„A hazáért mindhalálig!” – az EU-elnökségünk kapcsán (2. rész)
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. január 2. 7:24Cikkünk első részében beszámoltunk a Zrínyi Média előkészületeiről az EU-elnökségre, s idéztük a „For the Homeland to the Death” angol nyelvű albumhoz előszóként írt „Elfogultan” című írást, melynek második részét alább közöljük.
1100 évről szól ez a könyv, a legszebb eskü szövegével, két szóval, amellyel ma is esküt tesznek a magyar tisztek: A hazáért mindhalálig! Előre vetítek néhány szép gondolatot. Harcaink ezeregyszáz évével, szabadságharcaink ötszáz évével találkoznak 500 oldalon, köztük az alábbiakkal:
896-907
„Árpád utolsó nagy csatáját Anonymus szerint 907 júliusában vívta, amikor a bajor és keleti frank csapatok le akarták rázni adófizetési kötelezettségüket. Azonban az egyesített seregeket megállították a magyarok (Pozsonyi csata), és ezzel kétségkívül magyarrá tette a Kárpát-medencét. Valószínű, hogy ő is fiai e csatában estek el. De az is lehetséges, hogy esetleg éppen a nagyfejedelem halálhíre – Árpád ekkor az abban a korban már nagyon magasnak számító hatvan éves körüli lehetett – válthatta ki a keleti frankok támadását. Halálára nincs megbízható korabeli adat, 300 évvel később Anonymus a pozsonyi csatához köti halálát." Így tűnt el nyomtalanul mindannyiunk apja. Mint ahogyan a következő évezredben annyi magyar apja, anyja, fia, lánya, testvére nyomtalanul eltűnt a nyomon követhetetlen drámák láncolatában.
Szent István a fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben olvashatjuk a következő sorokat: „fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam." A király önvallomása jelzi, hogy a keresztény magyar állam létrehozásában milyen jelentős szerep jutott a fegyvereknek. (Négyesi Lajos)
1711
Rákóczi Ferenc Emlékirataiból:
„A vezérlő tábornokok, a szenátorok és minden jelentősebb ember követett engem Lengyelországba. Valamennyi erdélyi tanácsosom összegyűlt a határon, hogy ugyanazt tegye, csak a legszükségesebbet kérték tőlem. De mindnek megmondtam szeretettel és őszinteséggel, hogy nem ígérhetem nekik azt, amiről magam sem vagyok biztosítva. Sohasem felejtem el a fájdalmat, amellyel engem elhagytak." (Czigány István)
1808
A Ludovika név egyet jelent a nemzeti tisztképzéssel, összekapcsolódott a magyar nemzeti törekvésekkel, az önálló magyar haderő felállításának és korszerűsítésének igényével.
1848-49
„Ez a honvédsereg adott sokáig mintát és mindmáig nevet a magyar katonaságnak. Olyan nevet, ami a nemzet számára elejétől fogva dédelgetett kincs volt, s ebben az értelemben párját ritkítja a világon. Költők énekeltek róla, a legszebben, legszuggesztívabban talán a honvédegyenruhájára olyan büszke Petőfi Sándor:
„Isten után a legszebb és szentebb név
A honvéd-nevezet!
Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni
Ezt a szép nagy nevet?" (Hermann Róbert)
„Helytörténészek azt írják: „…hajnali fél egykor (…) felrobbant a két országot összekötő híd (…) szerb lövészek heves puskatűz alá vették a Száva balpartját (…) fogytán volt a muníció. Az őrs parancsnoka Kovács Pál és Bíró Gábor közlegényeket (…) küldte, hogy hozzanak (…) töltényt (…). A két katona golyózáporban futva hozta el a nehéz láda töltényt. Bíró Gábor beugrott az árokba, hogy majd beemeli, a másik katona pedig abban a pillanatban végigzuhant a láda mellett. Kovács Pál közlegényt (…) a homloka közepén érte és azonnal megölte a golyó. (…) Kétségtelen tehát, hogy az első világháborús halott Kovács Pál volt, mert (…) a szerbeknél nem volt más halott azon a reggelen." (Ravasz István)
1956
„A harcok következtében Budapest 11 évvel a háború után ismét romokban hevert, közel 20 ezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember – köztük 279 katona –meghalt. Közel 200 ezer magyar külföldre menekült. A szovjet honvédelmi minisztérium veszteséglistája szerint a kb. 700 katona meghalt, 1986 fő megsebesült 51 katona eltűnt. A megtorlás során több mint 20 ezer főt börtönbüntetésre ítéltek, 229 főn a halálos ítélete végrehajtották." (Horváth Miklós)
Gubcsi Lajos, Budapest, 2011
