Kénmustár, „morzsaporszívó” és a hatvan fokos „sütő”

Zemianske Kostolany – így hívják azt a kicsiny, közel kétezer lakosú szlovák települést, ahol az elmúlt években rendszeresen megfordultak a magyar vegyivédelmi katonák. A falu határában található katonai objektumban települ ugyanis a szlovák haderő vegyivédelmi kiképző központja. A bázis különlegessége, hogy szigorúan ellenőrzött körülmények között, éles harcanyagokkal is lehet a területen kiképzéseket végrehajtani.

Mivel a rendkívül szigorú környezetvédelmi előírások miatt Magyarországon nagyon költséges lenne egy hasonló kiképzési

A zászlóalj ABV-mentesítő századának katonái két váltásban érkeztek Zemianske Kostolanyba – mondja az ezredes – nyár elején a csapat első fele, most pedig a többiek. Mindennek az az oka, hogy a pálya befogadóképessége nem túl nagy, egyszerre maximum harminc katona vehet részt a foglalkozásokon.
Szombati ezredes egyébként nemcsak „ellenőrző elöljáró" minőségében érkezett ezen a napon Szlovákiába, hanem tárgyalásokat folytatott a vezérkar képviselőivel, illetve a vegyvédelmi kiképző bázis parancsnokával is. A székesfehérvári zászlóalj katonái ugyanis jövőre is szeretnének éles harcanyagok használatával szakkiképzéseket végrehajtani Szlovákiában.

A zászlóalj mentesítő alegységei a közelmúltban új technikai eszközöket kaptak, amelyek más mentesítési technológiával működnek, mint a korábban rendszeresített felszerelések. Ezek gyakorlatban, éles harcanyagok használatával történő kipróbálása a Sárarany Mező 2010. gyakorlat egyik legfontosabb feladata – tájékoztat a parancsnok, majd arról mesél, hogy a nyár elején az MH Görgey Artúr Vegyivédelmi Információs Központ HAVARIA laboratóriuma és az azt üzemeltető állomány is elkísérte a székesfehérvári katonákat Szlovákiába. A labor mérései megerősítették az új mentesítési technológia hatékonyságát. Használatával nemcsak a kénmustár, hanem a VX-típusú harcanyagokat is képesek hatékonyan mentesíteni a magyar vegyivédelmi katonák.

– A gyakorlat másik célja, hogy a katonák, az éles harcanyagok alkalmazása közben viseljék a védőeszközeiket, ezzel is erősítve az öltözék iránti bizalmukat – mondja Szombati Zoltán ezredes, akitől megtudom azt is, hogy az elmúlt évig a zászlóalj felderítő alegységének katonái jártak Szlovákiába kiképzésre, az új technológia „tesztelése" miatt érkezett most először az ABV-mentesítő század. Jövőre pedig a lövészzászlóaljak ABV-támogató alegységeinek mentesítő rajai számára tervezik az éles harcanyagokkal történő szakkiképzést.

A beszélgetés közben elkészül a mai napi első, éles harcanyaggal feladatot végrehajtó páros. A szürke színű, 96 mintájú védőruhába öltözött katonák leginkább űrséta előtt álló űrhajósokhoz hasonlítanak. A ruha azonban nagyon jó a mai feladatra, hiszen szigetelő, és légmentesen zárja el a viselőjét a külvilág káros hatásaitól.

A fiatal tiszt azonban kisegít: a kénmustár barnás színű, olajos állagú folyadék, amely az úgynevezett hólyaghúzó mérgező harcanyagok közé tartozik. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a szer a bőrrel érintkezve megtámadja a szöveteket, amelynek nyomán nagyon lassan gyógyuló hólyagok keletkeznek. Ha pedig a kénmustár nagyobb mennyiségben kerül be a szervezetbe – a bőrön, vagy a nyálkahártyán keresztül –, az akár halálos is lehet. Ezt az anyagot egyébként Szaddam Husszein is használta, amikor vegyi támadásokat indított az 1980-as években az Irak északi részén élő kurdok ellen – meséli a főhadnagy.

Mindez nem hangzik túl barátságosan, ám visszakozni már nincs idő! Segítő kezek igazítják rám a terepszínű védőruhát – amely szinte azonos a Magyar Honvédségben rendszeresített 93 mintájú védőöltözékkel – és húzzák szorosra a fejemen a gázálarcot. Ez számomra csak annyiban különbözik a magyar párjától, hogy nem elöl, hanem oldalt lehet rácsatlakoztatni a szűrőbetétet.

