Egy túlbuzgó őrmester is elég ahhoz, hogy kitörjön a háború
Szöveg: Draveczki Ádám | 2007. november 21. 10:20A legpesszimistább forgatókönyvek látnak napvilágot az afganisztáni NATO-műveletekről az utóbbi hetekben. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a honvedelem.hu-nak adott interjújában úgy vélekedett: távolról sem ilyen vészes a helyzet, de kétségtelenül komoly nehézségek tornyosulnak a szövetségesek előtt.
Az utóbbi hetek eseményei kapcsán egyre több helyen hallani olyan
véleményeket, melyek szerint a NATO akár kudarcot is vallhat
Afganisztánban…
Az Egyesült Államok hagyományos háborúra készült Afganisztánban, és nem
végzett előtte költségrizikó-elemzést. Ez egy elképesztő hiba volt,
akárcsak az, hogy az amerikaiaknak jelenleg sincs tervük arra nézve,
miként képzelik el Afganisztán vagy egyáltalán, a térség jövőjét.
Meggyőződésem, hogy a válaszok csak a következő elnökválasztást követően
születnek majd meg, a mai amerikai adminisztráció ugyanis tömegével
követte el a súlyos stratégiai hibákat, és ezek feloldására a jelenlegi
vezetés nem alkalmas. Afganisztán esetében is meghirdették a demokrácia
ideológiai alapon történő exportját, ez azonban itt is ugyanolyan
keresztülvihetetlen, mint Irakban. Pár évvel ezelőtt, 2001. szeptember
11. után más elemzők társaságában részt vettem Brüsszelben egy
háromnapos beszélgetésen az amerikai követség meghívására. Ott voltak a
washingtoni külügy, a Pentagon, a hírszerzés emberei az egyik oldalon és
mi tizenöten a másikon, ahol az amerikaiak azt kérdezték: mi a
véleményünk arról, hogy ők Marokkótól Indonéziáig demokratizálni akarják
az iszlám világot. Tizenötből tizenöten azt mondtuk, hogy ez
keresztülvihetetlen. Az amerikaiak válasza az volt: köszönik szépen,
fizetik a számláinkat, de ők keresztülviszik. Így elég nehéz
világpolitikát csinálni. Az amerikaiak előtt két lehetőség van ilyen
téren: a kormányok támogatása vagy az intervenció, és Bush sajnos
Johnson elnök történelmi hibáit ismételte meg az elmúlt években.
Különösen érdekes, hogy Afganisztán esetében felértékelődött a Pentagon
jelentősége a Külügyminisztériummal szemben. Azt a háborút vívjuk meg,
amit akarunk, és nem azt, amivel szembekerülünk, ez pedig egy hosszú,
aszimmetrikus háború, aminek a hátrányait Washingtonban nagyon
alulbecsülték. Jelenleg több mint 60 országban tevékenykednek aktív
iszlám szélsőségesek. Alapvető dilemma például, hogy a széteső
államokkal mit kezdjünk: hagyjuk őket sorsukra, vagy próbáljuk meg
stabilizálni őket, nemzetet építeni, erőforrásokat tervezni 10-15 évre?
Ez persze már a ’60-as, ’70-es években is alapkérdés volt.
Mi vezethetne hatékony megoldáshoz Afganisztán esetében?
győződtem meg, hogy a civilekkel kialakított kapcsolat döntő
jelentőségű. Az amerikaiak első időkben odaküldött gazdasági segélye
kidobott pénznek bizonyult, többek között azért, mert a terroristák és a
felkelők elleni harc nem ugyanaz. Az afganisztániak betolakodóként és
nem felszabadítóként fogadták őket, pedig a béke, a győzelem kérdése
alapvetően a helyi civil lakossággal fenntartott viszonyon múlik.
Tudomásul kell venni, hogy a nyugati értékek nem globálisak, azokra a
világ egy jelentős része nem vevő. A segélyek elosztása rossz, ezen is
változtatni kell. Az afgán lakosság 80 százaléka szunnita, hivatalosan
70 százaléka írástudatlan – a valóságban nyilván több. Benazir Bhutto
egyik friss nyilatkozata szerint a pakisztáni lakosság mindössze 8
százaléka tud írni, márpedig Pakisztán jóval fejlettebb Afganisztánnál.
