Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az olasz-magyar katonai kapcsolatok évszázadai

Szöveg: Zilahy Tamás |  2011. június 30. 15:45

Az olasz-magyar katonai kapcsolatok évszázadai címmel tartottak konferenciát június 30-án, csütörtökön a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) dísztermében. Az egész napos rendezvényt annak védnöke, dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára nyitotta meg, dr. Kovács Vilmos ezredesnek, az intézmény parancsnokának köszöntője után.

„Nagy megtiszteltetés egy ilyen jellegű rendezvény védnökének lenni" – kezdte beszédét az államtitkár, majd így folytatta – „szívesen vállaltam, mert az olasz–magyar katonai kapcsolatok, s a két nép sok évszázados barátsága egyaránt közel állnak a szívemhez."

Simicskó István kijelentette: a múltból tudást és tapasztalatot meríthetünk, s komoly értékeket mutathatunk meg a jelen generációjának. A két nemzet történelme ezer szállal kapcsolódik össze, és nincs ez másként a katonai kapcsolatok terén sem. Egy rövid szakasztól eltekintve a két ország katonái vállvetve, egymást segítve küzdöttek hazájuk szabadságáért, függetlenségéért.

„Az olaszok vidámak, jókedvűek, életszeretők, e téren is tanulhatunk tőlük, mint ahogy kultúrájuk is páratlan a maga nemében, hogy az ételeikről, és a focijukról ne is szóljak. Ezek kivétel nélkül szimpátiát keltenek bennünk, magyarokban" – fejtette ki személyes gondolatait az államtitkár.

Ezután beszédében sorolta a nagy olasz hadvezéreket, híres politikusokat, azokat, akik jelentős szerepet játszottak hazánk történetében. Szólt az olasz légióról, nevezetes helyszíneket, történelmi eseményeket említett, amelyek mind-mind összekötnek minket. Befejezésül sok sikert, eredményes tanácskozást kívánt a konferenciához, amely „minden bizonnyal segít abban, hogy az emberek még többet tudjanak meg, nemcsak az olasz–magyar katonai kapcsolatokról, de mindarról, ami a két népet összeköti, gazdagítja".

Dr. Hermann Róbert, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese szakmai bevezetőjében emlékeztetett a közelmúltra, amikor a Varsói Szerződés fennállása idején a magyar katonáknak olaszországi célpontokat kellett volna támadni.

„Hogy miként jutottunk volna el odáig, az máig is titok" – jelentette ki, majd áttért a régmúlt történelmi eseményeire, közös harcainkra, közös történelmi személyiségeinkre.

Kiemelte az 1848–1849-es időszak párhuzamait, például azt, hogy Velence és Komárom csaknem egy időben kapitulált.

A délelőtt folyamán előadások hangzottak el egy olasz várépítész família haditérképészeti munkásságáról, a Habsburg-haderő olasz katonáiról, a magyar légió szerepéről az olasz egység megteremtésében, Garibaldi magyar parancsnokairól, és Marcello Cerrutiról.

Délután a caporettói áttörésről, olasz katonákról és diplomatákról, az 1919–1939 közötti olasz–magyar katonai együttműködésről és az 1928–1943 közötti olasz–magyar hadiipari kapcsolatokról hallhattak az érdeklődők, akik szép számban jelentek meg a konferencián.

Fotó: Tóth László