Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hittel, becsülettel a haza szolgálatában (1. rész)

Szöveg: Vastagh László |  2011. június 4. 7:04

Dr. Hautzinger Gyula nyugállományú ezredes, annak a közvetlenül a háború után született korosztálynak az egyik képviselője, amely katonai pályafutását a Magyar Néphadseregben kezdte, hiszen békeviselt nemzedékéből kitörési pontot, egyben új lehetőséget jelentett a katonai pálya, mint ahogy a rendszerváltás is. Szolgált békében, a tengerentúlon katonadiplomataként, majd hadműveleti területen a közel-keleten. Tanított, tanult – PhD-fokozatot szerzett –, publikál, könyvet írt, s napjainkban a Magyar Atlanti Tanács elnökhelyettese. Nyugdíjasként továbbra is azt teszi végeláthatatlan energiával, amire felesküdött: szolgálja a hazáját hittel, becsülettel.

1595919661
A Budapesten született kőbányai fiatalember életében kitörési pontot – szinte egyetlen továbbtanulási lehetőséget – jelentett a katonai pálya, abból a háború után elszegényedett környezetből, amelyben családjával élt az ötvenes-hatvanas években. Mivel szüleire jelentős anyagi teherként nehezedett a gyermekek taníttatása, hasznosnak bizonyult a tiszti iskola ötlete, amelynek kézzelfogható eredményét a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola hadtáp szakának elvégzése jelentette 1971-ben.

Első tiszti beosztása a budapesti Kinizsi laktanyába szólította, ahol négy évig a 11. Honi Légvédelmi Tüzér (rakéta) Ezred hadtápszolgálatánál, tervező-szervező tisztként szolgált. A Budapest légvédelmét biztosító rakétaezred osztályai a főváros körül települtek, amelyek élelmezési, ruházati és üzemanyag-ellátásának megszervezéséért volt felelős. Bevonulást követő időszakban pedig újonckiképző századparancsnokként is tevékenykedett, ami hasznos tapasztalatokat jelentett később vezetőként végzett munkájához. 1975-ben élt a lehetőséggel, és tíz hónapos orosz nyelvi előkészítő tanfolyam után megkezdhette magasabb tiszti beosztásra képesítő szakmai tanulmányait Leningrádban (ma Szentpétervár), a Katonai Hadtáp és Szállítási Akadémián. Ez abban az időszakban a szakmai továbbképzés legmagasabb szintjét jelentette. Mint mondta: a nagy felkészültségű, többnyire a második világháborút megjárt professzoroktól rendkívül stabil alapokat kapott, ami – amikor a sors úgy hozta – elkísérte egészen az Egyesült Államokig, hiszen ezekben a „jobb sorsú" államokban a logisztikára ugyanúgy szükség volt, csak a meglévő anyagi háttér mellett korszerűbb eljárásokat alkalmaztak. A katonaélet pedig mindenütt kötöttségekkel jár a világon.

A katona életében a szerencse is fontos dolog. Akadémiai tanulmányait követően Miskolcra került, ahol főnökét egy esztendő után más beosztásba helyezték, ezért 1980-tól a 2. Honi Légvédelmi Hadosztály felszámolásáig, mintegy négy éven át megbízottként látta el a hadosztály hadtápfőnöki (parancsnok hadtáp-helyettesi) feladatokat is, 31 évesen, kezdetben századosi, majd soron kívül előléptetve őrnagyi rendfokozatban. Ugyanitt – eredeti beosztásában – hadosztály hadtáp-törzsfőnökként teljesített szolgálatot. Nemcsak azért tartja fantasztikusnak pályafutásának ezt az időszakát, mert beosztottai közel húsz évvel idősebb és magasabb rendfokozatú tisztek voltak, hanem azért is, mert emberséget, tisztességet és szakmát

1595919661
tanulhatott tőlük. A hadosztály felszámolását követően 1984 nyarán a Honvédelmi Minisztériumba, a Hadtáp Főcsoportfőnökség állományába helyezték át, kiemelt hadműveleti főtiszti beosztásba. Az itt eltöltött két esztendő újabb magasabb szintű ismereteket adó, szép feladatokkal teli iskola volt számára. A rendszerváltás előtti utolsó nagy – szállítási és egészségügyi – hadtáp rendszergyakorlaton, illetve 1985-ben, az utolsó díszszemlén vehetett részt, ahol a valós ellátásért felelős hadtápfőnöki teendőket látta el. De kivette részét az ellenőrzési és döntnöki feladatokból is. Az sem kerülte el akkor a figyelmét, hogy állami, majd katonai rendezvények közül ezen a díszszemlén jelentek meg első alkalommal nemzeti szimbólumaink közül a történelmi zászlaink.

Két esztendővel később ismét visszatérhetett haderőneméhez, ugyanis az ország teljes légvédelméért felelős 1. Honi Légvédelmi Hadtest (Veszprém) hadtápfőnökévé (a parancsnok hadtáp-helyettesévé) nevezték ki. A korabeli állománytábla szerinti tábornoki helyre 37 éves korában, alezredesi rendfokozatban került. Mégsem ringatta abban a hitben magát, hogy hamarosan tölgyfalevél díszíti zubbonya gallérját, hiszen tudta: azokban az időkben nem töltöttek fel minden tábornoki helyet, így – seregtest szinten szokatlanul fiatal kora miatt – inkább megtiszteltetésnek tekintette kinevezését. A rendszerváltozás utáni szakmai átszervezést követően 1990-től – immár ezredesként – a hadtáp- és technikai szolgálatok összevonása után továbbra is ellátta a honi légvédelmi és repülőcsapatok hadtápfőnöki beosztását.

(Folytatjuk)

Fotó: Vastagh László és archív