„Hűség, bátorság és bajtársiasság a kulcsszavak”

Az egyetem évnyitóján többször is kulcsszóként hangzott el úgy a tárca közigazgatási államtitkára, mind az ön szájából, hogy változásokra kell számítani a Zrínyi életében. Miben áll majd ez a paradigmaváltás a gyakorlatban?

Az egyetem értékeit mindenképpen meg kell őrizni, ezen a téren nincs változás, a sorrend azonban nem mindegy. Ha egy nemzetvédelmi egyetemnél a megrendelő, azaz a Honvédelmi Minisztérium azt mondja, hogy növekvő számú tisztképzést igényel, az összes többi területet csak emellett szabad növelnünk, nem pedig ennek a rovására. Tanulnak itt rendőrök, katasztrófavédelmi, büntetés-végrehajtási és civil szakemberek, akik majd a védelmi szférában fognak elhelyezkedni, illetve olyan civilek, akik olyan képzésben részesülnek, ami más egyetemeken is van: közlekedésmérnök, gépészmérnök, informatikus, biztonságtechnikus, grafológus szakképzési tanfolyamokon vesznek részt. Mindez belefér a portfólióba, a prioritás azonban az első, akár nő, akár csökken az intézmény kapacitása. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy máról holnapra megszüntetnénk egyes képzési formákat, már csak azért sem, mert amit elkezdtünk, azt kifutó rendszerben végig is fogjuk csinálni. Viszont meg kell nézni, hogy fel tudunk-e vállalni továbbra is minden eddigi oktatási területet. Amennyiben a személyi és fizikai erőforrások rendelkezésre állnak, igen, ha viszont nem, meg kell vizsgálni, hol lehet szűkíteni. Semmiképpen sem a hallgatók vagy az oktatók rovására szűkítenénk, de át kell strukturálnunk az eddigi képzési portfóliót, mert a megrendelőnek más a szándéka. Tudomásul kell venni, hogy ez nem egy teljesen nyitott egyetem, ami – más egyetemekhez hasonlóan – a munkaerő-piacról él meg, hiszen 82 százalékban a honvédelmi tárca finanszírozza a működésünket, és csak a fennmaradó 18 százalék származik saját bevételből.

Mit jelent konkrétabban az üzleti szemlélettel való szakítás, amit Fodor Lajos említett?

Érdekes az egyetem működése: az elmúlt két hónap itteni tapasztalatai alapján számos olyan terület létezik, ahol az intézménynek adottak a saját kapacitásai, mégis különböző gazdasági társaságok végzik a feladatokat. Az elmúlt évek arra predesztinálták az egyetemet, hogy minél több bevételt szerezzen a külső piacról, ez pedig ezeken a társaságokon keresztül valósult meg, aztán mindez leképződött az egyetemen belül is. Így van nekünk oktatásszervezési részvénytársaságunk is az oktatási hivatal mellett… A szemléletváltás azért lenne fontos, mert a tisztképzés idegen a bevétel-orientált gazdasági területtől, működésében, gondolkodásmódjában egyaránt eltér attól. Az évnyitón azt mondtam: hűség, bátorság, bajtársiasság a kulcsszavak. Ez a közösség mindent megkap ahhoz, hogy a szakmaisággal, ezen át a gondolkodásával, világnézetével, összeforrottságával tudjon foglalkozni. Ugyanez a civil hallgatókra is áll. Vagyis az egyetem egy közösség, nem pedig egy olyan hely, ahová naponta bejövök felvenni az oktatási anyagot. Ezt tudatosítani és erősíteni kell.

Szintén elhangzott, hogy olyan tudásanyagot kell biztosítani, mely lehetővé teszi a katonák szolgálati idő után történő rekonverzióját.

A Magyar Honvédség jelenleg jelentős külföldi forrásokat használ fel például a norvég kormány által megfinanszírozott rekonverzióhoz, azaz a hadseregből kiválni kényszerülők utó- vagy átképzéséhez. Az egyetem azonban képes arra, hogy már a rendes képzési idő alatt is olyan ismeretanyagot közvetítsen, mely az állami szolgálat más területein is felhasználható, nemcsak a honvédségben. Már 1808-ban, a magyar nyelvű tisztképzés létrehozásáról rendelkező törvény megszületésekor is alapvető cél volt, hogy akik katonai kiképzésben részesülnek, később a közjó szolgálatába állhassanak. Az itt képzett emberek jól felkészültek, képesek vezetni, szervezni, céltudatosak és fegyelmezettek. Ezt a kormányzati igazgatás vagy az önkormányzati szféra is ki tudja használni, és a nyugati demokráciákban ki is használja: két kézzel kapkodnak a jól felkészült, hadseregből kivált tisztek, tiszthelyettesek, polgári dolgozók után, mert tudják, hogy mindent megtesznek a feladat végrehajtásáért. Az üzleti szféra is csak meríteni tud a katonáktól. Ennek lehet az alapja mindaz, amit most megcéloztunk.

