Június 24-én volt az első győzelem napi parádé

A pusztító II. világháború eltérő időben ért véget az európai, illetve a távol-keleti fronton. Európában német részről május 8-án Wilhelm Keitel írta alá azt a dokumentumot, mely azt rögzítette, hogy a Harmadik Birodalom feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Ebbe azonban a tábornok nem tudott beletörődni. Később ugyanis Flensburgba szökött, hogy az új náci kormány felállításán munkálkodó Karl Dönitz tengernagyot támogassa. A hagymázas elképzelés nem sokáig élt, hiszen társaival együtt május 13-án fogságba esett, majd 1946. október 16-án felakasztották, mint háborús főbűnöst.

Csak a feltétel nélküli megadás

A Reichstag körüli harcok április 29-én kezdődtek, melyet mintegy ezer ember védett.
A harcok gyorsan véget értek, s április 30-án este a szovjetek elfoglalták az épületet. Bár korábban az volt a nézet, hogy a német parlament épületére Mihail Jegorov és Meliton Varlamovics Quntarah tűzte ki a vörös zászlót, ez később megdőlt. A tett egy bizonyos Alekszej Propokevics Bereszt nevéhez fűződik, azonban tettét csak 2005-ben ismerték el hivatalosan, ekkor poszthumusz megkapta az Ukrajna Hőse kitüntetést. 1945. május 1-én Hans Krebs vezérkari főnök kijelentette: felhatalmazást kapott arra, hogy a szovjetekkel tárgyaljon a tűzszünetről. Joszip Viszarjonovics Sztálin azonban erről hallani sem akart, az egyetlen elfogadható a feltétel nélküli megadás volt a számára. Ennek nyomatékaként ultimátumot küldött a németeknek, hogy aznap tíz óráig kapituláljanak. Mivel nem érkezett válasz negyven perccel később a Vörös Hadsereg megtette az előkészületeket a végső offenzívára.

Este hat órára vált világossá, hogy a németek nem adják meg magukat, ekkor indult meg az utolsó roham. A heves harcok elsején és másodikán is tartottak a birodalmi kancellária épülete körül: a szovjet csapatok másodikán reggel foglalták el az összes helyiséget. Éjjel kértek tűzszünetet a németek, azt ígérvén, hogy felfüggesztik a katonai akciókat. Ezt később Hans Fritzsche propagandaminiszter-helyettes jelentette be. Ezt követően Berlin városának maradék védői, mintegy 130 ezren a szovjetek fogságába kerültek. Május 7-én Reimsben írta alá a németek részéről Alfred Jodl, míg szovjet részről Ivan Szuszloparov azt a dokumentumot, mely Németország feltétel nélküli megadását készítette el. Érdekesség, hogy tábornok mindehhez nem rendelkezett Moszkva jóváhagyásával. A végleges dokumentumot május 8-án 23 óra 43, míg moszkvai idő szerint 0 óra 43 perckor írták alá, így Európában és a volt Szovjetunióban eltérő időpontban ünneplik a Győzelem Napját.

Régebbi huszár

A Németország kapitulációját rögzítő dokumentum egy Li-2-es fedélzetén ugyan már május 9-én megérkezett a Frunze Repülőtérre, ám az első szovjet katonai parádéra azonban 1945-ben egészen június 24-ig várni kellett. A Vörös téren megtartott katonai felvonulások azonban azóta rendszeressé váltak. Sőt, a keleti blokk országaiban is divattá vált a mindenkor legmodernebbnek számító katonai eszközöket felvonultatni, mintegy az ellenfelek elrettentésére. A június 24-ei első felvonulás több szempontból is érdekes. Bár a tervek szerint Sztálin vezette volna a parádét, ám végül mégis Georgij Zsukov marsall lovagolt az élen. Egy történész, Anthony Beevor szerint azért, mert korábban egy ló megbokrosodott alatta és levetette magáról. Állítólag e szavakkal adta át a menet vezetését Zsukov marsallnak a Generalisszimusz: legyen a parádé Zsukové, ő régebbi huszár. Ugyanakkor Sztálin fia később azt állította, hogy azért nem apja vezette a menetet, mert fájt a lába. Másik érdekesség, hogy az első katonai parádét megörökítő dokumentumfilm volt az első színes film a Szovjetunióban.

Georgij Zsukov mellett egy másik, lengyel származású marsall, Konsztyantin Rokoszovszkij vezette a menetet, miközben Sztálin a Lenin Mauzóleumon felállított tribünről figyelte az eseményeket. A felvonuláson az egyes haderőnemek nem lekülönítve vonultak fel, hanem az egyes, nagy veszteséggel járó fronton harcoló alakulatok követték egymást. Elsőként a karéliai fronton harcolók mentek, majd őket követték a leningrádi fronton küzdő ezredek. A menetben helyet kaptak az I. és II. Belorusz Front katonái, valamint az ukrán fronton vitézkedők és a haditengerészet. A levegőben pedig légi bemutató zajlott. Ez azért is érdekes, mert június 24-én szakadt az eső és igen rosszak voltak a repülés viszonyok, ennek ellenére nem mondták le a parádét. A menetben helyet kapott még egy 1400 főből álló katonazenekar is. A parádé végén a legyőzött náci egységek zászlóit és egyéb szimbólumait vitték a Vörös Hadsereg katonái, összesen mintegy kétszázat. Az első lobogó, amit a Mauzóleum előtt ledobtak, Adolf Hitler személyes SS-testőrségének zászlaja volt.

Május 8-át 1965-ben nyilvánították hivatalos ünnepnek a Szovjetunióban. Az évek során nem sok minden változott a megünneplésében. 1995-ben, a háború befejezésének 50. évfordulóján a veteránok is felvonultak a Vörös téren, s Poklannaja dombon egy emlékművet állítottak a hősöknek. Egyébként már 1958-ban állítottak fel egy gránit emlékművet, mely a szovjet nép győzelmét hirdette a Nagy Honvédő Háborúban. 1970. és 1980. között pedig egy monumentális emlékparkot és emlékművet terveztek a háború hősei számára. Egyéni adakozásból mintegy 194 millió rubel gyűlt össze, majd Moszkva egy elkülönített alapot hozott létre az emlékmű megépítésére. 2005-ben a parádé két részből állt: a hatvanadik évfordulón egy kortárs és egy korhű menetet is szerveztek, melynek keretében 2600 veterán felvonulása volt.

Emellett abban az évben találta ki Natalia Loseva, az esemény egyik felelőse, hogy a hősökre emlékezve minden orosz lakos tűzze ki ruhájára, vagy gépkocsijára, vagy éppen az üzemekre a Szent György Szalag mását. Ezt ingyen osztogatják, előállítását az állam, az önkormányzatok, illetve gazdálkodó szervezetek finanszírozzák. Nem véletlen, hogy pozitív fogadtatása ellenére egyre gyakrabban akasztanak rá különféle gúnyneveket. 2006-ban az orosz elnök a Győzelem Napja alkalmából megalapította a Katonai Dicsőség Városa tiszteletbeli címet, melynek elnyerői számára – egyebek mellett – február 23-án a Haza Védelmezőinek napján tüzijátékot szervez, más ünnepi eseményeket finanszíroz meg, melyet úgymond a „város napján" tartanak meg. 2008 is fordulópont volt a szovjet parádék történetében: hosszú idő után ugyanis először vonultak el nehézfegyverek a Vörös téren.