Amiért a harang szól
Szöveg: hm.gov.hu | 2010. július 22. 17:11Sportos zarándoklat és sárkányhajó roadshow járta végig a Dunakanyar összes települését Visegrádtól, a Mária-kápolnától a budapesti Hősök teréig, ezzel emlékezve Hunyadi János törökök felett aratott 1456-os nándorfehérvári győzelmének 554. évfordulójára.
Dr. Schulek Ágoston, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnökének megnyitó beszéde után Hunyadi János szobra előtt mondott beszédet dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, melynek szövegét az alábbiakban közöljük.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Polgármester urak! Tisztelt Megemlékező Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legenda eredetileg olyan könyvet jelent, amit olvasnunk kell. El kell olvasnunk, hogy tanuljunk és okuljunk belőle. Ma – hála Önöknek – a magyar történelem egyik legszebb történetét idézzük fel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az oszmán birodalmat a hódítás vágya hozta létre és a hódítás kényszere tartotta egyben.
A hatalmas létszámú hivatalnoksereg és a katonaság megélhetését és fizetését csak az állandó zsákmány megszerzésével lehetett biztosítani. Az újonnan kézhez vett tartományok révén új erőforrásokhoz jutott birodalom megnagyobbodott erővel foghatott bele a következő hódításba. Létrejött egy a hódításokból élő erős társadalmi csoport, amely nem egyszerűen részt vett a háborúkban, hanem időről időre egyenesen kikényszerítette azt. Ezért nem volt lehetséges békében élni az oszmán birodalommal.
E hihetetlenül agresszív hódító hatalommal kényszerült Magyarország harcolni. Nem volt más választása a mindenkori magyar uralkodónak, ha el akarta kerülni az ország kifosztását, a királyság, a magyar állam elpusztítását. Nem volt más választása a nemességnek, ha meg akarta őrizni vagyonát és birtokait. És nem volt választása az egyszerű embernek, ha meg akarta őrizni családját, házát, mindazt, amiért egész életében dolgozott. Közös volt az egész nemzet érdeke – még ha nem is mindenki értette és látta ezt egyformán.
Anélkül, hogy hosszas történelmi fejtegetésekbe bocsátkoznék, le kell szögeznem: az idő előre haladtával, amint nőtt az oszmánok birodalma, úgy csökkentek az esélyeink. Egyre inkább úgy tűnhetett a korabeli reálpolitikusok előtt, hogy nincs segítség. Történelmi szükségszerűség Magyarország bukása. Igazi fordulatot e küzdelemben két ember hozott: Hunyadi János és Hunyadi Mátyás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hunyadi János egész életét, egész politikai karrierjét az oszmánok elleni harcra tette fel. És hosszú időre megállította a török terjeszkedést: a harcok színterét elvitte a magyar határokról és a birodalomban jelölte ki. A rigómezei vereség megtörte pályafutását, s le kellett tennie legnagyobb álmáról, hogy kikergesse Európából az oszmánokat.
Amikor aztán a Bizáncot legyőző Mehmed szultán Nándorfehérvár alá indította a birodalom teljes erejét, a korabeli világ legerősebb és legmodernebb hadigépezetét, senki sem gondolta volna, hogy Hunyadi és a körülötte összegyűlő had ellenállhatna neki. Úgy tetszett, hogy ez lesz a végállomás: Magyarország egy hosszú út végére ér.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nándorfehérvári diadal a lelkek csodája, azé a bizonyos mostanában általunk sokat emlegetett összefogásé. Európa akkoriban közös nyelvet beszélt: a kereszténység nyelvét, s ha nem is mindenki, de sokan hajlandók voltak fegyvert fogni és harcolni a közös veszély ellen. A legnagyobb segítséget egy mezítlábas szerzetes, Kapisztrán Szent János hozta. Harmadmagával járta az országot és a szavai nyomán megértették az emberek, hogy össze kell fogniuk, mert összetartoznak. Össze tudta hozni az embereket: a földműveseket és a polgárokat a kérges lelkű zsoldosokkal és az életüket a végvidéki háborúban pergető nemesekkel. A szerbeket, a horvátokat, a zsidókat, a bosnyákokat, s az összes többi nemzetiségű önkéntest a magyarokkal.
