„A magyar kormány mintegy százezer ember életét mentette meg”

Tudományos konferencia keretében emlékeztek meg az 1939-ben történt eseményekről, annak irodalmáról, kutatásairól, a menekült gyermekek világáról és a katonákról a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. A kiállítás 18 tablója az ezer éves lengyel-magyar barátság történetét mutatja be. A kiállított fotók, a jelvények, a ruhák, mind-mind vallanak egy korszakról, amely a történelem egy szomorú időszakát idézi fel. A rendezvényen részt vett és beszédet mondott Õexcellenciája Joanna Stempiñska, a Lengyel Köztársaság nagykövete, valamint Andrzej Przewoznik, a Harc és Mártíromság Emlékvédelmi Tanács főtitkára is.

Kitért arra, hogy Magyarország, valamint honvédsége a második világháború alatt több ízben adott tanúbizonyságot annak, hogy a lengyel-magyar barátság örök érvényű. „Első alkalommal 1939 szeptemberében, mikor előbb a német, majd a szlovák kormány azon kérését utasította el, hogy hadseregeikkel az ország területén Lengyelország felé vonulhassanak. Aztán a Lengyelországot ért támadást követően először csak szórványosan, majd a szeptember 17-i a szovjet offenzíva után tömegesen léptek Magyarország területére a menekültek."

Dr. Holló József kiemelte Baló Zoltán ezredes tevékenységét, akinek vezetésével egy külön osztály, a 21. osztály jött létre. Baló Zoltán feladata volt a hazánkba érkezett lengyel menekültek ellátásának biztosítása, ő felelt azért, hogy a lengyel katonák hazánk területén keresztül csatlakozni tudjanak a Franciaországban megalakult lengyel hadsereghez, de Baló segédkezett a magyarországi lengyel ellenállási mozgalom katonai részlegének kialakításában is.

„1944. márciusi megszálláskor lehetővé vált a magyarországi lengyelek és magyar segítőik üldözése, de addigra a menekültek nagy része elhagyta az országot, így kijelenthető, hogy az akkori magyar kormány mintegy százezer ember életét mentette meg. Mi magyarok büszkék lehetünk erre", mondta Dr. Holló József.

A történészkonferencián beszédet mondott Andrzej Przewoznik, aki az 1939-es események első heteit taglalva azt mondta, a lengyelek már szeptember 12-13-án elindultak Magyarország felé. „17-én átlépte a határt a 10. hadosztály, érintetlenül. A könnyűlovasság, a gyalogság, de a határőrség és a rendőrség egységei is megérkeztek Magyarországra Lengyelországból", mondta a főtitkár, aki hozzátette, nem csak katonák és tisztek, de civilek is éhesen, fáradtan menekültek át hazánkba. Mint elmondta, több számadat is napvilágot látott már a menekültek pontos létszámáról, ennek felső határa 140 ezer fő, ám egy 1939 októberéből származó dokumentum szerint hatvanezer lengyel menekültről beszélhetünk. „Igaz, voltak olyan elérhetetlen csoportosulások is, akik nem maradtak Magyarországon, hanem továbbálltak – ez nagyjából 10 ezer fő volt."

A főtitkár kiemelte id. Antall József munkáját, aki irányította a lengyel menekültek segítését (Antall József fontos lépéseket tett a lengyelek ellátásának és jogvédelmének megszervezésére, így alakult meg 1939. szeptember végén a Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottság). Úgy fogalmazott: „Antall József hihetetlenül nagy segítőkészségről tett tanúbizonyságot, Magyarország pedig óriási áldozatot hozott a lengyelekért." A főtitkár hozzátette, Lengyelországban idén októberben jelenik meg Antall József emlékiratainak kötete, lengyel nyelven. A főtitkár végezetül hangsúlyozta, nagy szerepe volt a magyar Honvédelmi Minisztériumnak is, aki a katonai menekültekkel külön foglalkozott.

A történészkonferencia részeként délelőtt tartották a Lengyel szeptember című kiállítás megnyitóját is, melyen Dr. Antall Józsefné, valamint Dr. Boross Péter volt miniszterelnök is megjelent.

Joanna Stempiñska nagykövetasszony a kiállítást megnyitva azt mondta: „1939-ben a náci harmadik birodalom és a kommunista szovjetunió lerohanta Lengyelországot és a két nagyhatalom letörölte hazámat Európa térképéről. A megszállás első hónapjaiban menekültek tízezrei indultak Magyarország felé, ahol a legfelsőbb magyar vezetés, annak ellenére, hogy a harmadik birodalomtól várt segítséget, megnyitotta a határt évszázados barátai előtt. Azonnali önzetlen és baráti segítséget kaptak a lengyelek nemcsak az állampolgároktól, de a közhivataloktól is." Mint mondta, az utókor, és a történész szakma felelőssége, hogy feltárja közös múltunkat és ápolja a hősök emlékét. Kiemelte, örömére szolgál, hogy e kiállítás itt, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban nyílik meg, és külön öröm, hogy mindeközben a Budapesti Történeti Múzeum hasonló kiállítást szervezett „Barátok a bajban" címmel.

Dr. Holló József a kiállítás-megnyitón azt mondta, e barátságra a jövőben is nagy szükség lesz. „Emlékezzünk azért: soha többet háború!", mondta a főigazgató, és hozzátette: „Megbeszéltük a veszteségeket, a körülményeket, létszámokat, és azon emberek dicső tetteit, mint Antall József és Baló Zoltán. Ám megannyi kapcsolat, hercegnők és uralkodók sora bizonyítja, hogy ezer évvel ezelőtt kezdődött a barátság – Szent István, Béla, I. László, Merész Boriszláv, Jadviga, Szent Kinga, Jagelló Ulászló és még sorolhatnánk."

A főigazgató kiemelte az 1848-49-es szabadságharcot is, hiszen a nagy létszámú lengyel légióról is tárlatot szervezett régebben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Holló József mindemellett emlékezetett a kiváló lengyel tisztekre, tábornokaikra, Bem Józsefre: „Mély nyomot hagytak a magyar szívekben", fogalmazott a főigazgató.

Dr. Holló József hozzátette: „Az 1914-ben kitört háborúra is emlékeznünk kell, hiszen itt ismételten segített a légió. Aztán jött 1939, és az 1944-es varsói felkelés, melynek kiállítási anyaga most megtekinthető a Múzeum földszinti két kiállító teremben. E kiállítás az egyszerű katonáról és az egyszerű polgárról szól, akik itt segítséget találtak, és a fegyvercsövek elől jó helyet választottak. Dr. Lugosi József ezredes állította össze a kiállítás tematikáját, filozófiáját, és Dr. Ravasz István alezredes muzeológus történész (aki szakértője e témának) is sokat dolgozott a tárlaton – most tiszta szívből adjuk át önöknek, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. "

A kiállítás-megnyitót követően délután tovább folytatódott a nemzetközi történészkonferencia.