Az ország 34 tartományból áll, az egy főre jutó GDP évi 1500 dollár per
fő, ami az egyik legalacsonyabb az egész világon. A terület 6 százalékát
művelik meg, ennek egyébként körülbelül a kétszeresét lehetne. Hivatalos
adatok szerint a lakosság 40 százaléka munkanélküli. A 2001-es bonni
donorkonferencián nagyon nagy dolgokat határoztak el, de ezeket szokás
szerint nem hajtották végre. 2006. október 5-ével az ISAF Afganisztán
egész területére kiterjesztette a tevékenységét 40 ezer fővel, 5
parancsnoksággal. Ez a helyieknek is munkaalkalmakat jelent, és persze
folyamatosan konzultálni is kell velük. Ami a konkrét célokat illeti: az
afgán hadsereget 2009-re 70 ezer fősre kell bővíteni, jelenleg 34 ezer
főn áll ez a létszám. A rendőrség kiképzését a németek végzik, a cél
2010-re 62 ezer fős állomány. Le kellene fegyverezni a lakosságot,
hiszen őrületes mennyiségű fegyver van kint a civileknél az egész
országban A lefegyverzésért Japán a felelős. A kábítószer-ellenes
küzdelem vezetője Nagy-Britannia – ez az a harc, ami jelenleg teljesen
reménytelennek tűnik, hiszen a haduraktól kezdve a kisparasztokig
mindenki érdekelt a drogtermelésben- és kereskedelemben. Lehet persze
mondani, hogy ne csinálják, de arra nincs válaszunk, hogy mit
csináljanak helyette. A mákültetvényeknek persze ideológiai töltete is
van: ezek rombolják a nyugati társadalmakat, tehát ezért is állítanak
elő kábítószereket.
Azért az 2001. szeptember 11. után is egyértelmű volt, hogy Afganisztán
kemény dió, mint az történelmi példák egész sora is igazolja…
Ez igaz, de szeptember 11. után Washingtonban gyorsan felelősöket
akartak találni. Ez volt az Egyesült Államok történetében az első olyan
támadás, mely ennyire bonyolult és összetett választ kívánt volna meg.
Az amerikaiak számára egyértelmű volt, hogy a célpont Afganisztán, ezt
pedig a világ lakosságának döntő része el is fogadta, a gyors katonai
győzelmet azonban nem követte hasonlóan gyors politikai rendezés. A tálib
rendszert elzavarták, ezzel azonban nem zárult le a harc, hiszen a
jelenlegi koncepció szerint Afganisztán demokratizálása három szakaszból
áll. Az első a tálibok megdöntése volt, ez be is következett. Jelenleg a
második szakaszban vagyunk, az újjáépítés időszakában, ami
törvényszerűen harcokkal jár együtt. A harmadik szakasz, amikor az afgán
erők vesznek át mindenféle feladatot – nos, ettől messze vagyunk
jelenleg.
Miként tud részt vállalni egy efféle nemzetépítésben egy olyan kis
ország, mint Magyarország?
Magyarország szerepe rendkívül pozitív ezen a téren. 2008-ban átvesszük
a kabuli repülőtéren a repülésirányítást, de a magyarok 64 újjáépítési
projektben vettek részt eddig, és továbbra is Baghlanban maradnak.
Amikor kint voltam, azt láttam, hogy a helyi vezetés és a helyi lakosság
egyaránt elfogadja a katonáinkat. Sokkal jobb a nimbuszunk, mint a
hollandoké volt, akik nem tudtak alkalmazkodni az afgán állapotokhoz.
Például úszómedencét építettek egy olyan térségben, ahol az ivóvíz
elképesztően nagy kincs… Irritálták a lakosságot.
Ugyanígy a jóval veszélyesebb déli Uruzgán tartományban is jelen leszünk
majd. A hazai közvéleményt érthetően érdekli, milyen kockázatokkal jár
egy efféle szerepvállalás.
Magyarország is. Persze muszáj hangsúlyozni: olyan katonáink
teljesítenek szolgálatot itt, akik erre évek óta készültek, másrészt e
feladatokat hazánk a NATO égisze alatt elvállalta. Eddig sebesülésekre
került sor Afganisztánban, magyar katona halálára szerencsére nem került
sor, a NATO azonban tőlünk is elvárja, hogy aktívan vegyünk részt a
műveletekben. A harcoló alakulatok kiküldése tehát nemzetközi igény
szerint szükséges. Az afgán helyzet nem lefutott, és a NATO-nak jelenleg
még komoly pozíciói vannak az országban, ellentétben például Irakkal,
ahol ezek erősen meggyengültek. De ismét aláhúznám: mindennek az alfája
és az omegája az lesz, miként viszonyul a kérdéshez az új amerikai
vezetés. Magyarországon e kérdésben hála az égnek ötpárti konszenzus
van.
Az amerikai elnökválasztásig azért még történhet egy és más a térségben,
eleve a két szomszédos országban is kiszámíthatatlan a helyzet…
Irán esetében az alapvető kérdés, hogy sor kerül-e háborúra Teherán és
Washington között. A nyugati szövetségesek jelenleg egy rendkívül komoly
embargót támogatnának inkább. Irán valós katonai képességei és a helyi
vezetés által terjesztett propaganda között egyébként lényeges a
különbség, mivel az iráni hadsereg nagy része elmaradott. Egy Irán
elleni első csapás tehát lehetséges, a kérdés azonban itt is az ezt
követő politikai rendezés. Körülbelül másfél éve jártam az országban, és
megdöbbentett azzal, hogy egy nyugatias társadalom képét mutatta. Az
emberek farmerben járnak, a lányok csinosan öltözködnek – eltekintve
attól, hogy kendő van a fejükön – , nyugati módra szeretnének élni. Egy
amerikai külső támadás ezeket az erőket a mai iráni kormány mögé
állítaná, ha azonban semmiféle beavatkozás nem történik, a helyi
kormányerőké a döntő szó mindenben. Vagyis a helyes amerikai stratégia
kidolgozása roppant nehéz. Ami Pakisztánt illeti, ott azt sem lehet
tudni, hogy mire lejön ez az interjú, mi fog történni az országban.
