Újratemették az első magyar katonapilótát

Szöveg: hm.gov.hu | 2010. augusztus 9. 14:05

A Honvédelmi Minisztérium és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös szervezésében került sor az első magyar katonarepülő, Petróczy István ezredes újratemetésére hétfőn. Az ezredes és felesége, Stumm Karolina hamvait katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcellájánál. A résztvevők a ceremónián egyben a 100 éves magyar katonai repülés előtt is tisztelegtek.

Petróczy István 1910. július 22-én a bécsújhelyi katonai repülőtéren tett sikeres repülővizsgát az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének századosaként. Ebben az évben emelkedett a magasba Budapesten az első magyar repülőgép is.
Az ezredes azonban nemcsak egyetlen alkalommal írta be nevét a történelembe: elkötelezett katonaként, magyarként és repülőként a jövőjét is a Magyar Légierőhöz kötötte. Petróczy István 1957. augusztus 9-én, 53 évvel ezelőtt hunyt el – elfeledve és elszegényedve – Budapesten, 84 évesen. Rangjához, katonai pályafutásához méltatlan körülmények között temették el. Az idő, a feleségével, Stumm Karolinával közös síremlékét méltatlan állapotúvá koptatta.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére hétfőn a Nemzeti Sírkertben létrehozott Központi Katonai Temető és Kegyeleti Helyen temették újra a házaspárt – a ceremónia körülményeit a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság teremtette meg.

Az újratemetésen Dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára beszédében azt mondta: az 1957. augusztus 9-én elhunyt ezredes 100 évvel ezelőtt olyan hőstettet hajtott végre, melyről sokan csak álmodhatunk: „Õ volt az első magyar katona, aki repülővel emelkedett az égbe. Kisportolt, tehetséges, elszánt, hazáját szerető fiatalember volt. Akkor századosi rendfokozatban vitte véghez hőstettét tele tettvággyal, reményekkel."Mint ahogy az államtitkár fogalmazott, Petróczy István megteremtette a katonai repülés alapjait. Simicskó István azt mondta: az ezredes sorsa részben a magyarság sorsa is. „A huszadik század viharai, mint ahogy őt is, úgy a magyarságot is megtépázták és sokszor méltatlan helyzetbe hozták", mondta az államtitkár. Mint fogalmazott: a hazájukat szolgáló katonákat még életükben meg kell becsülni.

Hozzátette: Petróczy ezredes nem halt meg boldogtalan emberként, hiszen egész életében hazáját szolgálta, önzetlenül és feltétel nélkül tevékenykedett. „Az ő példája, élete, munkássága gazdagítja nemzeti önbecsülésünket. Sok felnőtt gyermekkori vágyát valósította meg", mondta, majd kiemelte azt is, hogy a hétvégén megrendezett Kecskeméti Repülőnapra számos látogató érkezett, mely többek között Petróczy István úttörő munkájának is köszönhető. „A gravitációt elsőként legyőző magyar méltó arra, hogy mindig megemlékezzünk rá", hangsúlyozta az államtitkár.

A rendezvényen ezt követően Szabó József nyugállományú vezérőrnagy a magyar katonapilóták nevében az ezredes életútjának ismertetésével emlékezett meg Petróczy Istvánra.

A vezérőrnagy beszédében emlékeztetett arra: idén ünnepeljük a katonai repülés 100. évfordulóját – mint mondta, e centenáriumi évforduló elválaszthatatlan Petróczy István nevétől. A vezérőrnagy rámutatott: az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik hivatásos tisztjét, egyben az első magyar

repülő katonatisztet – aki 450 tisztből és mintegy 10 ezer fős legénységből álló állományt vezetett – a második világháború után rangjától és nyugdíjától is megfosztották, élete végén pedig méltatlan körülmények között, nyomorban élt. „1957. március 1-én felesége meghalt, majd az ezredes súlyos betegen kórházba került, és augusztus 9-én, 53 évvel ezelőtt elhunyt. E nagyszerű repülőkatona, a magyar katonai repülés első pilótája a hányatott sorsú, ám megtörhetetlen akaratú, igaz repülőember feleségével együtt méltó helyen nyugodhat", hangsúlyozta a vezérőrnagy, végül pedig kiemelte, hogy napjainkban a magyar katonai repülés történetét számos fiatal – köztük Dr. Becze Csaba, Bern Andrea, és Hermann Béla – kutatja.

Szabó József megemlékezése után a résztvevők a magyar katonapilóták Száll a gép című indulóját hallgatták meg a Magyar Honvédség Szolnoki Helyőrségi Zenekar előadásában. Ezt követően Petróczy István és felesége, Stumm Karolina hamvait a ravataltól az új sírhantig tartó, utolsó útjára kísérték.

A Lakner Pál dandártábornok, protestáns tábori püspök által megtartott egyházi szertartást követően díszsortűzzel tisztelegtek az első magyar katonapilóta előtt.

A rendezvényen végezetül koszorúzásra került sor: Simicskó István mellett többek között Pintér Zoltán vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke, és Horváth Ferenc dandártábornok, az MH Támogató Dandár parancsnoka helyezte el koszorúját Petróczy István és Stumm Karolina sírjánál.

Az újratemetési ceremónia a Szózat dallamaival zárult.