A bajtársi szövetség huszadik születésnapja

Ez a szám azt jelenti, hogy a bajtársi szerveztek napjainkban az ország
60 településén több mint 13 ezer taggal vannak jelen. Az ünnepi
megemlékezésekben nagy hangsúlyt kapott az a megállapítás, hogy a
szerveztek a lakóhelyük életében ma is meghatározó szereppel bírnak. A rendezvényre az ország minden részéből jöttek a választmányi tagok. valamint a meghívott vendégek. Az ünnepség első része az üdülő szabadidős központjának teraszán kezdődött.

Daróczy Ferenc BEOSZ elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket és a bevezetőjében elmondta: 2000-ben, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a IX. Katonanemzedéki Találkozó egyik programjaként itt, a kenesei üdülő parkjában facsemetéket ültetett. Az akkori résztvevők ünnepélyesen elhatározták, hogy a X. találkozójukon emlékoszlopot állítanak a haza kiszolgált hű fiainak, a „Magyar Honvédség obsitosainak" a tiszteletére. Az emlékoszlop felállításra került és ez mára mát lehetőséget ad arra, hogy méltó módon emlékezhessenek meg arról a több tízezer nyugállományúról, akik az elmúlt évtizedekben a fegyveres erőkben és testületekben a hazáért szolgáltak. „Emlékezni sokféleképpen lehet – folytatta beszédét Daróczy Ferenc – leginkább úgy érdemes, hogy az elődök dicső tetteinek felidézése szolgálja a további életünket és gyarapítsák a javainkat. Mi is tapasztaltuk és mások is elmondták, hogy a honvéd üdülőbe látogatók, a fákkal övezett parkban gyakran felkeresik az emlékoszlopunkat. Jó érzés tudni, hogy a nyugállományú apa, vagy nagypapa, milyen büszkén és szeretettel meséli unokájának, hogy ez az ő több évtizedes, becsülettel szolgált katonaéletére is emlékeztet. Az emlékoszlopot bajtársi szövetség tagjai gondozzák és ápolják. Mások egy-egy szál virágot is elhelyeznek rajta. A park igazi kegyhely lett az obsitosok körében."

Bejelentette: a BEOSZ szeretné ezt a kegyhelyet tovább fejleszteni. A honvédelmi minisztertől lehetőséget kaptak a arra, hogy itt ezen a területen egy úgynevezett „Katonanemzedéki Emlékpark" létesüljön. Ez azt jelentené, – emelte ki – hogy a „magyar hadtörténelem kiválóságaira, a katonákra, valamint a szervezetekre és a patinás helyőrségekre, fegyvernemekre, alakulatokra, az azokban szolgálatot teljesítő katonákra emlékül jöjjön létre egy, a számunkra elfogadott jelentős kegyhely." Ezen a helyen a mai nemzedék egy-egy jelkép, vagy szimbólum elhelyezésével emlékezhet meg a térségének, városának katonáiról. Ezen a napon elsőként Marcali helyőrség és a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete élt ezzel a lehetőséggel, megnyitva az ereklye állítás sorát a többi alakulat, valamint helyőrség előtt. Ma ezek a szervezetek hoztak egy-egy kopjafát a kialakításra kerülő emlékparkba.

Daróczy Ferenc felkérte Szentes Istvánt, Marcali város bajtársi szervezetének elnökét avató beszéde megtartására. Szentes István beszédében elmondta: Marcaliba 1951-ben jelentek meg először a katonák. A teljes felszámolás 2001. március 30-án történt meg és addig 23 alakulat képviselői dolgoztak és éltek a városban. A város kezdetben nem örült a katonáknak, de később s katonák szerves részeivé váltak a város kulturális és közéletének. Amikor eldőlt, hogy Marcali a továbbiakban megszűnik funkcionálni mint helyőrség, a volt „obsitosok" az alakulatok és a katonák emlékére kopjafát állítottak.

A város kopjafáját az emlékparknak Dr. Sütő László polgármester adta át. Beszédében hangsúlyozta: keserűség az, hogy ötven év szolgálat után a városban megszűntek a katonai alakulatok. Ezzel a város a történelmének és ezzel együtt az értelmiségének egy részét veszítette el azokat, akik több évtizeden át segítették a város fejlődését. A város ezzel a kopjafával köszönti a katonáit azokat, akik az elmúlt időszak alatt a városban szolgáltak és egyben azokat is, akik ott tudtak maradni és a várost most már törzslakosként szolgálják tovább.

A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesületének kopjafáját Richnovszky Sándor avatta fel. Beszédében köszönetet mondott azoknak a patronáló szervezeteknek, akik segítették a szervezetüket abban, hogy Balatonkenesén méltó emléket állíthassanak a már meghalt és a még élő bajtársaiknak. Sokat jelent ez a kopjafa a még élőknek, mert van egy újabb hely és lehetőség arra, hogy ha csak egy szál virággal is megemlékezzenek a régi bajtársaikról.

Sipos Géza elnök megköszönte a két kopjafát állító szervezet a kezdeményezését és kérte: minél többen hozzanak ide olyan emlékeket, amelyek méltóak lehetnek az elődökhöz és megörökíthetik az alakulataik történelmét. „Amikor itt már sok minden összegyűlt, akkor tudjuk csak megfogni az unokáink kezét azért, hogy emlékezzünk, mert így tudjuk majd bemutatni azt a múltat, amit számunkra a honvédség az elmúlt évtizedekben jelentett."

