Drillek és sulykolás rohamsisakban és málhamellényben

Mint ismert, a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában hangzott el a felhívás, hogy félelmet nem ismerő önként jelentkezők elkísérhetik Szekeres Imre honvédelmi minisztert közeljövőben esedékes afganisztáni útjára. Mi sem természetesebb, hogy több száz e-mail érkezett a Boros Lajos, és Bochkor Gábor vezette szórakoztató reggeli műsorba. A Honvédelmi Minisztérium Kommunikációs és Toborzó Főosztályának munkatársai ezen jelentkezők közül választottak ki négyet, akiknek esélyük van az emlékezetes útra.

Négy fiatal ül az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj parancsnoki tárgyalójában. Ahogy mondani szokás, szinte csüngenek a különböző rendokozatú katonák szavain. Sándor Zsolt ezredes, a zászlóalj parancsnoka például arról beszél: minden, ami ma elhangzik roppant fontos, hiszen most van lehetőségük arra, hogy megtanulják mi a teendőjük, ha Afganisztánban bajba kerülnek.

– Higgyék el, nagyon komolyan kell venniük mindazt, amit most megpróbálunk önöknek megtanítani. Ha mindezeket betartják, akkor nem lesz semmiféle gond a kint tartózkodásuk ideje alatt – mondja az ezredes, hangsúlyozva, hogy mindaz, amit ma megtanulnak, az adott esetben az életüket is megmentheti.

Puskás Mariann, Babinszki Erika, Hermeci József és Szabó Zoltán izgalmát nem is titkolva egymásra néz. Igazából most szembesülnek azzal, hogy amire vállalkoztak, az akár tragikus véget is érhet… A négy fiatal szemében azonban továbbra is ott csillog a megszállott eltökéltség. Hiszen életük legnagyobb kalandja áll előttük.

Az első előadás a biztonsági rendszabályokról tájékoztatja az utazásra önként jelentkezett fiatalokat. S ezeket a rendszabályokat nemcsak Afganisztánban, hanem már a mai kiképzésen is maradéktalanul be kell tartani – hangsúlyozza Farkas Tibor főhadnagy. Az alakulat környezetvédelmi, munkavédelmi és biztonságtechnikai tisztje ezt követően a legfontosabb szabályokat ismerteti: mindig azt kell csinálni, amit a katonák mondanak; soha nem szabad elhagyni a kijelölt utat; ékszerek, órák, piercingek viselése szigorúan tilos; az egyéni védőfelszereléseket kötelező használni – és még hosszan sorolja…

Nagy Andrea Éva százados, HM Kommunikációs és Toborzó Főosztály munkatársa, az MH PRT első váltásának sajtótisztje előadásában rövid ízelítőt a helyi kulturális szokásokról. Hangsúlyozza: a lányoknak mindenképpen hosszú ruházatot kell viselniük, s emellett legalább két kendőt is magukkal kell vinniük. Az egyiket – a homok ellen védekezve – célszerű a nyakukra, míg a másikat a fejükre kötni. Aztán néhány praktikus jó tanács is elhangzik: a napszemüvegét senki ne felejtse itthon, s az sem árt, ha a nadrág zsebében elrejtenek egy-két nedves frissítő kendőt. Ezzel ugyanis alkalomadtán kezet is lehet mosni, elkerülendő a különféle fertőzéseket.

– Figyelj csak, most éri majd őket az első sokk – húz félre mosolyogva Sándor ezredes. S valóban, már nem annyira széles az arcokon a mosoly, mikor
a zászlóalj katonái feladják a fiatalokra a tizenhét kilogramm súlyú repeszálló mellényt, s a Magyar Honvédségben rendszeresített rohamsisakot. Aztán szinte azonnal egy gépjárműbe parancsolják őket.

