Katonai „élménypedagógia” Pápán

„Az idei a második tanév, amelyben tanuljuk a tárgyat", mondja kérdésünkre Kemény Éva igazgató. „Tavaly még csak a tizenegyedikesek tanulták heti három órában, idén is mintegy húszan érettségiznek belőle. Az idei évtől a kilencedikeseknél is bevezettük. Az oktatás a javaslatoknak megfelelően zajlik: a 9-10. évfolyamon heti egy-egy, a 11-12. évfolyamon heti két-két órában oktatjuk a tantárgyat."

„Úgy gondolom, jót tesz a diákoknak, hogy valami egészen másba kóstolnak bele ezzel a tantárggyal, mint amit megszoktak", vélekedik Kemény Éva. „Vagyis a tantárgy nemcsak a praktikus információk miatt hasznos, hanem emberi és nevelési értelemben is. Ez azért fontos, mert az iskolákban ma már alig van lehetőség a szó szoros értelmében vett nevelésre. Nálunk mindennek kiemelt jelentősége van, hiszen szakiskola vagyunk kötelező felvétellel, és akadnak sokat hiányzó, rendetlenkedő, problémás gyerekek is. És persze ne feledkezzünk meg a hazafias nevelési szempontokról sem. A tanulóink rendszerint példásan állnak helyt például a városi ünnepeken, koszorúzásokon, hiszen mégiscsak katonás rendben, fegyelmezetten vonulnak fel. Úgy vettük észre, ez tetszik az embereknek. Ugyanakkor nem alkalmas mindenki arra, hogy tanulja ezt a tantárgyat, ezt be kell látni."

Az MH Pápa Bázisrepülőtér közelsége természetesen sok mindent megkönnyít az Acsády Ignác Szakképző Iskola és Kollégium munkatársainak – ezt a tantárgyat oktató Dernóczy Attila nyugállományú alezredes is megerősíti. „Egyfajta élménypedagógia ez", vélekedik. „A gyerekek mindenképpen nagyon élvezik, ha például ellátogatunk a bázisra és megnézzük a C-17-eseket, vagy onnan érkeznek hozzánk előadók egészségügyi vagy fegyverismereti foglalkozást tartani."

A diákok a gyakorlati foglalkozásokon általában térképismerettel kapcsolatos feladatokat, gyakorlatokat hajtanak végre. Airsoft-lövészetre is adódik néha lehetőség, bár az oktató megjegyzi: utóbbi azért a valóságban elég messze áll a katonaságtól.

Dernóczy Attila a katonai főiskola után Szabadszálláson szolgált páncélos- és gépjármű-technikai oktatóként a tiszthelyettes-képző bázison, emellett a felnőttoktatásban is rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Úgy látja, a gyerekek számára először szokatlan volt a katonás stílus az órákon, de idővel beleszoktak, sőt, megszerették ezt az eltérő hozzáállást. „Nem hinném, hogy korábban az Acsádyban akár egyszer is elhangzott volna az Erőt, egészséget! köszöntés", hozza fel példaként a nyugállományú alezredes. „Már azért megéri ez az egész, amikor látom, milyen élvezettel alakiznak a gyerekek."