Hét év Moszkvában

Szabó János ezredesnek március 31-én telt le három éves vezénylése. Az elmúlt három esztendőt Moszkvában, a NATO Katonai Összekötő Hivatalnál töltötte, összekötő tiszti beosztásban. A főtiszt csaknem negyven esztendővel ezelőtt, 1970-ben vonult be katonának a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. Harckocsizó szakon végzett, s első beosztásában Nagyatádon szolgált. 1980–1984 között az akkori Szovjetunióban elvégezte a Malinovszkij páncélos akadémiát, utána pedig Zalaegerszegre, majd később Kaposvárra került, különböző, hadműveleti tiszti beosztásokba. 1988-tól a vezérkar hadműveleti főcsoportfőnökségének állományában szolgált, majd 1995–96-ban Moszkvában elvégezte az orosz vezérkari akadémiát.

– Már a pályázat benyújtásakor tisztában voltam vele: nem túl jellemző a magyar katonákra, hogy az egykori keleti blokk országaiban lássanak el NATO-beosztásokat. Engem viszont az motivált, hogy iskoláim egy részét a volt Szovjetunióban, illetve később Oroszországban végeztem el. Emiatt a nyelvet is jól ismerem, az idők során felsőfokú nyelvvizsgát tettem oroszból. A legfontosabb tényező azonban mégsem ez volt, hanem az, hogy saját katonai pályafutásom szempontjából éreztem fontosnak és hasznosnak ezt az oroszországi beosztást – mondta el néhány héttel a hazaérkezése után a honvedelem.hu érdeklődésére Szabó János ezredes.

A magyar főtiszttől megtudtuk: a NATO Katonai Összekötő Hivatalt – amely természetesen szoros együttműködésben áll az ugyancsak Moszkvában található NATO Információs Hivatallal – 2002. május 27-én nyitották meg. Legfontosabb feladata a szövetség és az orosz közös katonai feladatok koordinálása. A hivatal összesen 13 fővel kezdte meg a működését, ebből három tisztet, illetve alkalmazottat mindig az oroszok delegálnak a többi beosztást a NATO-tagországok katonái pályázhatják meg. Természetesen hasonló összekötő hivatal Brüsszelben is működik, az ott szolgálók többségét pedig értelemszerűen az oroszok delegálják.

– Magyar katonatiszt már a hivatal megalakulása óta szolgált a Moszkvában, Völgyi Zoltán alezredes urat éppen

– A hivatal feladatát a NATO és Oroszország között létrehozott kétoldalú szervezet, a NATO-orosz Tanács szabályozza, az általuk készített együttműködési terv tartalmazza a közös katonai feladatokat. E terv 2007-ig minden esztendőben egyre több feladatot határozott meg a hivatal munkatársai számára, ám azóta sajnos csökkent a közös feladatok száma. Sőt a tavaly augusztusi orosz-grúz konfliktus ideje alatt az oroszok teljesen fel is függesztették az együttműködést – mondta Szabó János ezredes, akitől megtudtuk azt is, hogy szerencsére azóta javult a helyzet, de a kapcsolat „kicsit leült az elmúlt néhány hónapban".

Ennek ellenére a NATO-ban és az orosz vezérkarnál is úgy vélik, hogy a hivatalnak a továbbiakban is van létjogosultsága, hiszen mindenki tudja, és mindenki elismeri, hogy Oroszország és a NATO egymás stratégiai partnerei. Pillanatnyilag egyébként éves szinten 500-600 feladata van a moszkvai NATO Katonai Összekötő Hivatalnak, elsősorban közös gyakorlatokat, konferenciákat kell szervezniük.

Szabó János ezredes kiküldetésének utolsó évében három magyar katona szolgált Moszkvában. A magyar katonadiplomácia egyik legjelentősebb sikere volt, amikor tavaly tavasszal Makk László mérnök vezérőrnagy nyerte meg a hivatalvezetői beosztás ellátására kiírt pályázatot. A tábornok és a főtiszt mellett egy fiatal tiszthelyettes, Gacs Zoltán főtörzsőrmester dolgozik a moszkvai hivatalban. Az ő feladata az ottani számítógépes rendszer felügyelete, illetve az ügyviteli és egyéb adminisztratív feladatok ellátása.