A felkészítés a szolnoki katonai repülőtér irányítótornya előtt folytatódik. Amíg ketten az Afganisztánban használt BTR–80/A típusú harcjárműbe való be-, és kiszállást gyakorolják a „négyes" másik két tagja a force protection drilleket gyakorolja. Vagyis azokat a mozzanatokat igyekszik elsajátítani, amelyek ismerete egy esetleges konvojt ért támadás során feltétlenül szükséges. Például gyakorolják, hogy mi a teendő, ha a katonai oszlop mellett pokolgép robban fel, illetve, ha fegyveresek megtámadják és folyamatosan lövik a konvojt.

Persze a teendőket nem is olyan egyszerű fejben tartani, még szerencse, hogy egy katona mindig mellettük van, aki pontosan tudja, hogy az adott helyzetben mi a teendő. S ez természetesen így lesz Afganisztánban is.

Sulykolás. A katonai zsargonban így hívják, ha egy-egy mozzanatot a kiképzők az „unalomig" ismételnek el a katonákkal. Vagyis mindaddig gyakorolják, amíg a kiképzendő állomány ösztönösen nem tudja mi a teendő egy adott szituációban. A sulykolás fogalmát ezúttal a négy fiatal is megismerte, hiszen mindannyiukkal legalább négyszer-ötször elismételték, hogy mit kell tenniük, ha támadás éri őket. Autóból ki, futás, földre fekvés, futás, autóba szállás. És mindez a végtelenségig. Nem törődve a szemekbe csúszó sisakokkal, a betonon lehorzsolódott bőrrel és a szétszakadt farmernadrággal…

Erikát a rohamsisak zavarja a legjobban. Mint mondja, alig lát ki alóla, és folyamatosan verdesi a nyakát. De azért próbálja tenni mindazt, amit a katonák mondanak neki, nem adja fel.
– A „földre" parancs után nagyon nehéz volt felállnom ebben a repeszálló mellényben. Nem irigylem azokat a katonákat, akik nap, mint nap, órákon keresztül viselik ezt az öltözéket – mondja.

A feladat végén József is liheg, ő sincs hozzászokva ehhez a fizikai terheléshez. De, mint mondja, „piszkosul" élvezi a helyzetet, nagyon örül, hogy jelentkezett a felhívásra, s most már még komolyabban gondolja, hogy szeretne kijutni Afganisztánba.

– Nekem mindez nem volt akkora újdonság. Hiszen, amikor tizenakárhány évvel ezelőtt sorkatona voltam, végeztünk hasonló feladatokat. Bár igaz, akkor nem volt rajtiunk sem rohamsisak, sem pedig repeszálló mellény – árulja el Zoltán.

A gyakorlati felkészítés második felére megérkezik Szekeres Imre honvédelmi miniszter is. Természetes, hogy ő is azonnal „beöltözik", s az önként jelentkezőkkel közösen hajtja végre a zászlóalj tisztjei által megszabott feladatokat. Persze, a tárca vezetőjének már nem jelentenek újdonságot az itt látott drillek, hiszen mostani afganisztáni útja lesz a negyedik – eddig a magyar tartományi újjáépítési csoport valamennyi váltását meglátogatta – s mindegyik utazás előtt részt kellett vennie hasonló kiképzéseken.

– Én emellett természetesen más jellegű tréningeken is részt vettem a korábbi kiutazások előtt. Így például megtanították, hogy mit kell tennem, ha épületekben, vagy éppen helikopteren tartózkodom – árulja el Szekeres Imre, majd hozzáteszi: nem jelent túl nagy kockázatot a civilek kivitele, hiszen a mostani és az ehhez hasonló felkészüléseken valamennyien megtanulják azt, hogy mi a teendőjük egy-egy veszélyes szituációban.

Persze azzal a kvartett tagjai is tisztában vannak, hogy a május elején esedékes utazásra csak ketten kísérhetik el a miniszter vezette hivatalos delegációt. Arra azonban egyelőre még nem gondolnak, hogy mi lesz, ha nem sikerül bekerülniük az utazók csoportjaiba. Természetes, hogy mindannyian szeretnének kijutni, így kissé félve várják április 29-ét, amikor sorsolás útján dől majd el, hogy ki lesz az a két szerencsés – egy fiú és egy lány – aki részt vehet a négy napos utazáson.

További képek:

Fotó: Tóth László