Hirtelen eszembe jut, hogy legalább másfél évtizede nem volt rajtam vegyivédelmi ruha. Sorkatonaként, még az alapkiképzésen viseltem a hivatalosan összfegyvernemi védőkészletnek nevezett, ám általunk csak Batman-köpenynek hívott öltözéket. Mivel szabályszerűen viselve, a hátunkra erősítve állandóan kinyílott és úgy néztünk ki benne, mint a Denevérember… A két öltözék viselése közbeni komfortérzet között még a laikus számára is óriási a különbség.

Mielőtt még belépnénk a pályára, át kell esni a védőruha ellenőrzésén. Egy zárt sátorba könnygázt juttatnak, s itt kell legalább két percig tartózkodnia a katonának, hogy kiderüljön, rendesen záródik-e az öltözéke. Ha ennyi idő alatt nem áll neki köhögni és nem folyik egybe könnye-nyála, akkor bemehet arra a területre, ahol az éles harcanyagokkal dolgoznak.

Szerencsére, a mi ruhánk is hermetikusan zár, így kísérőmmel, Moldován főhadnaggyal lassan elindulunk a közel háromszáz méter hosszú pálya felé. Séta közben megtudom: a területet három zónára osztották, az éles harcanyagokkal csak a veszélyes zónában kiépített, betonozott foglalkozási helyeket lehet tevékenykedni. Az ezt körülvevő védelmi zóna már csak teljes védőfelszerelésben közelíthető meg, míg a legszélső, úgynevezett biztonsági zónában még gyakorló uniformisban és civil ruhában is tartózkodhatnak az emberek.

A fiatal tiszt meséli: a biztonsági rendszert úgy építették fel, hogy innen semmiféle szennyező anyag nem kerülhet ki a környezetbe, éppen ezért nincs is szükség „hermetikus lezárásra", a három zónát mindössze egy szögesdróttal magasított fémkerítés zárja el a katonai objektum más területeitől. Természetesen a környezetvédelem fő szempont a szlovákoknál is, a mérgező harcanyagok és a mentesítő oldatok egy föld alatti tartályba jutnak, innen szállítják el és semmisítik meg a veszélyes anyagokat.

Az első foglalkozási helyen a kiképző központ két katonája – a magyarokéhoz megszólalásig hasonlító, csak színében eltérő, zöld színű, „szkafander" védőruhába öltözve – egy apró üvegből, óvatosan csöpögtet „valamit" egy kiszuperált aknavetőre. „Az a kénmustár" – mondja kísérőm, s rögtön hozzá is teszi: nem az a cél, hogy harci mennyiségben használják a mérgező anyagokat, akkora adaggal kell csupán beszennyezni a felületet, hogy azt különböző eszközök segítségével ki lehessen mutatni.

A következő munkahelyen az úgynevezett technikai mentesítést imitálják a magyar katonák. Ezúttal nem „valós" harci eszközt, hanem mindössze egy jókora fémdarabot szennyeznek be kénmustárral a szlovák segítők. A feladat itt is hasonló, mint előbb: kimutatni a mérgező harcanyag jelenlétét és mentesíteni a szennyeződött felületet.

A két feladatot sikeresen teljesítő párosok-triók ezután lezuhanyoznak, azaz lemossák védőruhájukról az esetlegesen rátapadt szennyeződéseket. A pályáról való kimenetel előtt ezt természetesen ellenőrizni is kell. Erre szolgál az úgynevezett mentesítést ellenőrző fülke, amelyben minden katona kilencven másodpercet tölt el. A fémdobozban hatvan fokos hőmérséklet uralkodik, éppen emiatt nem is lehet csodálkozni azon, hogy a magyarok előszeretettel becézik „sütőnek".

– Are you ready? – kérdezi mosolyogva egy szlovák tiszt, miután Péterrel visszaérkezünk a biztonsági zónába. Mutatom, hogy minden rendben! Segít megszabadulni a védőöltözéktől. Mint megtudom: a gázálarcot fertőtlenítik, a szűrőbetétet viszont nem használják fel újra. A ruhát pedig kimossák, hiszen a két szövetréteg közötti aktív szénréteg harminc napon keresztül biztosít védelmet a vegyi anyagok ellen. Ez idő alatt akár négyszer-ötször is ki lehet tisztítani.

Hazaindulás előtt Szombati Zoltán ezredes még elárulja azt is, hogy a Szlovákiában végrehajtott gyakorlatot követően még két, komoly szakmai feladat vár idén a vegyivédelmi katonákra. Szeptember utolsó hetében a NATO Reagáló Erők (NRF) következő váltásába felajánlott ABV-mentesítő szakasz számára rendeznek záró gyakorlatot, amelyen részt vesz az NRF szlovén vezetésű vegyivédelmi zászlóaljának parancsnoka és néhány tisztje is. Ezzel párhuzamosan pedig az úgynevezett nyári rendszergyakorlaton is bizonyítania kell a székesfehérvári székhelyű alakulat állományának a csörlőházi kiképzési bázison.

Fotó: Szűcs László