Kérdőjelek tömegével állunk szemben. Az Egyesült Államok részéről a
leglényegesebb elvárás persze az, hogy akármilyen vezetés is van, az
atomfegyverek biztonságos kézben legyenek. Bonyolítja a helyzetet, hogy
bárki is nyer a pakisztáni választásokon, valós hatalma nincsen, hiszen
ez ténylegesen az államfő kezében összpontosul. Totális káosz van az
országban, a törzsi területeken a kormány nem ura a helyzetnek, a
tartományok eltérően politizálnak, és ez mind hatással van
Afganisztánra. A berlini válság idején azt mondták: a világ bármely
pontján kirobbanhat a háború, elég hozzá egy hülye tábornok. Itt egy
hülye őrmester is elég.
Igaz, hogy az afganisztáni helyzet kulcsa is Pakisztánban van?
diákkal. Ezeket az intézményeket hol ellenőrzik, hol nem, az azonban
bizonyos, hogy szélsőséges oktatás folyik bennük. Ha ezt nézzük, a
helyzet robbanásveszélyes. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pastukon
keresztül Afganisztánnak is komoly befolyása van a pakisztáni
belpolitikára, tehát alapvető érdek lenne például végre kijelölni a két
ország közötti határvonalat, ami nem történt meg, a határvidék
ellenőrizhetetlen. Olyan törzsi területekről beszélünk, ahová a
pakisztáni hadsereg nem tud belépni, és tökéletes fészket jelentenek a
táliboknak, kiképzőbázisokkal, miegyébbel. Ha még él, Oszama bin Laden
is minden bizonnyal errefelé bujkál. Pakisztán tehát nem gyakorol teljes
ellenőrzést a saját területe felett, és ez komoly kockázatokat jelent.
Ritkábban emlegetik őket, de ez a szféra Oroszországnak és Kínának is
érdekövezete.
Kína hosszabb távon gazdasági kihívója szeretne lenni az Egyesült
Államoknak – és történelmileg az is lesz – , jelenleg azonban mindent
megtesz, hogy ne ütközzön vele. Pakisztán és Afganisztán kérdése
számukra azért érdekes jelenleg, mert pontosan a határterületen van egy
olyan tartomány, ahonnan kínai területre is szélsőségesek szivároghatnak
be. Oroszország jelenleg defenzívából offenzívába próbál meg átmenni
politikájában. Putyin nagyon sok mindenben támogatja az amerikaiakat, de
nagyon sok mindenben nem, itt elsősorban Irán kérdése a kulcs. Bizonyos
fegyvereket az oroszok nem hajlandóak eladni Teheránnak, rakétavédelmi
berendezéseket azonban például igen.
Egyes pesszimista forgatókönyvek szerint akár jövőre kudarcot vallhat az
egész afganisztáni NATO-akció. Milyen hatással lenne mindez
Magyarországra, a Magyar Honvédségre?
múlik, hanem a NATO egészén és elsősorban az Egyesült Államokon. A
jelenlegi helyzetben Magyarország azt vállalta, hogy ezernél több
katonát nem küld missziókba. Ezek a katonák akárhol is teljesítenek
szolgálatot, komoly nemzetközi tapasztalatokra tesznek szert.
Afganisztánban szlovákokkal, horvátokkal vagyunk együtt, a munkanyelv az
angol. Hihetetlenül jó volt látni a kinti munkaértekezleteken, hogy a
katonáink többek között nyelvtudásban is profik. Az új amerikai vezetés
nyilván megpróbálja majd menteni a menthetőt Irakban, és minél többet
megtenni Afganisztánban, ahol egyébként a helyzet minden ellentétesnek
tűnő híradás dacára inkább javult az utóbbi hónapokban, mintsem romlott
volna. Igaz, hogy északon, így Baghlanban is megnövekedett a támadások
száma, de ezzel párhuzamosan az ország egészében komoly tálib erőket
vertek szét, és a koalíció a kudarcok mellett jelentős sikereket is
elért.
És mit jelez az, hogy a NATO Pápát választotta bázisrepülőtérnek a
közép-európai térségben?
Pápa Európa egyik legfejlettebb repülőterével és egy földrajzilag,
geopolitikailag sokkal előnyösebb fekvésű repülőtérrel szemben nyert. Ez
azt jelenti, hogy a NATO elfogadta Magyarországot, a Szövetség számára
Magyarország teljes jogú és teljes értékű partner. Nemcsak gyakorlati,
de presztízs-szempontból is rendkívül komoly eredmény ez a döntés.
