Irány Nyugat!

A Szovjetunió vezette és parancsnokolta katonai szövetség, a keleti blokk „vasökle" sokba került az azt fenntartó államoknak. A korszak szocialista hadviselése még a tömeghadseregek bevetésére alapult, amelyre a NATO – híján a hasonló mennyiségű katonának – a minőség előtérbe helyezésével válaszolt.

Ma, 2011-ben már tudjuk, a Nyugatnak volt igaza.
A tömeghadsereg nemcsak emberben, azaz katonában, de a haditechnikában is igazán tömeges volt. A Varsói Szerződés (nem is annyira titkoltan) támadó hadműveletre készült, és ennek megfelelően szerelték fel a tagországok hadseregeit. A tömegpusztító robbanófejekkel is felszerelt, kis és közepes hatótávolságú föld-föld rakétarendszerek, a gépesített és harckocsi-hadosztályok, a nagyszámú önjáró és vontatott tüzérségi löveg, a kis hatótávolságú védővadász és vadászbombázó repülőgépek jellemzően a Szovjetunióból érkeztek. A Varsói Szerződés felbomlásával azután döntő többségük feleslegessé vált, teherként nehezedett a függetlenségüket visszanyert kisebb-nagyobb államok vállára.

A haderők életében döntő fontosságú volt a sorkötelezettség megszüntetése, az áttérés a professzionális haderőre. Ez egyben az addig megszokott, szovjet mintára felépülő hadrend alapos változtatását is megkövetelte. A tömeghadseregek helyett még Románia és Lengyelország is 80 ezer fő alá szorította saját haderőinek létszámát, más államokban pedig még ennél is nagyobb csökkentéseket vittek véghez.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 9-én megjelenő számában!