Békefenntartók voltak Bosznia-Hercegovinában

Mint ismert, a Magyar Honvédség 1996 óta vesz részt a bosznia-hercegovinai békefenntartó műveletekben. Kezdetben az észak-horvátországi Okucaniba települő Magyar Műszaki Kontingens katonái segédkeztek a háborúban tönkrement infrastruktúra helyreállításában, jelenleg pedig az EUFOR vezette misszió, spanyol irányítás alatt álló többnemzeti zászlóaljának egyik műveleti századát adják a magyar békefenntartó katonák.

Lövészszázaddá kovácsolódtak

Mint elmondta, a szarajevói misszió elsősorban azért volt hasznos a magyar katonák számára, mert a kontingens tizenhat alakulat katonáiból állt össze, akik alapvetően nem lövészek voltak. Ennek ellenére Bosznia-Hercegovinában töltött hat hónap során sikerült azzá válniuk, s a misszió felére már egy jól kiképzett, összeszokott lövészszázadot alkottak. A tömegkezelés, a harcászat, illetve az ellenőrző-áteresztő pontok telepítése és működtetése szinte a „vérükké vált", ráadásul megtanulták a különböző típusú fegyverek kezelését, köztük olyanokét is, amelyekkel Magyarországon, normál kiképzési körülmények között nem lőnek.

– Úgy vélem, hogy amit a katonák a misszió ideje alatt megtanultak, azt nagyon jól tudják majd alkalmazni a későbbi misszióik során is. Akár újra az EUFOR-ban, vagy éppen más műveleti területeken – mondta Preininger őrnagy, akitől megtudtuk azt is, hogy a magyar egyenruhások az elmúlt fél évben ugyanazokat a teendőket látták el, mint az EUFOR kontingensek korábbi váltásai, azaz járőrözési és felderítési feladatokkal demonstrálták a katonai jelenlétet Bosznia-Hercegovinában. Szerencsére e munka során nem leselkedett rájuk veszély, hiszen a balkáni országban már jól ismerik, és tisztelik az EUFOR katonáit.

Preininger Győző őrnagytól megtudtuk azt is, hogy a műveleti területen egy parancsnok felelőssége egészen más, mint idehaza; hiszen nemcsak a 146 beosztottért felelős, hanem a kontingens gazdálkodásáért, és technikai eszközeiért is. Mindenesetre – mondta a főtiszt – saját maga számára, ha nem is mindig könnyű, ám nagyon tanulságos volt az elmúlt hat hónap, sok olyan ismerettel gyarapodott, amelyeket itthoni munkája során is kamatoztatni tud majd.

A hatodik váltás parancsnoka úgy látja, hogy az EUFOR vezetői elégedettek voltak a magyar katonák munkájával. Jól bizonyítja ezt az is, hogy szinte minden egyes bemutatót – amelyre felkérték a többnemzeti zászlóaljat – a magyar katonák tartottak.

Arra a kérdésre, hogy tervez-e további külszolgálatot, Preininger őrnagy elmondta: az elkövetkező egy-két évben a családjával szeretne a korábbinál több időt tölteni, később azonban szívesen menne újra külszolgálatba.

Három balkáni misszió

A magyar katonák fő feladata egyébként a tömegkezelés, illetve az ezzel kapcsolatos eljárások végrehajtása volt – mesélte a százados, akitől megtudtuk azt is, hogy mindezek mellett az ellenőrző-áteresztő pontok telepítése és működtetése, valamint az úgynevezett LOT-házakkal való kapcsolattartás is a kontingens feladatai közé tartozott. Ezek a házak a nemzetközi erőkben szolgáló összekötő és megfigyelő csoportok (Liaison and Observer Team – LOT) tagjainak lakóhelyei.

– A műveleti területen eltöltött hat hónap elég volt arra, hogy a sok alegységtől érkezett század összekovácsolódjon. A katonák megismerték egymást összeszoktak, a különböző eljárásokban ismerték egymás mozzanatait és összeszokott rajonként, szakaszonként működtek – mondta a százados, aki úgy vélte, az összekovácsoltság szempontjából még hasznosabb lenne, ha a jövőben Magyarországról komplett alegységek mennének ki a bosznia-hercegovinai misszióba, hiszen a kint töltött idő tökéletesen elegendő lenne arra, hogy egy jól kiképzett lövészszázad érkezzen haza. Egy olyan alegység, amely a későbbiekben akár Afganisztánban is hatékonyan tudna dolgozni.

Csányi százados szerint az EUFOR misszió nagyon hasznos a magyar katonák számára, mert nemzetközi környezetben tudnak dolgozni, amely nagy odafigyelést és összpontosítást igényelt. Emellett pedig még az idegen nyelv tudásuk is fejlődhetett a műveleti területen eltöltött hat hónap során.

– Én magam elégedetten jöttem haza a Bosznia-Hercegovinában töltött fél év után. Nagyon tetszett a kinti munka, s úgy gondolom, hogy az elöljárók is elégedettek voltak a magyar katonákkal – mondta a százados, akinek a mostani volt a harmadik balkáni missziója. Korábban kétszer szolgált már Pristinában, az MH Õr-, és Biztosító Zászlóaljnál. Természetesen a jövőben szeretne még további missziókba is kijutni, de előtte néhány évet Magyarországon szolgálna.

