Magyar Örökség-díjat kapott a magyar katonai térképészet

Az akadémiaalapító gróf Széchenyi István, valamint gróf Klebelsberg Kunó szellemisége jegyében, 1993-ban létrehozott Magyar Örökség és Európa Egyesület (MÖEE) hagyományaihoz híven különleges eleganciával celebrált rendezvénynek volt helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia budapesti, Széchenyi téri díszterme december 17-én, szombaton.

Az idei, immár 65. díjátadó a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Juhász Judit, a Magyar Örökség értékelőbizottságának tagja köszöntötte a meghívottakat, köztük Mádl Dalma asszonyt, néhai Mádl Ferenc köztársasági elnök közügyekben ma is tevékeny feleségét, valamint Hende Csaba honvédelmi minisztert.

Ezután a megjelentek egyperces néma felállással emlékeztek a Magyar Örökség és Európa Egyesület alapítóira, az időközben elhunyt két jeles, „magyar fáklyavivő" személyiségére: Schulek Ágoston többszörös bajnokra, a nemzeti sport- és közösségi élet géniuszi építőjére, illetve Makovecz Imre „nemzetépítő építészre".

Mint mondotta, a változások korát éljük most is, ám ez nem jelentheti a kultúra, azon belül az azt építő magyar művelődés elsorvadását, értékőrző és értékteremtő erejének gyengülését: sőt, ez ad erőt, hitet a továbbiakban. „A magyar kultúra nem engedi a magyar közösség tömeggé silányulását, mert a kultúra értéke maga a kultúra", mondta Hámori József.

Babits Mihályt idézve rámutatott: történelmi, jogi, erkölcsi s minden egyéb önazonosságunkat a kultúránk gyarapítja s őrzi meg; meg kell maradnunk embernek, magyarnak, tehát a változások kora számunkra a magyar önmagunkhoz való visszatalálást jelenti.

Szavait Jókai Annának a Magyar Örökség 1993-as születésére írott fohász-költeménye követte Takács Bence előadásában. Mindezek után következett az idei arra érdemesültek elismerése. Elsőként Schulek Ágoston és hitestársa, Szkalla Edith nemzetmentő szolgálatáért a feleség vette át a Magyar Örökség-díjat.

Méltatásában Koltay Gábor filmrendező elmondta, hogy a kassai születésű Schulek Ágoston és neje, Szkalla Edith iparművész áldozatos kezdeményezésének s további munkálkodásának köszönhetően, átlagon felüli, nemzetépítő alkotása eredményeképpen ítéltetett oda e magas díj.

A méltatást prof. dr. Klinghammer István adta közzé. Mint az általános és magyar hadtudományi-térképészeti tudós ecsetelte, a magyar katonai térképészet több évszázados tevékenysége során történelmi jelentőségű teljesítményt hajtott végre a bécsi császári központú katonai térképészet idején is, de különösképpen az 1918 utáni önálló időszakban. E csaknem két évszázados magas, általános és szakmai kultúrára visszatekintő, rendkívüli jelentőségű szakterület mindvégig a legmagasabb minőséget alkotta.

Klinghammer István végigvezette a hallgatóságot a honi katonai térképészet érdekfeszítő históriáján, rámutatva arra is, hogy a magyar tehetség, találékonyság rendkívüli tehetséggel mutatkozott meg az 1756-tól napjainkig terjedő időszakban, s ma is mindent teljesít a hivatásbéli szolgálattól a lakossági szolgáltatásig, a digitális topográfiáig. Jellemző példaként kitért arra, hogy miután az 1756-63-as hétéves háború során először alkalmazott tagolt hadrendű harcászat megjelenése a síkmezejű vonalharcászat helyett keserű hadi tapasztalatokat hozott a hadvezetésnek, az új harcmodorhoz igazíttatott mindent.

A kiemelkedő teljesítmény minden korszakra jellemző volt: az Osztrák−Magyar Monarchia felbomlásáig, majd azután a trianoni diktátumok kikerülésén át 1945-ig, s az azt követő szovjetizálás során, illetve az 1990-es rendszerváltásig végzett magyar katonai térképészet változatlanul bizonyította tehetségét. Ez éppúgy igaz volt 1919-ben – Trianon után – a bécsi katonaföldrajzi intézetből létrehozott Magyar Katonai Térképező Csoportra, mint a két évtizeden át ugyancsak sikeresen működő magyar katonai térképészetre, vagy az 1953 után ránk erőltetett, szovjet mintájú, ám mégis magyar Honvéd Térképészeti Intézetre.

Ennek a rendkívüli magas hadtörténészi, hadmérnöki felkészültségnek ma is nap nap után tanúbizonyságát nyújtják a honvédelem szakértő térképészei, immár digitálisan is. Az utódok tovább éltetik az elődök elkötelezettségét, őrzik s ápolják a szakmai értékeket. Szerencsére a mai tiszti tanfolyamokról és egyetemről az intézetbe lépő fiatalok többségére a katona-térképész elődök szelleme hatott. Kimondhatjuk: a magyar katonai térképészet az elmúlt kilencven évben olyat cselekedett, ami minden nemzetközi összehasonlításban a legjobbak közé sorolja. „Jól szolgálják a hazát, büszkék lehetünk rájuk!", ajánlotta az ítészek figyelmébe a magyar katonai térképészetet Klinghammer István akadémikus.

A Magyar Örökség-díj átadóünnepsége további kitüntető elismerésekkel folytatódott, s a Szózat közös eléneklésével zárult.