Vagyis hasonló projektekre is sor kerülhet a jövőben?

A norvég projekt első szakaszának záró rendezvénye augusztus végén zajlott le, a program pedig folytatódik: jövőre 500 millió forintos helyett 1 milliárd forintos projekt érkezik Magyarországra, ami azt jelenti, hogy a norvég kormány elégedett az első eredményekkel. A védelmi szféra ugyanakkor nemcsak a honvédséget jelenti. A norvég projekt továbbra is lehet zászlóshajó, de szeretném, ha részt vennénk további projektekben is. A HM Honvéd Vezérkar főnöke egyébként éppen ma védte meg PhD-értekezését, doktori témája kimondottan a rekonverzióval, a honvédség humán erőforrás-biztosításával foglalkozott. A legjobb reklámhordozó számunkra nem a kétszer három méteres óriásplakát, hanem a katona.

A szemléletváltáson túlmenően milyen változások várhatók a kampusz mindennapi életében?

Jobb élet- és elhelyezési körülményeket, étkezési körülményeket szeretnénk biztosítani a hallgatóknak. Ha sokat még nem is értem el az elmúlt két hónapban, azt hiszem, ha valaki ma bejön ide, más fogadja, mint azelőtt. Emellett szeretnék más szórakozási lehetőséget nyújtani a hallgatóknak – a lényeg, hogy a szolgáltatás kulturáltabb legyen, találkozzon a hallgatók igényeivel. Ellenkező esetben ugyanis teljesen felesleges működtetni egy szolgáltató szervezetet. Szeretném, ha változnának az oktatás fizikai feltételei is. Nem mindegy, hogy egy színösszeállításában is megváltozott tanteremben hogy érzi magát egy hallgató: a komforton nagyon sok minden múlik, beleértve ebbe a megvilágítást és a berendezést ugyanúgy, mint a tisztaságot. A korszerű oktatási körülményekről – írásvetítő, számítógép a termekben, az oktatás helyszínén – már nem is beszélve. Az egyetem emellett ritka szép létesítmény, mely sok zöld területtel rendelkezik. Utóbbit szintén növelni akarom, de megjelenésben azt is szeretnénk megmutatni, mit is takar az a szó, hogy „nemzetvédelmi". Magyarán szólva nem kell félni attól, hogy haditechnikai eszközt helyezzünk el itt, hiszen ez külföldön is bevett szokás. Amikor júliusban, a kibocsátónk alkalmával felállítottunk egy légvédelmi gépágyút az egyik parkolóhelyen, kisgyerekek fotóztatták vele magukat a szüleikkel, vagyis nekik mindez örömöt jelentett. Úgy gondolom, a felnőtt hallgatóknak is öröm lesz, ha megismerhetnek olyan eszközöket, melyeket a honvédségben rendszeresítettek. Az ember a szemével lát először, és csak utána gondolkodik az agyával.

Esetleg az öltözék területén is kötöttebbek lesznek az elvárások?

A katonát valóban tudom kötelezni arra, hogy egyenruhában járjon, akár oktatóról, akár hallgatóról van szó: egyrészt a szabályzat erről szól, másrészt erre kell szoktatni őket. A civil hallgatóknál nem akarok kaszárnya-stílust, de akármilyen ruhában mégsem megyek be egy egyetemre. Éppúgy, ahogy a minisztériumban is elvárható az öltöny vagy a nyakkendő viselete az ott dolgozóktól, hiszen azért minisztérium. Egy másik munkahelyen elfér a rövidnadrág, ott nem. Egy olyan egyetemen vagyunk, ahol kétfajta szocializáció találkozik. Ez nem azt jelenti, hogy az itt tanulók ne viseljenek fiatalos öltözetet, de nyáron azért megdöbbentem egy-két olyan könnyedebb ruhán, ami szerintem nem fér össze az intézmény szellemiségével. Márpedig tizenhatodik éve tanítok a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karán, ami teljesen civil terület, a megjelenés terén mégsem találkoztam olyan szélsőségekkel, mint némelyeknél itt. Úgy gondolom, mindez a diákok körében is megértéssel kezelhető.

Fogalmazhatunk akkor úgy, hogy szigorúbbá válik majd az intézmény légköre?

