Inter arma caritas – kilencvennyolcadik adás

„Tegnap este egy gránáttölcsérből néztem fel a csillagos égboltra. S abból következtettem arra, hogy hazudtak nekem. Ha szakítottam volna időt arra, hogy megnézzem műveidet, magamtól rájöttem volna, hogy a bolondját járatják velem. Szeretném tudni Istenem, hogy idenyújtanád-e nekem a kezedet? Az érzésem azt súgja, hogy te megértesz. Különös, ide kellett jönnöm, ebbe a földi pokolba, hogy legyen időm belenézni az arcodba. Úgy gondolom, hogy most nem kell sokat beszélnem, de örülök, hogy ma rád találtam. Azt hiszem, hamarosan itt a támadás órája, de amióta tudom, hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a jelet…, Istenem, mennem kell!” Egy ismeretlen katona imájának soraival köszönti a hallgatókat a szerkesztő.