– Mivel a NATO-nak és Oroszországnak nincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatai, a katonai összekötő hivatal nem önálló intézményként, hanem a Belga Királyság moszkvai nagykövetségének „védőszárnyai" alatt tevékenykedik. Az itt szolgáló katonák pedig valamennyien saját országuk nagykövetségének állományába tartoznak. Így voltunk ezzel mi, magyarok is. Papíron a nagykövetséghez tartoztunk, ugyanakkor semmiféle alárendeltségi viszonyban nem voltunk a külképviselettel. Azonban személyesen mindannyian nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a nagykövet úrral és a moszkvai katonai attaséval is. Ha olyan információkat kaptunk, amelyek a magyar-orosz kapcsolatokat érintették, azokat természetesen azonnal átadtuk nekik – árulta el Szabó János ezredes.

A főtiszttől megtudtuk azt is, hogy az élet Moszkvában nagyon sokat változott az elmúlt években. Amikor a nyolcvanas években itt végezte a páncélos akadémiát, még nem volt ritka a boltok előtti sorban állás. Ma azonban már Moszkva is olyan, mint bármelyik más európai ország fővárosa: ugyanazokat a cégeket és boltokat lehet itt is megtalálni.

A külszolgálatban töltött három év egyik legnagyobb élménye pedig az volt Szabó ezredes számára, hogy a norvég partok közelében, a tengeren részt vehetett a BOLD MONARCH 2008 névre keresztelt, NATO-orosz közös tengeri és tenger alatti kutató-mentő gyakorlaton. Ezen a gyakorlaton többek között azt szimulálták, hogyan lehet egy bajba jutott tengeralattjárót megtalálni, segítséget nyújtani részére és kimenteni a személyzetét.

– Igazi szívdobogtató pillanat volt, amikor hetven méter mélyen a tenger alatt, a kutató orosz tengeralattjáró megtalálta és dokkoló egységével csatlakozott az „elsüllyedt" norvég tengeralattjáró tornyához és átszállhattunk arra, és a „megmentett személyzet" szívélyesen kezet rázott „megtalálóival" – emlékezett az ezredes.

– Hogy milyen szívvel váltam el Moszkvától? Természetesen nehéz volt a búcsú, mivel eddigi életemből összesen hét évet éltem le az orosz fővárosban, amely természetesen nagyon meghatározó számomra. Rengeteg ismerősöm és barátom él ott, s nemcsak oroszok, hanem más nemzetiségűek is. Szerettem ott élni, ott dolgozni. Õszintén bízom benne, hogy az elkövetkező években – ha csak turistaként is – de sokszor sikerül még eljutnom Moszkvába – mondta Szabó János ezredes, akitől megtudtuk azt is, hogy már hazaérkezése előtt lefolytatta vele a személyi beszélgetést Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke.

Tömböl tábornok felajánlotta neki, hogy augusztusig – ekkor tölti be az ötvenhetedik évét, vagyis eléri a katonai szolgálat felső korhatárát – a Honvédelmi Minisztérium Hadműveleti és Kiképzési Főosztályán dolgozhat. Itt, közvetlenül Juhász István vezérőrnagy, főosztályvezető alárendeltségében számítanak az elmúlt évtizedekben összegyűjtött tapasztalataira. Augusztus utolsó napjaiban pedig – közel negyven év katonai szolgálat után – végleg leteszi az egyenruhát és nyugállományba vonul.

Nyugdíjasként pedig leginkább „élményekkel teli" életét szeretné folytatni. Hogy ez mit is jelent pontosan? Több időt szeretne fordítani két kicsi unokájára, Ricsire és Norbira. Emellett azt is tervezi, hogy az utóbbi években kicsit mellőzött hobbijával, a vadászattal is többet foglalkozik majd. És természetesen szeretné átadni az évek során megszerzett tapasztalatait a Magyar Honvédség fiatalabb tisztjeinek.

Fotó: Galovtsik Gábor és archív