Hittel, becsülettel a haza szolgálatában (1. rész)
Szöveg: Vastagh László | 2011. június 4. 7:04Dr. Hautzinger Gyula nyugállományú ezredes, annak a közvetlenül a háború után született korosztálynak az egyik képviselője, amely katonai pályafutását a Magyar Néphadseregben kezdte, hiszen békeviselt nemzedékéből kitörési pontot, egyben új lehetőséget jelentett a katonai pálya, mint ahogy a rendszerváltás is. Szolgált békében, a tengerentúlon katonadiplomataként, majd hadműveleti területen a közel-keleten. Tanított, tanult – PhD-fokozatot szerzett –, publikál, könyvet írt, s napjainkban a Magyar Atlanti Tanács elnökhelyettese. Nyugdíjasként továbbra is azt teszi végeláthatatlan energiával, amire felesküdött: szolgálja a hazáját hittel, becsülettel.
![1595919661](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fcd2d7ce69355523677.jpg)
Első tiszti beosztása a budapesti Kinizsi laktanyába szólította, ahol négy évig a 11. Honi Légvédelmi Tüzér (rakéta) Ezred hadtápszolgálatánál, tervező-szervező tisztként szolgált. A Budapest légvédelmét biztosító rakétaezred osztályai a főváros körül települtek, amelyek élelmezési, ruházati és üzemanyag-ellátásának megszervezéséért volt felelős. Bevonulást követő időszakban pedig újonckiképző századparancsnokként is tevékenykedett, ami hasznos tapasztalatokat jelentett később vezetőként végzett munkájához. 1975-ben élt a lehetőséggel, és tíz hónapos orosz nyelvi előkészítő tanfolyam után megkezdhette magasabb tiszti beosztásra képesítő szakmai tanulmányait Leningrádban (ma Szentpétervár), a Katonai Hadtáp és Szállítási Akadémián. Ez abban az időszakban a szakmai továbbképzés legmagasabb szintjét jelentette. Mint mondta: a nagy felkészültségű, többnyire a második világháborút megjárt professzoroktól rendkívül stabil alapokat kapott, ami – amikor a sors úgy hozta – elkísérte egészen az Egyesült Államokig, hiszen ezekben a „jobb sorsú" államokban a logisztikára ugyanúgy szükség volt, csak a meglévő anyagi háttér mellett korszerűbb eljárásokat alkalmaztak. A katonaélet pedig mindenütt kötöttségekkel jár a világon.
A katona életében a szerencse is fontos dolog. Akadémiai tanulmányait követően Miskolcra került, ahol főnökét egy esztendő után más beosztásba helyezték, ezért 1980-tól a 2. Honi Légvédelmi Hadosztály felszámolásáig, mintegy négy éven át megbízottként látta el a hadosztály hadtápfőnöki (parancsnok hadtáp-helyettesi) feladatokat is, 31 évesen, kezdetben századosi, majd soron kívül előléptetve őrnagyi rendfokozatban. Ugyanitt – eredeti beosztásában – hadosztály hadtáp-törzsfőnökként teljesített szolgálatot. Nemcsak azért tartja fantasztikusnak pályafutásának ezt az időszakát, mert beosztottai közel húsz évvel idősebb és magasabb rendfokozatú tisztek voltak, hanem azért is, mert emberséget, tisztességet és szakmát
![1595919661](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fcd2dc0744807553747.jpg)
Két esztendővel később ismét visszatérhetett haderőneméhez, ugyanis az ország teljes légvédelméért felelős 1. Honi Légvédelmi Hadtest (Veszprém) hadtápfőnökévé (a parancsnok hadtáp-helyettesévé) nevezték ki. A korabeli állománytábla szerinti tábornoki helyre 37 éves korában, alezredesi rendfokozatban került. Mégsem ringatta abban a hitben magát, hogy hamarosan tölgyfalevél díszíti zubbonya gallérját, hiszen tudta: azokban az időkben nem töltöttek fel minden tábornoki helyet, így – seregtest szinten szokatlanul fiatal kora miatt – inkább megtiszteltetésnek tekintette kinevezését. A rendszerváltozás utáni szakmai átszervezést követően 1990-től – immár ezredesként – a hadtáp- és technikai szolgálatok összevonása után továbbra is ellátta a honi légvédelmi és repülőcsapatok hadtápfőnöki beosztását.
(Folytatjuk)
Fotó: Vastagh László és archív