„Aki katona lesz, mintha az örökkévalósággal kerülne kapcsolatba”

„Az egyik fő irány a tárca és a társadalom közötti kapcsolattartás szabályozása, ellenőrzése, azon társadalmi szervezetekkel való együttműködés, amelyek magukénak érzik a honvédelem ügyét", mondja kérdésünkre dr. Töll László alezredes, a hivatal igazgatója és hozzáteszi, hogy ezen társadalmi szervezetek összesen mintegy tízezer embert tömörítenek. A hivatal másik fő tevékenységi köre a hadisírgondozás. Emellett a hivatal több kisebb, ám szintén fontos területen lát el feladatokat: például szerepet kap honvédségi és bizonyos állami ünnepségek megszervezése és lefolytatása terén vagy akkor is, ha valamely szervezet sátrakat, technikai eszközöket igényel a honvédségtől, ugyanis ezeknek a kéréseknek az elbírálásában a hivatal döntő szerepet játszik. Ugyanígy a hivatal munkatársai aktívan közreműködnek a kitüntetésrendszer modernizációjában, és hosszabb távon a ruházat átalakításában is, hogy azok jobban megfeleljenek a magyar hagyományoknak.

A legtöbb kérdést természetesen a hadisírgondozás veti fel, amellyel kapcsolatban Töll László kiemeli: nagyon kevesen tudják, hogy hazánk katonai vesztesége – a népesség számának arányában – a világon a legnagyobbak közé tartozik. „Ha a 19. század végétől kezdődő időszakot vesszük, az első négy között vagyunk Oroszország, Németország és Lengyelország mellett", mutat rá. „A katonahősök emlékének ápolása, az arról való gondoskodás meghatározó feladat: ezáltal hangsúlyozzuk a bajtársiasság fontosságát, amely a hadsereg összetartásának kulcsfontosságú eleme. Ez is azt mutatja, hogy a honvédség olyan közösség, amely a soraiba lépőről halála után is gondoskodik. Tehát, aki katona lesz, mintha az örökkévalósággal kerülne kapcsolatba: amennyiben valaki elesik a csatamezőn vagy hosszú szolgálatot követő nyugdíj után éri a halál, akkor is a csapatának tagja marad, hiszen emlékét megőrzik és felidézik minden egyes ünnepségen."

A hadisírgondozás, a hősök emlékének ápolása a szocializmus évtizedeiben Magyarországon nagyon erősen háttérbe szorult, pedig ez sem tőlünk nyugatra, sem keletre nem jellemző. „Külföldön jelentős apparátussal rendelkező szervezetek foglalkoznak hadisírgondozással, a hőskultusszal", fogalmaz Töll László. „A katonahősök emlékének ápolása olyan kiemelt feladat, amelyet számos országban államtitkári szinten végeznek, és természetesen az sem kérdés, hogy a hazájukért elesetteket hősnek nevezik és valóban annak is tartják. A hadisírgondozás nem kizárólag a sírok gondozását jelenti, hiszen ugyanilyen fontos az is, hogy a halottak emléke is éljen", mondja. Mindennek természetesen az is része, hogy maga a síremlék látogatható legyen, méltó állapotba kerüljön, tiszta legyen a síremlék és környezete egyaránt. Utóbbi gondoskodás legszebb, jelenleg is aktuális példája a Kozma utcai zsidó hősi parcella felújítása, amelyben az MH Ludovika Zászlóalj honvédtiszt-jelöltjei is aktívan, önkéntes alapon vesznek részt példamutató kötelességtudással.

A magyar hősi halottak jelentős része idegen földben nyugszik, ezért az ő esetükben kissé bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy sírjaik gondozásáról az adott állammal együttműködésben kell gondoskodnunk, így elsősorban Olaszországgal, Oroszországgal, Németországgal, a szomszédos államokkal. „Szerbiával és Szlovákiával akadnak még tisztázásra váró kérdéseink, a többiekkel kiváló a viszony ezen a téren", árulja el a hivatal vezetője. „Oroszország az egyik legjobban működő terület ebből a szempontból: az oroszok nagyon megértőek az elesettek emlékének ápolásában, minden vonatkozó egyezményt betartanak."

A hivatal természetesen felelős a Magyarországon található külföldi hadisírok gondozásáért, állagának ellenőrzéséért is. „Esetleges rongálás esetén például mi lépünk fel, hogy az adott önkormányzat kijavíttassa a sírt, és ha olyan a helyzet, igyekszünk anyagilag is segíteni ebben. Kis apparátussal ugyan, de mi magunk is rendszeresen ellenőrizzük a sírok állapotát, igyekszünk naprakészek lenni", mondja Töll László, aki szerint nehéz objektíven megítélni egyszerre hivatalvezetőként, katonaként és történészként, hogy milyen is a helyi lakosság viszonya az adott ország területén lévő külföldi katonák sírjaihoz. „Például Oroszországban, Voronyezs környékén, Rudkinóban könnyen megközelíthető, ismert helyen van a legnagyobb magyar emlékmű és temető, de senki sem rongálja meg. Az orosz lakosság a jelek szerint mára teljesen megbékélt azzal, hogy a földjükben a valamikori ellenség halottai nyugszanak. Ugyanez egyre inkább áll a román félre is: sokkal kevesebb ma már a rongálás is, mint korábban. Ami Magyarországot illeti, úgy látom, a szovjet katonák temetkezési helyeivel szemben az átlagember semmiféle ellenérzést nem táplál: úgy állnak hozzá, hogy ezeket a katonákat is küldte és hazavárta valaki. Bármilyen atrocitások is történtek a múltban, ezeket lassan elmossa az idő, és az marad meg, hogy fiatal embereket küldtek el harcolni – néha általuk nem is értett eszmékért –, akik aztán erőszakos halált haltak, és a szülőföldtől, édesanyjuktól távol temették el őket. Az igaz, hogy a szovjet emlékműveken a vörös csillag látványa sokakban rossz emlékeket idéz, de ez is elsősorban az elmúlt rendszer rovására írható, és nem a földben nyugvó, elesett katonáknak szól."

Töll László elmondja: nemcsak a hősi parcellák rendbetétele tartozik a hivatal hosszútávú céljai közé, hanem a hadisírok tudományos igényű felmérése is. Ennek jegyében hamarosan üzemelni fog az a honlap, amelyen bárki megkeresheti a felmenőit, megtudhatja, hol nyugszanak, és a jegyzetekkel, forrásokkal kiegészített adatbázist történészek is kutathatják majd. Jelenleg a hasonló kéréseket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) katonai irattára, levéltára teljesíti, azonban a honlap léte jelentősen leegyszerűsítheti majd a keresést.

(Folytatása következik.)