Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Magyar katonák Afrikában

Szöveg: Szűcs László |  2009. május 13. 16:42

„Azzal számolunk, hogy 2011-től esetleg a magyar katonákra az afrikai műveletekhez is szükség lesz. Felkészülünk, hogy uniós tagként az afrikai problémák megoldásában részt vegyünk. A felkészítést már megkezdtük” – mondta a közelmúltban, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter.

Az ENSZ egyik békefenntartó műveletében már 1995 óta Magyarország is jelen van az Afrikai kontinensen. Ez a művelet nem más, mint a Nyugat-Szaharában létrehozott MINURSO misszió.

A világszervezet 1991-ben megalakított MINURSO (Missión des Nations Unies pour l’ Organisation d’ un Referendum au Sahara Occidental) missziójának legfőbb célja az, hogy az Afrika nyugati részén, az Atlanti Óceán partján Marokkó és Mauritánia között elterülő 266 ezer négyzetkilométeres területű, marokkói megszállás alatt álló országban biztosítsák a tűzszünetet a szembenálló felek, vagyis a marokkói hadsereg és a terület felszabadításáért küzdő fegyveres szervezet, a Polisario (Frente Popular para la Liberacion de Saguia El-Hamra y Rio de Oro) között.

 

A MINURSO központja a Marokkó által megszállt területek középpontjában lévő Layoune városában található. Napjainkban a misszióban 236 katona (ebből 188 katonai megfigyelő), és 6 rendőr teljesít szolgálatot. Az egyenruhás állomány mellett 95 tagú civil nemzetközi törzs, 145 helyi alkalmazott, valamint 23 ENSZ önkéntes tevékenykedik. A nyugat-szaharai misszióba Argentína, Ausztria, Banglades, Guineai Köztársaság, Dél-Korea, Egyiptom, Salvador, Franciaország, Ghána, Görögország, Honduras, Horvátország, Írország, Kenya, Kína, Lengyelország, Magyarország, Malajzia, Mongólia, Nigéria, Olaszország, Oroszország, Pakisztán, Srí Lanka és Uruguay küld katonákat.

Hazánk kezdetben 19 katonai megfigyelővel vett részt az afrikai misszióban, jelenleg hét katonai megfigyelőnk szolgál kéksapkás békefenntartóként a sivatagi országban.

A MINURSO-ról szólva mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy egy magyar tábornok is volt annak parancsnoka: Száraz György vezérőrnagy 2002. augusztus 7-től, az ENSZ felkérésére 2005. augusztus közepéig töltötte be az ENSZ nyugat-szaharai missziójának katonai parancsnoki beosztását.

 

Bár ritkán léptek Afrika földjére, az Európai Unió által létrehozott csádi békefenntartó misszió párizsi főparancsnokságán több magyar katona is szolgált az elmúlt másfél évben. A csádi missziót az ENSZ Biztonsági Tanácsának felkérése 2007 szeptemberében hozta létre az EU, mégpedig azzal a céllal, hogy a Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északkeleti részén biztosítsa a belső konfliktus dúlta szudáni Dárfúrból érkezett menekültek és a csádi harcok elől menekülő úgynevezett „belső menekültek", összesen közel félmillió ember védelmét.

A Ban Ki Mun ENSZ főtitkár javaslatára létrejött, EUFOR névre keresztelt misszió célja emellett a világszervezet és más humanitárius szervezetek munkatársainak védelme, és a fegyverek csoportok átszivárgásának megakadályozása is.

 

A Csádba vezényelt európai csapatok telepítése tavaly februárban kezdődött meg, akik a mandátumuk alapján tizenkét hónapig maradhattak az afrikai országban. Ez az egy év a közelmúltban járt le, így az EU március 15-ével megkezdte a misszió feladatainak átadását az ENSZ MINURCAT missziójának. A legtöbb, mintegy 1500 katonát Franciaország küldte a térségbe, de például Írország és Lengyelország is 400-400 fegyveressel vett részt a misszióban. Összesen egyébként 14 EU-tagország katonái tevékenykedtek békefenntartóként Csádban az elmúlt egy évben.

A magyar kormány 2007 októberében engedélyezte, hogy az EU által vezetett katonai műveletekben a Magyar Honvédségből legfeljebb hatan vehessenek részt. Az elmúlt másfél évben három magyar katona teljesített szolgálatot a misszió vezetésére és irányítására kijelölt párizsi műveleti főparancsnokságon személyügyi főnök, logisztikai, orvosi beosztásokban. Az EU csádi műveletének költsége egyébként megközelítette a 100 millió eurót, amihez Magyarország 188 millió forinttal járult hozzá.

 

(Köszönet a cikk elkészítésében nyújtott segítségért az MH Műveleti Központnak.)