Egyre több feladat Afganisztánban

Szekeres Imre honvédelmi minisztert ezúttal egy másik
tárcavezető, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter is elkísérte útjára. Velük
tartott Havril András vezérezredes vezérkari főnök, valamint Tömböl László altábornagy, az
Összhaderőnemi Parancsnokság vezetője is. A delegációban olyan neves
biztonságpolitikai szakértők is helyet kaptak, mint Nógrádi György, illetve Tálas
Péter.

A küldöttség első útja természetesen az északi Baghlan
tartományban állomásozó magyar PRT-hoz vezetett, ahol jelenleg a harmadik féléves váltás teljesíti szolgálatát. Szekeres Imre már harmadszor járt a Pol-e
Khombriban található táborban, így pontosan látta az elmúlt időszakban történő
változásokat és fejlesztéseket. A miniszter elárulta, hogy a tervei szerint nem
ez az utolsó látogatása a PRT-nál az idei esztendőben: ha minden jól megy,
akkor karácsony környékén igyekszik meglátogatni azokat a katonákat, akik a
családjuktól messzi Afganisztánban kénytelenek ünnepelni.

A honvédelmi tárca vezetője eddig mindegyik váltást meglátogatta
legalább egyszer, hogy személyesen győződjön meg a katonák munkájának
eredményességéről, értelméről.

– Az első PRT feladata elsősorban a berendezkedés, a
biztonság megteremtése volt. A második váltásnak a jelenlétünk növelése,
elfogadtatása, míg a mostani vagyis a harmadik váltás már elsősorban CIMIC
feladatokat, vagyis a civil szervezetekkel való együttműködést, a már meglévő
projectek megvalósulásáért felel – szögezte le Szekeres Imre, aki természetesen
nem mulasztotta el a helyi minisztériumok képviselőivel, vezetőivel való
találkozást sem. Õk egyöntetűen úgy számoltak be, hogy nagyon meg vannak
elégedve a magyar katonák által végzett munkával, jó kapcsolatot ápolnak velük,
és örülnek neki hogy egy távoli európai országból is eljöttek, hogy segítsenek
a tartományban élő rászorulók helyzetén. Ezután a delegáció egy részét a
kormányzó látta vendégül vacsorára, ami szintén egy olyan gesztus, amely
bizonyítja, hogy a térségben jó presztízzsel bírnak a magyar katonák. Mint a tábor dolgozóitól megtudtuk, egyáltalán nem törvényszerű, hogy más nemzetek
által működtetett PRT ennyire jó kapcsolatot ápoljon a helyiekkel. Ez sokkal inkább
a bizalom jele, amit az elmúlt 14 hónapban vívtak ki jelenlétükkel a missziót
végző katonák.

Ám sajnos nem csak a jó hírek és a dicséretek várták a
minisztert. Mint arról Rózsa Tibor ezredes, a PRT vezetője beszámolta a tálib
propaganda egyre inkább igyekszik a katonák ellen fordítani a híveit, ezzel
buzdítva őket ellenük. Talán ez is közrejátszik abban, hogy októberben
a látogatás napjáig három támadás érte a magyar katonákat a táboron kívül.
Mindhárom alkalommal robbantásos merényletet próbáltak végrehajtani ellenük,
szerencsére azonban sem súlyos sérülést, sem komoly anyagi kárt nem okoztak.
„Mindössze" egyetlen katona sérült meg, őt egy repesz sebesítette meg, de
szerencsére csak egy könnyű sérülést okozott.

Mindenki tudja, hogy az afganisztáni misszió az egyik
legösszetettebb, legnagyobb kihívással járó feladat, melyet a Magyar Honvédség
ellát. Ám honfitársaink helyzete már csak az eltérő szokások, a kultúra,
illetve a különböző gondolkodás miatt sem egyszerű. Ezen felül a tartományban
nincsenek jelen az afgán katonaság (ANA) kötelékéből, így csupán a helyi
rendőrség munkatársai vigyázzák a rendet, nekik kell együttműködni a jelen lévő
katonai erőkkel. A helyi rendőrök képzésében egyébként szintén részt vállaltak
a PRT tagjai, ennek ellenére a rendőrség helyzete sem könnyű, az országban
ugyanis virágzik a korrupció és a szervezett bűnözés. Erre konkrét példát is
hallhattunk, mikor Rózsa ezredes említett egy esetet: elfogták egy robbantásos
merénylet gyanúsítottják. Lőszert is találtak nála, úgyhogy a bizonyíték is
megvolt ellene. Ám az illető nem sok ideig volt elzárva, néhány ezer dollár
ellenében szabadon távozhatott, az eljárás is megszűnt ellene.

Mindezek ellenére kétségtelen, hogy olyan eredményekkel is
bír a PRT, melyekre méltán büszkék a kint szolgáló katonák. Mindannyiukat
őszinte örömmel tölt el, mikor egy olyan beruházást zárnak le – vagy éppen
kezdhetnek el – amely jelentősen segíti az ott élők hétköznapjait, sőt, egyes
esetekben még akár meg is mentheti az életüket.