A kopjafa koszorúzását követően a vendégek két kiállítás megnyitóján vettek részt. Az első kiállításon Kacsó Lajos fényképeiből nyílt bemutató. A BEOSZ elnöke a rövid megnyitójában kiemelte: ezek a képek tulajdonképpen a szövetség húsz évéről szólnak és ezeket a felvételeket olyan ember készítette, aki évtizedek át a honvédségi sajtónak dolgozott. A képek a derűt és az optimizmust sugallják azt, amit az elmúlt húsz évben a szövetség is képviselt. A másik kiállításon Fonyódi László kitüntetés és érem gyűjteménye volt látható. „Nagy értékeket láthatunk itt ezekben a tározókban- hangsúlyozta Sipos Géza. A kiállított tárgyaknak jelentős történelemi mondanivalójuk van, mivel az itt elhelyezett érmék a történelem egy-egy időszakát elevenítik fel. A gyűjtő, Fonyódi László elmondta: Egy élet munkáját hozta el bemutatni és a gyűjteménye még nagyobb mint ami itt látható, mivel helyhiány miatt a kitüntetések jelentős részét most nem tehették ki. Ezen a kiállításon megtalálhatóak a monarchia, a királyság és a népköztársaság kitüntetései, de a gyűjtők mindig elégedetlenek és joggal állítják azt, hogy egy ilyen gyűjtemény soha sem tud teljes lenni. Azért hozták ide ezt a kiállítást, mert a katonákat -az átlag embertől eltérően- a kitüntetések látványa jobban megérintheti, – folytatta Fonyódi László – már Napóleonnak volt egy híres mondása: „a katonának rendfokozat és kitüntetés kell!"

Az ünnepi rendezvény a kulturális központ a nagytermében folytatódott. A megemlékezés harmadik része a honvédelmi miniszter, szövetséget üdvözlő levelének a felolvasásával kezdődött. A levélben a honvédelmi tárca vezetője köszöntötte a húszéves BEOSZ-t, annak tagságát és tisztségviselőit. Hangsúlyozta, hogy nagy szükség van azokra a szervezetekre, amelyek a fegyveres szervezetek volt dolgozóinak érdekében vállalnak fel feladatokat és a tevékenységükkel segítik a visszavonult nyugdíjas katonák, katonaözvegyek boldogulását. A levélben Szekeres Imre hangsúlyozta:„A Kézfogás a hazáért! jelszavuk híven tükrözi a tagszervezetek és tagszövetségek működtetésének célját és hitvallását." A levél végén a honvédelmi miniszter kiemelte:" Legyenek büszkék az eredményeikre és mindig tartsák szem előtt jelképük jelmondatát: A haza minden előtt!" A szövetségnek köszöntő levelet írt még a honvéd vezérkari főnök, a HOSZ és a HODOSZ elnöke.

Sipos Géza elnök köszöntötte a megjelent vendégeket, külön köszöntötte Végh Ferencet, aki- hangsúlyozta az elnök – a szövetség munkájában napjainkban is nagyon sokat segít. Ezt követően: megemlékezett az alapítókról, azokról a személyekről, akik kigondolták és megvalósították ezt a szerveződést. Külön felsorolta azt a tizennyolc szervezetet, amelyek a szövetség megalakításához az első lépést megtették Amikor ezt az ünnepséget megterveztük – folytatta az elnök a beszédét- úgy gondoltuk, hogy ez a nap ne a „nagyformátumú" ünnepi beszédekkel teljen el, hanem legyen inkább ez a beszélgetés, a gondolatok cseréjének a fóruma. Az ide érkezett vendégek a hozzászólásaikban szóljanak az elmúlt évek érdekes pillanatairól és jövő feladatairól. A jelenlévők osszák meg mindenkivel azokat a gondolataikat, amelyek a szövetségünkről szólnak és nem annyira közismertek. Tisztelegjünk egyben azok előtt, akik kitaposták nekünk az utat, ezzel olyat tettek, ami meghatározó volt a szövetség életében.

Bejelentette: már régi törekvésük az, hogy a „szépkorúak" köszöntése a honvédelmi tárca szintjén is megtörténjen. Mára megszületett a döntés és az elkövetkezendő időben ki fogják dolgozni ennek részleteit és remélhetőleg már az idén megrendezhetik ezt a hagyományteremtő ünnepséget. Elmondta még: a BEOSZ vezetésének sikerült kiadnia a szövetség húsz évéről szóló kiadványát. Ezért sem tartják szükségesnek azt, hogy itt ezen az ünnepségen a múlt hivatalos részeivel foglalkozzanak. A könyvet a rendezvény végén mindenki meg fogja kapni és abban megtalálhatja a történelmi kezdeteket és a jelent is.

Ezt követően több hozzászólás következett. A jelen lévők itt ismerhették meg a régiók, valamint a volt helyőrségekben dogozó szervezetek munkáját. Többen megerősítették azt, hogy szükség van a szövetségre, mert ma már sok olyan hely van, ahol a katonákat és a katonaságot csak ezek a szervezetek képviselik. A múlt egy része elevenedik meg akkor, amikor az egyenruhás bajtársak koszorúznak a település főterén és ezzel is részt vesznek a város közéletében.

Az ünnepség végén Sipos Géza elnök megköszönte meg a tagság és a tisztségviselők munkáját és több elismerő oklevelet, tárgyjutalmat adott át azoknak, akik az elmúlt évek során sokat tettek a szövetség működéséért és a szervezetekben folyó munka segítéséért.