Pengék

Magyarországon rendezték meg nemrégiben a 11. Rendőri és Katonai Mesterlövész Világkupát. Az ORFK Rendészeti Szervek Kiképző Központja által, a Tétényi-fennsíkon található lőtéren szervezett megmérettetés fővédnöke Hende Csaba honvédelmi miniszter és Pintér Sándor belügyminiszter volt. Az idei „Best of the best" versenyre tizenhét ország (Fehéroroszország, Kína, Csehország, Németország, Izrael, Olaszország, Kazahsztán, Macedónia, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, Svájc, Egyesült Királyság, Ukrajna, Amerikai Egyesült Államok, Vietnam és Magyarország) hatvanhárom csapatának százharminc versenyzője nevezett.

Noha a mesterlövészekről számos legenda kering a világban, s a mindenkori politikai érdekek szerint gyakran érdemtelenül bánnak velük – hol legendát építenek köréjük, hol pedig „rombolják" a teljesítményüket. Egy biztos: ők is csak hús-vér emberek. Csakhogy olyan emberek, akik választott szakmájuk (hivatásuk) professzionális képviselői.

Szerepük először az első világháború során értékelődött fel, amikor a szemben álló felek rájöttek, hogy egy jó szemű és biztos kezű lövész az ellenség parancsnokainak likvidálásával nagyobb eredményt érhet el, mint egy szakasznyi géppuskás, akik lemészárolnak akár egy zászlóaljnyi szerencsétlen katonát.
A mesterlövészszakma napjainkra két jól elkülöníthető területre tagozódik: a rendvédelmire (rendőrségi) és a katonaira. Az előbbiek feladata legtöbbször a súlyos bűncselekmények elkövetőinek (bankrablás, túszejtés, repülőgép-eltérítés stb.) végső eszközként alkalmazott kiiktatása, míg a katonai mesterlövészek feladata ennél már összetettebb.

(Írásunkat a Magyar Honvéd magazin július 13-án, pénteken megjelenő számában találják meg!)