Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Húsz éve roppant össze Vukovár a szerb túlerő nyomása alatt

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. november 18. 13:04

Húsz évvel ezelőtt, 1991. november 18-án fejeződött be a horvátországi Vukovár szerb ostroma, amely augusztus 25-én vette kezdetét. Az ötvenezer ember lakta város gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé a harcok következtében.

Vukovár a Duna partján fekszik, Eszéktől délre. A területen már négyezer évvel ezelőtt is bizonyíthatóan emberi település állt, magát a mai várost azonban csak a 13. századi iratok említik először. Vukovár már a középkorban is komoly jelentőséggel bírt, mivel több fontos vízi és szárazföldi kereskedelmi útvonal csomópontját jelentette. A 20. század második felének Jugoszláviájában fontos textilipari és élelmiszeripari központnak számított, és amikor kitört a délszláv háború, mintegy 50 ezren lakták.

1595927460
A szerb ostrom 1991. augusztus 25-én kezdődött, és az egész több évig tartó véres konfliktus egyik emblematikus küzdelmévé vált. A város körül szeptemberben bezárult az ostromgyűrű, miután Vukovár alá ért a Belgrádból elindult, több mint száz harckocsiból álló menetoszlop, az ostromlók pedig a nehéztüzérséget éppúgy bevetették, mint a légierőt.

Egyes források adatok szerint a szerbek napi 8–10 ezer tüzérségi lövedéket zúdítottak Vukovárra, és számos önkéntes, képzett zsoldosból álló szerb alakulat itt kapcsolódott be első ízben a harcokba.

A túlerővel szemben a gyengén felfegyverzett, mintegy 1800 főt számláló helyi erők egyszerűen nem tudtak szembeszállni. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy Zágráb bénultan reagált a történésekre, és nem küldött a helyszínre jelentősebb katonai erőket (egyes vélekedések szerint szándékosan, hogy így is bizonyítsák az ellenoldal kegyetlenségét és kérlelhetetlenségét).
Vukovár védői végül november 18-án adták meg magukat. A város ekkor már gyakorlatilag teljesen elpusztult: a polgári lakosság többsége, közel 30 ezer ember elmenekült, több mint 1600-an meghaltak és többször ennyien megsebesültek.

A szerb katonák őket sem kímélték: miután bevonultak a városba, benyomultak a romhalmazzá lőtt helyi kórház alatti pincerendszerbe, ahol nemcsak a sebesülteket ápolták, de számos polgári személy is ide menekült a bombázások elől. A szerb erők evakuálás címén a közeli Ovčara faluba szállították a teljes orvosszemélyzetet és a védekezésre képtelen, magatehetetlen embereket, ahol megkínozták és lemészárolták őket.

Vukovár ezt követően gyakorlatilag teljesen elnéptelenedett. A délszláv konfliktus lezárását követően Franjo Tudjman horvát elnök első útja a háború jelképévé vált városba vezetett, de az újjáépítési munkálatok csak 1997-ben kezdődtek meg, és a mai napig nem fejeződtek be teljesen. Zágráb és Vukovár között például csupán 2007-ben állították helyre a vasúti közlekedést.

Hágában azóta több szerb vezető ellen is vádat emeltek a helyi vérengzések miatt, közülük a két legismertebb Vojiszlav Seselj és Goran Hadzsics, akiknek pere jelenleg is zajlik. A légitámadások irányítója, Veselin Sljivancanin idén nyáron kedvezménnyel szabadult, miután jó magaviselettel töltötte le kiszabott tízéves szabadságvesztésének több mint kétharmadát.

Idei adatok szerint a városban valamivel több mint 28 ezren élnek.