapasztalatok hogyan építhetők be a „szürke” hétköznapokba, hiszen a napi feladataim nem lettek könnyebbek, nem lettem sem szuperhős, sem hadvezér, a jó katonává váláshoz pedig rengeteget kell még tanulnom. A program sikeres teljesítése arra ösztönöz, hogy még többet tanuljak, még keményebben dolgozzak az élet minden területén - de ezt a korábbinál nagyobb önbizalommal tegyem. Mert előttem van a példa, hogy egy elsőre kibírhatatlannak tűnő kiképzést hittel és akaraterővel végrehajtottam.