Semmiképpen sem fogunk változtatni az oktatási követelményeken, hiszen azok eddig is magas színvonalúak voltak, a hallgatók pedig eddig is magas színvonalon teljesítettek. Ezt továbbra is fenntartjuk. A katonahallgatók élete és munkakörülményei azonban kétségtelenül változnak: az oktatáson kívüli katonai kiképzésük célirányosabb és sokkal hatékonyabb lesz a mostaninál jóval több fizikai kiképzéssel. 18 és 22 év között egyébként is a leghatékonyabban fejleszthetők ezek a képességek, és igény is van a rendszeres mozgásra, sportra, az erőnlét fejlesztésére. Azt is szeretném, hogy az egyetem sportlétesítményeit elsősorban az egyetem polgárai használnák ki. Az étkezés is ide tartozik egyébként. Ahogy az intézmény élére kinevezett miniszteri biztos is elmondta, tarthatatlan rábízni egy leendő tisztre, hogy ő döntse el, eszik-e vagy sem, amikor ez a rendes munka és fejlődés előfeltétele. És ugyanígy a 22 órás takarodó is indokolt, hiszen ha valakinek másnap reggel 6 órakor fel kell kelnie, annak szüksége van a megfelelő pihenésre. Tudom, hogy a fiatalok borzasztóan sokáig kibírják pihenés nélkül, internetezni pedig éjjel 2-kor is lehet, de meg kell teremteni a lehetőséget ahhoz, hogy mindenki tudjon sokat internetezni, szórakozni a tanulás mellett. Azonban a pihenést is irányítottá kell tenni. Igenis be fogom szüntetni 21 óra után azokat a szolgáltatásokat, amik zavarják a kollégiumban lakó katona- és polgári hallgatók nyugalmát.

Miként illeszkedik ehhez az új szellemiséghez a mentorrendszer?

A mentorrendszer lényege az, hogy idősebb katonák adják át a hallgatóknak azokat a tapasztalatokat, amiket ezáltal nem évtizedek alatt, kínkeservesen kell majd megszerezni. Ez a szisztéma továbbra is élni fog, nagyon távlati terveim között azonban ott van, hogy az oktatásban a civil hallgatók is kaphatnának valamiféle mentorálást. Ez nem is tanár-diák, hanem inkább egyfajta partneri viszony. Akár hallgatók közötti mentorrendszert is el tudok képzelni az idősebb és a fiatalabb hallgatók körében. Nagyot persze nem akarok most álmodni, egyelőre a tisztjelölteknél, a tisztképzésben és -továbbképzésben kell működtetnünk a már meglévő szisztémát.

Az elmúlt két hónap alapján mik a tapasztalatai: ártottak-e az egyetem hírnevének, megítélésének azok a kínos események, melyek révén tavasszal a Zrínyi bekerült az országos média fősodrába?

Biztos, hogy a történtek nem tettek jót az egyetemnek, hiszen azok, akik egyébként máskor nem találkoznak az intézmény nevével, most azonosíthatták azt a rendetlenséggel, szabálytalansággal, netán bűncselekmények elkövetésével. Ez az időszak lezárult, és remélhetőleg nem kell majd a továbbiakban ilyen eseményekkel találkozni az egyetem kapcsán. Így az értékek közvetítésére helyeződhet a hangsúly. Értékként egy nagyon kiválóan felkészült állományt, egy jó eredményeket produkáló, a hazai felsőoktatásban egyedülálló, kétfajta szocializációt egyesítő egyetemet tudunk felmutatni, illetve azt, hogy minden évben növekvő számú hallgatót iskolázunk be. 2001-ben 304 frissen felvett hallgatónk volt, 2010-ben 2410. A létszámnak nyilván van egy határa a képzési lehetőségek és a felsőoktatási törvény adta keretek között, de tartható. És ha egyes szakokon 6-8-szoros, katonai szakokon pedig akár 20-szoros a túljelentkezés, az azt is bizonyítja, hogy ennek az egyetemnek és az általa adott diplomának továbbra is van presztízse.

Vagyis akkor senkinek sem kell tartania a változásoktól?

Azt szeretném, ha az egyetem mindkét oldalán megnyugodnának az érintettek, mind a hallgatók, mind az oktatók. Minden új vezetés bejövetele okoz egy bizonyos frusztráltságot, még akkor is, ha tavasz óta tudni lehetett, hogy az egyetemen történtek személyi és egyéb változásokat generálnak majd, a kormányzat által meghirdetett honvédelmi politikai és katonai felsőoktatási politika pedig szintén. Ezek a változások azonban nem valakik ellen, hanem valakik érdekében történnek, nem fogják gyengíteni az oktatók oktatási és a hallgatók tanulási lehetőségeit. Ha a klasszikus civil képzés területén sor is kerül majd hangsúly-eltolódásokra, ezek fokozatosan, kifutó rendszerben történnek majd. Szó sincs hallgatók átirányításáról, ismereti anyagok megszüntetéséről. A Ludovika-zászlóalj működése sem befolyásolja majd az abban érintetteket, hogy rendesen megkapják a katonai felsőoktatási ismereteket. Ami előtte és utána következik, az kicsit szigorúbb lesz, de ez a világon mindenütt így történik.

Fotók: Krasznai-Nehrebeczky Mária