Az egyik ilyen beruházás éppen a delegációnk érkezése előtt
fejeződött be. A helyi általános iskola vezetője idén nyáron fordult a PRT-hoz
azzal a kéréssel, hogy segítsenek felépíteni egy kis könyvtárépületet. Az
igazgató vállalta, hogy a szükséges könyveket beszerzi. A 7000 dolláros
beruházás néhány hónap alatt megvalósult, és bár az épület szerény, mindössze
néhány asztal, székek, könyvszekrények férnek el benne, ám helyi viszonylatban
(ahol nagyon sok vidéki városban még iskola sincs), ez óriási lépés. Ráadásul
Szekeres Imre miniszteri ajándékként még két számítógéppel is hozzájárul az
épület felszereléséhez, ami pedig már valódi luxuscikknek számít
Afganisztánban. Az építmény látogatása során maga a honvédelmi miniszter
adhatta át a MaiHan iskola vezetőjének, illetve tanulóinak. Az intézményben
egyébként 12 évfolyamon 2321 diák tanul, fiúk, lányok vegyesen. Utóbbiak,
vagyis a lányok nem a tálib uralom ideje alatt nem tanulhattak, a nők nem
dolgozhattak, most viszont már 22 tanár néni is okítja a nebulókat Pol-e
Khombriban.

Egy másik beruházás viszont ugyanezen a napon kezdődött el,
ezúttal a tartomány másik pontján. Khinjan járás sürgősségi orvosi
rendelőintézetének alapkövét helyezte el Horváth Ágnes egészségügyi miniszter.
Az orvoshiány sajnos egész Afganisztánban, így Baghlanban is meghatározó
probléma, amely rengeteg ember – főként nők és gyermekek – életébe kerül.
Számos asszony szülés közben fellépő komplikáció során veszti életét, hiszen
ott egy család átlagosan több mint öt gyermeket nevel. A csecsemőhalálozás
rendkívül magas, és minden negyedik gyermek meghal öt éves kora előtt. Ezért
menthet életeket akár már egy orvosi rendelő is, amely ezúttal magyar
segítséggel épülhet meg.

A delegáció mindössze egyetlen napot tudott Pol-e Khombriban
tölteni, másnap már a fővárosban, Kabulban folytatódtak a programok. A
honvédelmi miniszter tárgyalásokat folytatott a NATO főtitkárának civil
képviselőjével, az ISAF törzsfőnökével, illetve a helyi védelmi miniszter
képviselőjével. Ám kétségtelenül a nap legfontosabb pontjakén az afgán elnök
Hamid Karzai fogadta Szekeres Imrét, akivel kölcsönösen megvitatták a
magyar-afgán kapcsolatokat, illetve hazánk helyi szerepvállalását, vállalt feladatait,
az együttműködések lehetőségét. Mindenekelőtt a honvédelmi miniszter átadta
Karzai elnöknek Sólyom László köztársasági elnök levelét, melyben
Magyarországra invitálja Afganisztán vezetőjét. Karzai elnök elfogadta a
meghívást, így előreláthatóan 2008 első negyedévében ellátogat hazánkba.

A
találkozó nem csak formális volt, hanem konkrét szó is esett a jövőről. Az
elnök tájékoztatta Szekeres Imrét arról, hogy jelenleg is zajlik az afgán
haderőreform, amelynek keretében a hadseregük létszámát 46 ezer főről 70 ezerre
kívánják bővíteni. A toborzással van a legkevesebb gondjuk, ám az eszközök
illetve a kiképzés terén már szükség van a segítségre. Szekeres Imre éppen
ezért felajánlott T72-es harckocsikat, amelyeket megfelelően feljavítva ad át a
honvédség zárolt készletéből. Eldőlni látszik az is, hogy a megnövelt létszámú
afgán sereg (ANA) új lövészdandárt állít fel Kondúz székhellyel, amelynek egy
százada Pol-e Khombriban fog állomásozni, ahol a magyar PRT segítséget nyújt a
kiképzésükben. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az első afgán katona két
éven belül érkezhetnek a magyar táborba. Szekeres Imre leszögezte továbbá, hogy
a magyar kormány szándéka szerint hazánk katonái mindaddig vállalnak missziót
Afganisztánban, amíg arra ott szükség lesz. Sőt, jövőre már két újabb fontos
feladat vár ránk. 2008 novemberében vesszük át a kabuli repülőtér (KAIA)
irányítását, valamint – megfelelő felkészítés után – Afganisztánba érkezhet az
a 20 katona, akik a veszélyesebb déli tartományban fognak megfigyelő-összekötő,
kiképző feladatokat ellátni.

A sűrű nap után a delegáció Mazar-e Sharif repülőterére
érkezett, ahol találkoztak az egyéni beosztásban szolgáló mintegy 20 fős magyar
állománnyal. A vacsorát azonban egy váratlan esemény árnyékolta be.

Ekkor érkezett a jelentés, hogy alig fél nappal azután, hogy
elhagytuk Pol-e Khombrit, az est leszállta után két lövedék csapódott be a
tábor közelében. Szerencsére a sorozatvetőből leadott lövedékek nem érték el a
tábort, így sem anyagi kár, sem személyi sérülés nem keletkezett. Az ügyben a
helyi rendőrséggel együttműködve vizsgálat indult, hogy kiderítsék, pontosan
kik, robbantottak, mert még az sem biztos, hogy a magyar PRT tábor volt a
célpont.