A lelkészi beosztás 24 órás szolgálat
Szöveg: Szűcs László | 2009. május 25. 9:08Az „Atya”. Szinte mindenki csak így ismeri Mészáros László alezredest, a Magyar Honvédség Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat kiemelt vezető tábori lelkészét, kelet-magyarországi esperest. A 38 éves fiatalember május 20-án átvehette az Év Katonája megtisztelő címmel együtt járó oklevelet és plakettet.
Mészáros László alezredes tizennégy évvel ezelőtt, 1995-ben lett a Magyar Honvédség szerződéses katonája mint kisegítő tábori lelkész. Egy évvel később pedig már hivatásos tisztként Szombathelyen, az MH Savaria Gépesített Lövészdandárnál kezdte meg tábori lelkészi szolgálatát. Rövid időn belül Tatára, az MH 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárhoz került, ahol három és fél éven keresztül dolgozott. Innen a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolára „igazolt", az intézmény tábori lelkésze lett. Hat év után, 2005-ben került át a Zách utcai laktanyába, ahol a Magyar Honvédség egyik esperesi hivatala található. Azóta itt dolgozik, s innen látja el a lelkésszel nem rendelkező kelet-magyarországi alakulatoknál a lelkipásztori szolgálatokat, valamint az ezen a területen szolgáló lelkészek felügyeletét.
– A tábori lelkész beosztása egy misszióban éjjel-nappali, vagyis valóban 24 órás szolgálat. Én is nem egyszer jártam úgy, hogy a szolgálat leadása után, éjjel 11 órakor keresett meg egy-egy katona valamilyen problémával. Ekkor nekem mindig mindent meg kellett tennem, hogy a segítsem a rám bízottakat – mesélte Mészáros alezredes, aki a legnagyobb szakmai kihívást 2008-ban, Afganisztánban élte át: ő volt ugyanis a tábori lelkésze annak a tartományi újjáépítési csoportnak, amelyik két tűzszerészét is elveszítette tavaly nyáron.
– Rettenetesen nehéz feladat volt a tragédiák feldolgozása, és a többiekkel való feldolgoztatása. Természetesen engem is nagyon megviseltek az események, de igyekeztem az Istentől kapott kapaszkodót továbbadni. Tudtuk, hogy azonnal reagálnunk kell a történésekre, s mivel a hadműveleti ügyeletestől szinte rögtön megtudtuk a tragédiák hírét, pszichológus kollégámmal már a tábor kapujában vártuk a helyszínről visszatérő fiúkat, és beszélgetni kezdtünk velük – emlékezett a lelkész.
Ahogy Mészáros alezredes fogalmazott: az idő múlásával egyre jobban fel tudták dolgozni a megmásíthatatlant az Afganisztánban szolgáló magyar katonák.
– A tragédiák után egy-két héttel már majdnem a normális körülmények között működött minden a táborban. Lelkészként és hívő emberként vallom, hogy azok a bibliai igék, beszélgetések, melyek elhangzottak hathatósan hozzájárultak ahhoz, hogy megfelelő választ kaphassunk mindannyian arra a sok miért kezdetű kérdésre, ami bennünk volt. És ezért Istené a dicsőség! – mondta az Atya.
Egyébként az Év Katonája cím elnyerésén nagyon meglepődött a tábori lelkész. Mint elmondta: nagy megtiszteltetés, hogy tagja lehet ennek a társaságnak.
– Úgy vélem, hogy a szolgálathoz való hozzáállásom a továbbiakban sem változik. Ezután is mindent megteszek annak érdekében, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtsam azoknak a katonáknak, akiknek lelki támaszra van szükségük munkájuk, vagy éppen külszolgálatuk ideje alatt – fogalmazott a protestáns tábori lelkész, miután május 20-án, a Honvédelmi Minisztérium Magyar Honvédelem Napja alkalmából rendezett központi ünnepségén átvette az Év Katonája díjat Tömböl László mérnök vezérezredestől, a HM Honvéd Vezérkar főnökétől.
Fotó: Archív