A nándorfehérvári diadal a hozzáértés csodája: a magyar katonamesterség csúcsa. Annak a meglátása, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel mit és hogyan tehetünk meg. Hunyadi nem veszítette el sem a lelkierejét, sem a realitásérzékét. Engedjék meg, hogy felidézzem azokat a szavakat, amiket a győztes vizicsata után mondott a vár hetek óta körülzárt és ágyúzott helyőrségének:
„Mit vagytok megrémülve? Most látjátok először a törököket? Gyakran megszalasztottuk őket – máskor meg mi futottunk előlük. Miért zavar meg benneteket, ha rájuk néztek, hiszen annyiszor láttátok már őket. Nem ismeritek még a fegyverüket és a bátorságukat? Bízzunk tehát, fiúk, Krisztusban, akinek a nevéért már gyakran ontottuk vérünket, és bátran harcoljunk ellenségei, a mi ellenségeink ellen. Nem halt-e meg értünk Krisztus? Mi is halljunk meg őérte! Legyen a lelketek szilárd és bátor a harcban. Ez az ellenség gyáva, tudjátok. És ha Isten velünk van, könnyen szét lehet verni. Szokása, hogy a hátát mutassa, és nem szégyelli, hogy futva menekül és futva megy haza. Minek a sok beszéd? Hiszen mindezt ti, akik annyi háború sok keserűségét álltátok ki vezetésem alatt, már megtapasztalhattátok!"
Hunyadi tanúbizonyságát adta mindannak, amiről beszélt. Először a szinte földig rombolt égő várban egy egész napos véres közelharcban verte vissza a teljes oszmán haderő újra és újra megindított támadását. S aztán másnap, amikor a lelkes keresztesek a saját szakállukra összetűzést kezdtek az ellenséggel, és Mehmed szultán elvakult dühében, hatalmas hibát elkövetve, fedezetlenül hagyta jobbszárnyát, Hunyadi elképesztő eréllyel vezette a végső rohamra embereit. Nehézlovas rohama szétrobbantotta az oszmán sereget, amely egyszerűen nem bírt megkapaszkodni és mire leszállt az éjszaka, futásban keresett menedéket.
Lélek és szakértelem: az elsöprő, elháríthatatlannak tűnő történelmi szükségszerűség így fordult át Hunyadi Jánosnak köszönhetően hatalmas diadallá. A legnagyobb és legteljesebb győzelemmé a magyar történelemben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hunyadi Mátyás ismerte azt a pályát, amit atyja bejárt, és új utakat keresett. Kiépítette és megszilárdította a Magyarországot oltalmazó végvári vonalat. Erős hadsereget szervezett, melynek nem akadt párja a világon. Halálakor Magyarország egy közép-európai birodalom volt a térképen. Egy olyan birodalom, ami a siker reményében tudott szembeszállni az oszmánokkal. Halálával ez a birodalom semmivé lett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelem az élet tanítómestere. Nekünk van mit tanulnunk a Hunyadiaktól. Rengeteg kényszer szorongat minket itthon és a nagyvilágban. Ezek most nem fegyveres konfliktus veszélyét hordozzák, de épp úgy érintik a nemzet mindennapjait és jövőjét. Vannak, akik úgy látják: jobb, ha feltesszük a kezünket, és elfogadjuk az elfogadhatatlant.
Mi azt mondjuk: a haza minden előtt, és a nemzeti érdek mindenek felett. Lélekkel és hozzáértéssel, azaz elkötelezett munkával, realitásérzékkel, összefogással meg lehet fordítani a legnehezebb helyzeteket is. Nem szabad festett papírtigrisektől félni, és nem szabad félvállról venni a feladatainkat.
Sok a feladatunk: ha élni akar a magyar nemzet, ha a 21. században egy erősödő, sikeres, gyarapodó nemzetté akarunk lenni, fel kell ismernünk, hogy összetartozunk, és ezért össze kell tartanunk. Meg kell találnunk az egymáshoz vezető ösvényeket. És meg kell találnunk a kölcsönös tisztelet, a közös érdekek mentén a velünk élő nemzetekkel is ezeket a közös utakat. Ugyanúgy, ahogy a Hunyadiak megtalálták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekünk van mit tanulnunk a Hunyadiaktól, és van mit tanulnunk Önöktől. Önöktől, akik elkötelezett állampolgárként elővették, és mindannyiunk számára felmutatták ezt az olvasandó, felidézendő történetet. Tették ezt a saját közösségük erejével, megszólítva mindazokat, akiket csak el lehetett érni.
Az elmúlt időben sokan igyekeztek legendáinkat olvashatatlanná tenni, befedni a hétköznapok és a feledés porával. Emlékezzünk, néhány éve milyen méltatlan vita keletkezett, hogy vajon a déli harangszó szólhat-e a közszolgálati rádióban. Ezeknek az időknek azonban egyszer s mindenkorra vége!
Ideje, hogy újra közösen ünnepeljük legendáinkat. Feltétlenül szükséges, hogy a nándorfehérvári diadal 555. évfordulóját és Buda vár visszavételének 325. évfordulóját jövőre méltó körülmények között ünnepelje meg az egész ország és az egész nemzet, határon innen és túl.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A harang, a nándorfehérvári harangszó értünk szól. Amikor elhelyezzük a megemlékezés virágait, azt akarjuk kifejezni, hogy értjük a harangszó üzenetét. Értjük, és igyekszünk életre váltani a magunk helyén, a magunk életében.
Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária
