A fiatalok is bíznak a honvédségben

Szerkesztőségünk egy észak-dunántúli kisváros középiskolás diákjai körében készített anonim felmérést a Magyar Honvédséggel kapcsolatban. Arra voltunk kíváncsiak, mi a 14-18 éves korosztály véleménye a hadseregről, annak tevékenységéről, milyen presztízse van a katonáknak a fiatalok körében. A kutatás természetesen sem módszertanát, sem nagyságrendjét, sem a vizsgált minta szerkezetét tekintve nem reprezentatív, ennek ellenére mégis figyelemre méltó következtetésekhez jutottunk általa.

A felmérés módszere

Az ismeretekre vonatkozó kérdéseket napi újságolvasói szinten fogalmaztuk meg, és mellőztük mindazokat a területeket, melyek tényleges szervezeti betekintést, vagy bármilyen szakmaiságot igényelnének, inkább magunkra vállalva az esetleges trivialitás vádját is.
A kérdőív kitöltése teljesen önkéntes és természetesen névtelen volt. A diákoktól azt kértük, hogy mindannyian őszintén és jelenlegi ismereteik birtokában válaszoljanak a feltett kérdésekre, s megígértük, hogy miután a kérdésekre adott válaszaikat összegeztük, közreadjuk azt a www.honvedelem.hu oldalon. A kérdőívet összesen 244 középiskolás tanuló töltötte ki, ebből 136 fő volt a lány, 67 fő fiú és 41 fő idősebb, felnőttképzésben résztvevő levelező tagozatos hallgató.

Minek nevezzelek?

Első kérdésünk igen egyszerű volt, és arra vonatkozott, mi a magyar hadsereg hivatalos megnevezése. A kérdésre a megkérdezettek 79,9 százaléka válaszolt helyesen (Magyar Honvédség), de a magas arányú helyes válaszokat nem tekinthetjük teljesen reálisnak, mivel egy másik kérdésben leírtuk a Magyar Honvédség megnevezést. A kérdőívet eredetileg interjús lekérdezésre, nem kitöltősre szántuk, így aki előre olvasott, az könnyen felfedezhette a helyes választ. Így is akadtak ugyanakkor olyanok – a lányok 3,6 százaléka –, akik kijelentették: nem tudják, mi a hadsereg hivatalos megnevezése. A megkérdezettek 13,9 százaléka passzolta a kérdést, 10 fő pedig egyéb megnevezést adott. A Magyar Nemzeti Hadsereg és a Honvédség mellett még a Honvédelem és a NATO megjelölésekkel is találkoztunk.

A főparancsnok

A második kérdésben azt tudakoltuk, mennyire vannak a fiatalok tisztában azzal, hogy legfelsőbb szinten, a különböző vezető beosztású személyiségek közül ki parancsnokolja a magyar haderőt. Nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy mindenki tisztában van vele: a fegyveres erőhöz, mint legvégső eszközhöz nem nyúlhat más, mint a legfőbb közjogi méltóság, mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy rendkívül nagy a bizonytalanság ebben a tekintetben. A megkérdezettek több mint kétharmada úgy tudja, hogy a honvédelmi miniszter a legfőbb parancsnok.

Kiugróan magas a lányok aránya, akiknek háromnegyede (76,4 százalék) szavazott a honvédelmi miniszterre, a fiúknak is több mint fele (64,1 százalék) tartja a minisztert legfőbb parancsnoknak, csupán a felnőttek azok, akiknek kevesebb, mint fele (48,7 százalék) voksolt a miniszterre, de közülük is legtöbben a tárcavezetőre szavaztak.
A megkérdezetteknek csupán 13,9 százaléka tudta, hogy a magyar haderő legfőbb parancsnoka a köztársasági elnök. A helyes választ adók között legnagyobb arányban a felnőtt hallgatók voltak, akiknek közel egyharmada (29,2 százalék) tudja, hogy a Magyar Honvédség legfőbb parancsnoka a köztársasági elnök, legkevésbé pedig a lányok vannak tisztában ezzel, akiknek csupán 6,6 százaléka tudta ezt. A viszonylag szélsőséges arányt képviselők között középmezőnyben vannak a fiúk, akiknek egyötöde (19,4 százalék) válaszolt erre a kérdésre helyesen. A vezérkari főnököt jelölte legfőbb parancsnokként a választ adók 5,7 százaléka, és alig valamivel kevesebben (4,0 százalék) jelölték a miniszterelnököt erre a posztra. A 244 főből 18 fő (7,3 százalék) volt az, aki kijelentette: nem tudja, ki a Magyar Honvédség legfőbb parancsnoka. Ugyanakkor mindössze egy fő nem válaszolt erre a kérdésre.

Sorozás vagy önkéntesség?

A többség helyes válasza nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy a fiatalok számára régen leginkább ez számított „húsbavágó" kérdésnek, az önkéntes haderő bevezetésének időpontja körül azonban nagy a bizonytalanság. Válaszadóink alig több mint negyede (26,2 százalék) tudja, hogy 2004. november 3-án szerelt le az utolsó sorkatona. Az önkéntes haderő bevezetésének időpontját a megkérdezettek több mint kétharmada (68,8 százalék) NATO-, illetve EU-tagságunkhoz köti, legtöbben (46,7 százalék) az EU-hoz – 2004. május 1-jéhez –, 22,1 százalék pedig a NATO-ba való belépésünkhöz, 1999. március 12-hez.

A fiúk főként az EU-tagsággal keverik az önkéntes haderő megalakulását (56,7 százalék), és megint a felnőttek azok, akik legnagyobb arányban (31,7 százalék) találták el a bevezetés helyes időpontját. Az önkéntes haderő bevezetését illetően legnagyobb a tájékozatlanság a lányok között, ugyanis kizárólag az ő csoportjukban voksoltak arra (3,6 százalék), hogy a magyar haderő még napjainkban sem tért át az önkéntes haderő intézményére, csak folyamatban van ez az akció.

Gyengébb nem?

Köztudott, hogy manapság, a nők is teljesíthetnek fegyveres szolgálatot a hadseregben. Mi a véleménye erről? – szólt következő kérdésünk. A válaszok megoszlását tekintve nincsenek lényeges különbségek sem a fiúk, sem a lányok között, de a felnőttek vonatkozásában sem. Mindhárom csoportban azok vannak többségben, akik teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy a hadseregben a férfiakkal azonos jogon a nők is teljesíthetnek fegyveres szolgálatot.

A megkérdezettek között legnagyobb hányadot képeznek azok, akik egyetértenek a nők katonai szolgálatával (59,8 százalék) és kevesebben azok, akik nem teljesen (21,7 százalék), illetve egyáltalán nem helyeslik ezt (18,0 százalék).
A csoportok közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a felnőttek talán valamivel konzervatívabbak ezen a téren, mint a fiatalok: a 48,7 százalékos egyetértés mellett 31,7 százalékot képeznek azok, akik egyáltalán nem helyeslik a nők fegyveres szolgálatát. A fiúk csoportjában valamivel több, mint kétszeres, (50,7 : 22,3) a lányoknál pedig közel hatszoros (67,6 : 11,7) ez az arány.

Bizalom

A kérdőív záró kérdéseként a különböző intézmények feladat-ellátását véleményeztettük a diákokkal oly módon, hogy osztályozniuk kellet az egyes intézményeket aszerint, mennyire elégedettek azok feladat-ellátásával. A kérdés így hangzott: Ha osztályozni kellene, hogy az alább felsorolt társadalmi-politikai intézmények miként, milyen eredményesen látják el feladatukat, hány pontot adna? Osztályozzon 0 és 100 pont között!

Az egyes intézményekre adott pontok (osztályzatok) alapján meghatározható az intézmények rangsora, és ha felvesszük az intézmények közé a honvédséget is, megtudhatjuk, hol foglal helyet az intézmények feladat-ellátási rangsorában, mekkora a hadsereg tekintélye a fiatalok körében.
Kérdésünk hitelességét azzal tudtuk nagyságrendileg kiterjeszteni, hogy ugyanazokat az intézményeket rangsoroltattuk, mint tette azt a Szonda Ipsos a Népszabadság 2007. december 31-i számában közreadott felmérésében. Az alábbiakban egymás mellé vetítjük a két statisztikát, így lehetőségünk nyílik arra, hogy összehasonlítsuk a Szonda Ipsos lakossági reprezentatív adatait a diákok körében mért adatokkal.

Intézmények rangsora

Mint az jól látható, mindkét közegben kiemelten magas helyet foglal el a honvédség, a diákok körében a megtisztelő második, a lakosság egészében pedig, az ugyancsak előkelő harmadik helyet. Eredményeinket nagymértékben hitelesíti, hogy a diákok értékítélete szinte teljesen azonos a lakossági eredményekkel: ők is kiemelten magasra értékelik a Tűzoltóság és a katasztrófavédelem munkáját, illetve nagyon alacsonyra a parlamentet. Hasonlóan magasra értékeli mindkét közeg a közszolgálati rádiót és a bankokat, közepesre a bíróságokat, alacsonyra a szakszervezeteket és a biztosítókat. A diákok körében magasabb a presztízse a kereskedelmi rádióknak és televízióknak, a lakosság körében pedig a rendőrségnek, az egyházaknak és az Alkotmánybíróságnak.

A felmérés további részleteiről jövő hétfőn olvashatnak a honvedelem.hu-n.

Ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy felmérésünket NEM reprezentatív mintán végeztük el.