Kalóztámadások: mi a megoldás?
Szöveg: Kecskeméti József | 2009. május 2. 15:35A modern kori tengeri kalózkodás csupán a gazdagodást szolgálja – mondta a honvedelem.hu-nak Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: az egységes nemzetközi fellépést nagyban befolyásolja, hogy mely országok és milyen szállítmányok esnek áldozatul a bűnözőknek, ráadásul a kalózkodás elleni küzdelem számos jogi akadályba is ütközik.
Bár a művészeket mindig is foglalkoztatta a tengeri kalózkodás, más a regény és a film és más a valóság: a tengeri kalózkodásban valójában semmi romantikus nincs. Ezt Pottengal Mukundan jelentette ki a közelmúltban. A londoni székhelyű Nemzetközi Tengerészeti Hivatal (IMB) igazgatója hozzátette: a kalózok olyan kegyetlen emberek, akik jól felfegyverzett hajóikkal gyengébb, védtelenebb hajókat támadnak meg. Az IMB egyébként a kilencvenes évek óta kíséri figyelemmel a világ tengerein történt támadásokat.
Ha másét lopják, az nem fáj
A válaszreakciók ugyanis nagyban függnek attól, hogy mely államok hajóit érik támadások, kik válnak áldozattá, nem kevésbé pedig az is befolyásolja a fellépést, hogy mekkora kárt okoznak a kalózok. Tálas Péter úgy fogalmazott, hogy a Szomália partjainál az utóbbi időben történt akciók már nagyhatalmi érdekeket sértettek, és ezért a világ jobban odafigyel az ottani történésekre, sőt, némi nemzetközi összefogás is létrejött. Ugyanakkor a kalózkodás ellen már 1958 óta határozottabban fel lehetett volna lépni. Az ENSZ égisze alatt ekkor írták alá az úgynevezett genfi jegyzőkönyvet, bár a küzdelmet azóta is számos tengerjogi probléma övezi. A dokumentum leszögezte, hogy minden olyan rablás, túszejtés, melyet magáncégek hajói, vagy egyéb eszközei ellen követnek el, jogellenes. A dokumentum kitért az állami hajókat érintő támadásokra is. A jegyzőkönyv szerint az államok kötelessége, hogy együttműködjenek a kalózkodás elleni küzdelemben.
Fegyver, urán, olaj
Maga a kalózkodás döntően csupán az egyéni meggazdagodást szolgálja, amennyiben más célokat is kitűznének a kalózok, akkor már terrorizmusról lehetne beszélni – fogalmazott Tálas Péter. Ugyanakkor a Foreign Affairs egy cikke szerint számos terrorista csoport, így például a Hezbollah régóta szorgalmazza, hogy tengeri képességet alakítsanak ki. Sőt, hírszerzői értesülések szerint az al-Kaida már rendelkezik elrablott és átfestett, úgynevezett fantomhajókkal, melyekkel akár terrorista cselekményt is képesek elkövetni. Jelenleg azonban még a gazdasági veszteség a legmeghatározóbb nagyhatalmi érdek. A Thai nevű, 2008-ban elrabolt tanker személyzetéért fejenként kilencezer, míg magáért a szállítmányért, kétmillió liter repülőgép-üzemanyagért további ötvenezer dollárt követeltek. A Thai szállítmánya egyébként az egyik hongkongi triád főnökének kezére jutott, aki a lopott üzemanyagot egy másik tankerbe szivattyúzta. A kiürített hajót még a tengeren elárverezték, és egy filippínó vevő 100 ezer dollárt fizetett érte.
Az elmúlt időszak egyik legnagyobb port felvert esete Szomália partjainál történt, ahol 2008-ban a kalózok hatalmukba kerítették a MV Faina nevű ukrán teherhajót. A hajó 33 darab T-72-es tankot és egyéb nehéz fegyvereket szállított Kenyába, és félő volt, hogy az eszközök Szomália Iszlám Unió által irányított részébe kerülnek. A kalózok 20 millió dollárt követeltek a hajó személyzetéért és a fegyverekért cserébe, azonban miután a térségbe vezényelték a USS Howard torpedórombolót, patthelyzet alakult ki: tűzharc bontakozott ki a magukat megadni kívánó és a kitartó kalózok között. Néhány héttel később ugyancsak szomáliai kalózok minden idők legnagyobb zsákmányát ejtették, amikor 450 mérföldnyire Kenya partjaitól hatalmukba kerítették az MV Sirius Star nevű tankert és 25 fős legénységét. A hajó mintegy 100 millió dollár értékű olajat szállított.
A fegyverek és az olaj mellett Tálas Péter szerint még a különféle uránszállítmányok elleni esetleges támadások lehetnek olyan stratégiai fontosságúak, melyek közös nemzetközi küzdelmet tesznek szükségessé.
Kényes politikai kérdés
Megoldás lehetne, hogy más államok bírósága ítélkezzen felettük, de – egyéb más nemzetközi egyezmények értelmében – az elfogott kalózokat nem lehet kiszolgáltatni olyan harmadik állam részére, ahol veszélyben lenne az életük, vagy éppen kínzásoknak tennék ki őket. Mindezek kivédésére a nemzetközi szervezetek különféle megállapodásokat kötnek egyes államokkal, hogy területükön ítélkezzenek a kalózok felett. Ez sem egyszerű azonban. A közelmúltban például egy német ügyvédi iroda élt beadvánnyal a német állam ellen, mivel az elfogott szomáliai kalózokat a német jogrend alapján ítélték el.
A támadásokat úgy is vissza lehetne szorítani, ha megváltoztatnák az eddigi szállítási útvonalakat, ám ez igencsak megdrágíthatná a fuvarozást. Önmagukban azonban a kereskedelmi hajók képtelenek megvédeni magukat. Ezeken ugyanis nem lehetnek fegyverek, legfeljebb olyan eszközök (például különféle sokkolók), melyek nem alkalmasak az élet kioltására.
A fertőzött vizeken cirkáló hadihajóknak, melyek célja a támadások megakadályozása, csupán elrettentő hatása van. Ezzel kapcsolatban Tálas Péter még egy dologra hívta fel a figyelmet: amennyiben a kalózok azt látják, hogy nagyobb tűzerőt képviselő flottával veszik fel ellenük a küzdelmet, maguk is jobban felfegyverzik gyors járású hajóikat, s erre minden lehetőségük megvan. Mivel a kalózok előszeretettel vadásznak lomha tankerekre, egy esetleges tűzharcban megsérült tartályhajó beláthatatlan környezeti katasztrófát okozna – mondta Tálas Péter, aki hangsúlyozta: e körülmények és a különféle jogi aggályok miatt a kalózok elleni fellépés kényes politikai kérdés.