„Könnyen személyes problémák alakulhatnak ki"

– A mostani volt a negyedik misszióm. Korábban három alkalommal szolgáltam már Koszovóban, a KFOR-ban. A szarajevói azonban azért volt kifejezettem hasznos számomra, mert először próbálhattam ki magamat külszolgálatban vezénylő zászlósként. Ezt megelőzően kétszer szakasz-tiszthelyettes, egyszer pedig rajparancsnok voltam – mesélte Dósa zászlós, aki szerint a vezénylő zászlósi rendszer nagyon jól működött az EUFOR misszióban.

Rangidős tiszthelyettesként természetesen a kontingens személyi állományának kisebb-nagyobb problémáiról is tudott. Tisztában volt például azzal, hogy a táborban, szűk helyen eléggé korlátozott körülmények között éltek a katonák. Ilyen helyzetben pedig – akármennyire jók is az emberi kapcsolatok egy kontingensen belül – a legkisebb zavaró tényezők is nagyon fel tudnak erősödni, amelyekből így könnyen személyes problémák alakulhatnak ki. Ráadásul mindenki másként viseli a feszültséget, a folyamatos stressz miatt könnyen bonyodalom támadhat olyan kérdésekből is, amelyeket idehaza „egy kézlegyintéssel" megoldanának a katonák.

A zászlóstól megtudtuk azt is, hogy a külszolgálat ideje alatt minden héten, hétfőtől szombatig volt kiképzés és munkaidő. Hétköznapokon reggel 8 és este hat között, míg szombaton általában délben fejezték be a munkát és a tréningeket. A vasárnapok rendszerint a pihenésről szóltak – hacsak nem voltak készenlétben – ilyenkor az állomány táboron belüli és kívüli programok között is választhatott.

A „kerítésen belül" leginkább sportprogramok, illetve saját maguk számára rendezett különböző versenyek voltak. Utóbbiak közül kiemelkedett a lecsófőző verseny, amely igazán jó hangulatúra sikerült, és minden elkészített „versenyművet" jó étvággyal meg is ettek. A táboron kívüli programok között pedig leginkább a kirándulások voltak népszerűek a katonák körében. Ezekre azonban – a busz férőhelyeinek korlátozott száma miatt – rendszeres volt a túljelentkezés. De még így is – húzta alá Dósa zászlós – jóval több lehetősége volt az állománynak a kikapcsolódásra, mint annak idején Pristinában, a magyar táborban.

A vezénylő zászlós kérdésünkre válaszolva elárulta azt is, hogy mindenképpen szeretne még kijutni más missziókba is, ám a családja miatt leginkább a balkáni hadszíntérben gondolkodik. Egy éven belül azonban semmiképpen nem kíván jelentkezni egy újabb külszolgálatra.

Édesapja is meglátogatta Szarajevóban

Mint elárulta, mindössze két évvel ezelőtt, 2008. július 1-jén kezdte meg szerződéses katonai szolgálatát a Tisza-parti alakulatnál, így a mostani volt az első missziója. Amikor kiírták a pályázatot a misszióra, ő jelentkezett, alkalmas lett a fizikai és az egészségügyi vizsgálatokon is, így kijutott Szarajevóba. Szentesről egyébként összesen huszonegyen érkeztek a kontingensbe.

A szakaszvezető egy Mercedes típusú terepjáró személygépkocsival rótta a kilométereket Bosznia-Hercegovina útjain. Kitelepülésekre, gyakorlatokra, LOT-ház felderítésekre szállította a katonákat. Mint elmondta: azt nem számolta, hogy egészen pontosan mennyit vezetett, de arra nagyon büszke, hogy mindenféle baleset nélkül telt el számára a külszolgálat hat hónapja. Márpedig ez elég „nagy eredmény", mivel Bosznia-Hercegovinában teljesen más a közlekedési kultúra, mint Magyarországon. Jelzőtáblák szinten egyáltalán nincsenek, így azt sem lehet tudni, hogy hol kezdődik és hol ér véget egy-egy lakott település. „Szerencsére az EUFOR felirattal közlekedő járműveket még úgy, ahogy tisztelik" – tette hozzá.

Kollár szakaszvezetőtől megtudtuk azt is, hogy véleménye szerint az EUFOR misszió egyik nagy előnye, hogy könnyen lehet kapcsolatot tartani a családdal és a rokonokkal. Õ például, az internet segítségével napi kapcsolatban állt hozzátartozóival. Sőt, olyan szerencséje volt, hogy kint töltött idő alatt rendezett úgynevezett „Magyar Napra" a Kondorosi Citerásokat hívták ki zenélni. Az együttesnek pedig tagja az édesapja is. Így vele nemcsak a szabadsága ideje alatt Magyarországon, hanem Szarajevóban is találkozhatott.

– Természetesen szeretnék még kijutni további missziókba is. Katonatársaimtól tudom, hogy a szentesi alakulatnál elsősorban a balkáni missziókat engedélyezik, de én még nem tettem le arról, hogy egyszer szolgálhatok Afganisztánban – mondta a fiatal tisztes.

Fotó: Szűcs László