Kankalin hadművelet

Az ezer tonnát is meghaladó súlyú német IXB tengeralattjáró típus a háború egyik legsikeresebb konstrukciója volt. A háborút megelőző tervek alapján 1938 és 1940 között tizennégy darab készült el, s bár a háború végéig mind a tizennégyet elsüllyesztették vagy elfogták, a németek e típussal rendkívül sok tengeri győzelmet (vagyis személy- és teherszállító, valamint szövetséges hadihajók kritikus megrongálását, elsüllyesztését) értek el. Egyes források szerint a tizennégy tengeralattjáró mindegyike több, mint 100 ezer regisztertonna súlyt „vadászott le” külön-külön.

Az U-110-es 1940 februárjában hajózott ki először a brémai hajógyár dokkjából. Első és egyetlen kapitánya az a Fritz-Julius Lemp volt, aki korábban, 1939. szeptember 3-án az U-30-as fedélzetén megtámadta és elsüllyesztette az SS Athenia személyszállítót, a britek első hajós veszteségét a háború hajnalán. Csaknem százhúsz civil vesztette életét. Bár a német haditengerészet fontolóra vette Lemp haditörvényszék elé állítását, a háborús erőfeszítések nagyobb súllyal bírtak annál, mintsem egy ígéretes, elszánt kapitányt kivonjanak a forgalomból. Az incidenst Adolf Hitler parancsára elhallgatták, Lemp jelentéseit módosították, a német propaganda pedig gőzerővel terjesztette, hogy a britek tehetnek az Athenia végzetes sorsáról, személyesen Winston Churchill miniszterelnököt gyanúsítva azzal, hogy szándékosan süllyesztették el a saját hajójukat, hogy az amúgy – akkor még semleges – brit közvéleményt a Harmadik Birodalom ellen formálják. Az igazság csak 1946-ban, a nürnbergi perek során bukott ki, amikor is felolvasták Karl Dönitz admirális vallomását az U-30-as tengeralattjáró háborús bűncselekményéről.

Az ítéletet Lemp kapitány már nem élhette meg. Sorsa egybeforrt az U-110 végzetével. Kiel kikötőjét 1941. március 9-én hagyta el a vadonatúj tengeralattjáró fedélzetén - ahogy akkor mondták - vadászatra indulva. Legtöbb társához hasonlóan az U-110-esnek is a szövetséges hajózási útvonalakon portyázva kellett csapat- és utánpótlásszállító hajókat semlegesítenie, elsüllyesztenie. A vadászidény ígéretesen kezdődött, már március 16-án sikerült súlyosan megrongálni a brit lobogó alatt hajózó Erodanát, majd 23-án a norvég Siremalmot. Utóbbi esetében azonban a kivetett és végül fel nem robbanó torpedó nem okozott kellő károkat. A hajó - bár hatalmas lyukkal az oldalán - menekülőre fogta. Az U-110-es fiatal és kezdő legénységének feledékenységéből úgy sütötték el a fedélzet 105 milliméteres ágyúját, hogy előtte nem távolították el a védő és szigetelő kupakot a csőről. Az első lövés okozta detonáció, amellett, hogy szétvetette az ágyúcsövet, három tengerészt is megsebesített. Lemp dühösen nézte végig, amint a Siremalm egyre távolodva, sasját füstjébe burkolódzva megmenekül. Nem maradt más választása, a járőrtevékenységet félbe kellett hagynia, visszatértek a hazai vizekre javításra.

A francia Lorient dokkjait csak 1941. április 15-én hagyhatták el ismét. Több szállítóhajó sikeres megtámadása után az HMS Aubrietia korvett üldözőbe vette és mélységi bombák kivetésével május 9-én a vízfelszínre kényszerítette az U-110-t. Bár a tengeralattjáró súlyosan megsérült, a legénységnek sikerült a felszínen tartania, ezzel biztosítva az evakuálást. Miközben a német tengerészek átmásztak a mentőcsónakokba, a HMS Bulldog és az HMS Broadway brit hadihajók körözni kezdtek a tengeralattjáró körül. A matrózok riadt futkosását félreértve a britek tüzet nyitottak rájuk, tévesen azt gondolva, hogy a fedélzeti ágyú felé tartanak. Többen halálos találattal merültek hullámsírba, mire a hajók parancsnokai „tüzet szüntess!” parancsot adtak ki.

A mentőcsónak felé úszó Lemp kapitány hátra pillantva észrevette, hogy az U-110-es nem kezd süllyedésbe, ezért, hogy biztosan megsemmisüljön a hajón tárolt Enigma kódológép, és minden olyan titkos irat, amely sosem kerülhetne ellenséges kézre, megfordult és a tengeralattjáró felé folytatta az úszást. A körülmények nem tisztázottak, de egy német bajtársa vallomása szerint egy angol katona lőtte hátba a tőlük távolodó kapitányt, aki ezt követően örökre eltűnt a szemük elől.

Az akció – amelyet utólat Operation Primrose-nak, avagy Kankalin-hadműveletnek neveztek el - során tizenöt német katona vesztette életét, harmincketten fogságba estek. Ám az igazi zsákmány az U-110-es fedélzetén várta az átszálló brit tengerészeket. Nem csak az Enigma készüléket kaparintották meg, hanem a mellette tárolt kódkönyvet és néhány korábbi üzenetváltás szövegét is. Ezek az értékes adatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Bletchley Parkban megfejtsék az Enigma kódrendszerének titkát. Bár megpróbálták szövetséges kikötőbe vontatni, útközben az U-110 végül örökre elsüllyedt, de már a féltett titkos iratok és készülék nélkül.