Akiknek még most is tart a világháború

Szöveg: Szűcs László | 2010. szeptember 28. 18:33

Szeptember 28., a tűzszerészek fegyvernemi napja alkalmából rendezett koszorúzást az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kedden. A hősi halott bajtársakra emlékezve elhelyezték az emlékezés virágait a Logodi utcai tűzszerész emlékműnél, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán található márványtáblánál.

„A hős tűzszerészek emlékének, akik életüket sem kímélve szálltak szembe, és küzdenek ma is az ártatlanokra leselkedő halállal" – olvasható a budapesti Logodi utcában található emlékművön, amelyet még 1985-ben állított a fővárosi tanács és a Honvédelmi Minisztérium a hősi halált halt több mint négyszáz tűzszerész emlékére. Az emlékművet azóta minden esztendőben, szeptember 28-án, a tűzszerészek napján megkoszorúzzák a Magyar Honvédség tűzszerész alakulatának vezetői és katonái.

A kedd délutáni rendezvényen dr. Horváth Tibor alezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred

parancsnokhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: az emlékműnél a múlt és a jelen kapcsolódik össze, amely az utókornak történelem, az a jelen kor tűzszerészeinek vérrel írt valóság.

– Szinte elképzelni is nehéz, hogy a második világháború után mennyi robbanótest és veszélyes anyag borította az ország területét, hiszen hazánk több, mint hat hónapig hadműveleti terület volt – mondta az alezredes, hozzátéve: a lakosság védelmében és az ország érdekében végzett tűzszerész munka 1945. szeptember 28-án kezdődött. Ez a nap egyben az alakulat születésnapja is.

Horváth alezredes hangsúlyozta: „azt gondolná az ember, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb lesz a tűzszerészek munkája. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Amikor új utakat és hidakat építünk, bővítjük városainkat, a munkások lépten-nyomon robbanótestekre bukkannak még ma is. Az ezred évente 2300–2500 bejelentést kezel, nem ritka a napi 20–25 riasztás sem. Mindez 65 évvel a második világháború befejezését követően."

A parancsnokhelyettes beszédét követően a Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns és katolikus szolgálati ágainak képviselői, Mészáros László alezredes, és dr. Hankovszky Béla őrnagy emlékeztek a munkájuk közben életüket vesztett tűzszerészekre, majd – mint minden esztendőben – felolvasták Sóos Zoltán Tűzszerészek című versét.

A tűzszerész emlékmű megkoszorúzása után a rendezvény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) díszudvarán folytatódott, ahol a Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete 1999-ben állított emléktáblát a szolgálatteljesítés közben életüket vesztett tűzszerészek emlékére.

Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM HIM főigazgatója ünnepi beszédében hangsúlyozta: sajnos

senki nem tudja pontosan azt, hogy kilencvenkét évvel az első, és hatvanöt évvel a második világháború lezárása után még hány olyan gyilkos eszköz található földön, vízben, a szántáson, vagy az erdőben, amit mentesíteni kell. Emiatt a tűzszerészek örökké harckészültségben, készenlétben vannak, ők azok, akiknek még most is tart a világháború.

A tűzszerészek és az aknakutatók a magyar honvédség egyik legrégebbi alakulatának katonái – emelte ki a főigazgató. Megalakulásuk, és tevékenységük egybeesik a második világháború magyarországi szakaszának befejezésével.

„A hősi halált halt tűzszerészeknek tisztelet jár!" – fogalmazott Holló József, majd arról beszélt, hogy sajnos egyre több nevet kell felvésni a márványtáblára, hiszen az elmúlt években is több tűzszerész vesztette életét idehaza és a határainkon túl egyaránt.

Az emléktábla megkoszorúzása után Hajdu Gábor mérnök ezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka, valamint helyettesei, Szilágyi Zsolt alezredes és dr. Horváth Tibor alezredes elhelyezte az emlékezés virágait Kiss Róbert posztumusz alezredes – aki 2006-ban, kiképzési foglalkozás közben vesztette életét – a HIM díszudvarán, négy évvel ezelőtt elültetett emlékfája előtt.

Az ünnepség a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.