Új állomásához érkezett Zrínyi-Újvár kutatása

A neves történészek, hadtörténészek, szakértők és kutatók között dr. Hausner Gábor alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában megjelenő Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztője Zrínyi-Újvár jelentőségét mutatta be a legfrissebb források tükrében. A XVII. századbéli, speciális magyar erődépítés rejtelmeibe pedig prof. dr. Csikány Tamás ezredes, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola vezetője avatta be az ankét résztvevőit. Dr. Harald Pöchter osztrák dandártábornok Zrínyi Miklós osztrák−magyar hadtörténelemben játszott szerepének megítélését elemezte.

Mint Hausner Gábor elmondta, mára egyre kevesebb a mítosz s egyre több a tény, tehát nyilvánvaló: Zrínyi-Újvár hadtörténet-földrajzi, egyszersmind hadászati, politikai, kereskedelmi szemszögből kulcsfontosságú helyen épült meg 1661-ben. Kétségtelen tény: Zrínyi Miklós költő, hadvezér, politikus elődei birtokának területén, javarészt saját erőből emelte a vízzel, árkokkal körülvett, elővédművekkel ellátott palánkvárat. Szó szerint, mert maga is lapátot ragadott. Bécs külön várépítő hadmérnököt küldött Wassenhoven személyében.

Zrínyi-Újvár jelentőségét a szultanátus is felismerte. Köprülü Ahmed már az építés puszta fölvetését „tűrhetetlen provokációnak", háborús oknak (casus belli) nevezvén tiltakozott a bécsi udvarnál, ultimátumokat küldött, majd több támadást intézett ellene, végül 1664-es nagy hadjáratának egyik fő célpontjává tette.

A cölöperődöt maguk a várvédők is fontosnak tartották: a magyarok mellett legtöbben horvátok voltak, de szép számmal akadt köztük lengyel, olasz, osztrák, német is, tehát főként közép-európai összefogás sokszorozta a falak erejét. A Mura folyó s a Kanizsa-patak összefolyásánál álló Szent Mihály-hegyen (mai magyar területen) emelt Zrínyi-Újvár nem csupán a Zrínyi-birtokokat, hanem a Muraközt, Dél-Dunántúlt, Stájerországot, Ausztriát, Velencét is védte, Erdélyt mentesítette, vagyis európai védőpajzsként állta vitézül az oszmán ostromot egy hónapon át.

A küzdelmet az oszmán had javára a  puskaporrraktár felrobbanása, Montecuccoli tétovázása s a nyugat-európai felmentő sereg elakadása döntötte el, holott az a kor teljes hadi arzenálját bevetve, irdatlan túlerővel támadt.

Zrínyi-Újvár (had)történelmileg kiemelkedő voltát tanúsítja az is, hogy a „szégyenteljes vasvári béke" megkötésében külön tételként szerepelt: a cölöpvárat egyik fél sem építheti újjá s töltheti meg katonasággal. Az oszmán had a földdel egyenlővé tette az erődítményt.
Később az enyészet s a természet elvégezte dolgát… (A Mura mederváltása, szőlőművelés stb.)

Magyar kezdeményezés nyomán indult meg a keresés, majd az akkori Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárai és önkéntes hallgatói kezdtek hozzá a végleges felkutatáshoz, illetve feltáráshoz, amely persze még hosszú munkát igényel.

A híres vár területéről származó fémtárgyak anyagvizsgálati eredményeiről dr. Bartha Tibor nyugállományú mérnök ezredes számolt be, a helyszíni kutatások eredményeit és további lehetséges menetét, Zrínyi-Újvár társadalmi újrahasznosításának jelentőségét és lehetőségeit Padányi József rektorhelyettes vázolta.

A dandártábornok a honvedelem.hu kérdéseire is válaszolva elmondta: olyan fordulóponthoz érkezett a feltárás, amelynél új megközelítések szükségesek. Ennek jegyében például új szakterületként fémvizsgálatot is bekapcsoltak a kutatásokba. A Miskolci Egyetem közreműködésével arra vonatkozó  következtetéseket próbálnak levonni, hogy mennyire voltak korszerűek, egyáltalán milyen gyártástechnológiával készültek az ágyúgolyók. Arra már fény derült: noha készítőik nem ismerték a vas-karbon-állapotábrát, azt pontosan tudták, hogyan kell önteni, hűteni az anyagot ahhoz, hogy mozsárbombaként könnyen szétrobbanjon és minél messzebb röpüljön széjjel; vagy tömör, szívós, azaz átütő erejű legyen a falrombolásnál.

Végezetül elhangzott: mihamarabb kivitelezhető képet, tervet kell alkotni azért, hogy minél pontosabban, gyorsabban, hatásosabban lehessen komplexen bemutatni Zrínyi-Újvárat s az 1950-es években errefelé épült határvédvonalat, vagyis a „magyar Maginot"-t. Ennek révén javíthatjuk a hadtörténeti helyzetképet, a hadtörténet-oktatást, hatékonyabban szolgálhatjuk a helyi turizmus, a magyar−horvát kapcsolatok s országimázsunk erősítésének közös ügyét. Mindennek érdekében már júniusban napvilágot lát egy tanulmánykötet, amely az eddigi Zrínyi-Újvárral kapcsolatos kutatásokat teszi közkinccsé.

Fotó: Rácz Tünde