Ki ellen lehet hatékony a biofegyver?
Szöveg: Kecskeméti József | 2008. július 17. 11:15A tömegpusztító fegyverek majd’ minden esetében felmerül, hogy mi történhet, ha illetéktelen kezekbe kerül. Elég, ha a tokiói metrót ért 1995-ös gáztámadásra, vagy az Egyesült Államokban küldözgetett lépfenével fertőzött levelekre gondolunk. Deák Péter biztonságpolitikai szakértő szerint azonban a biológiai fegyverek alkalmazása nem okoz tényleges harcászati sikert, mert hatása jóval később jelentkezik.
Miközben a vegyi fegyverek előállítása nem igényel nagyobb szaktudást, azt egy közepes fejlettségű vegyiparral rendelkező ország bármikor megteheti, ez a biológiai fegyverekkel már nincs így. Az Egyesült Államokbeli lépfenével fertőzött levelekkel történt merényletek után például az amerikai kormány egy tanulmánya megállapította: csak jól képzett szakértő volt képes előállítani a kórokozókat. A támadásokban egyébként öt ember halt meg.
Nincs egyértelmű harcászati siker
A 2001-es támadások főként politikusok ellen irányultak az USA-ban. Egy kormányjelentés szerint a támadáshoz szükséges kórokozók előállítására csak jól képzett szakember volt képes. Az, hogy közéleti személyiségeknek küldözgettek lépfenével fertőzött leveleket, alátámasztja Deák Péter azon vélekedését, vagyis ilyen jellegű fegyvert főként
Nem meglepő, hogy a felsorolásban átfedés van az atomfegyvert fejlesztő államokkal. Ugyancsak kísérletezett Dél-Afrika biofegyverekkel a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Ezek azonban – egyes jelentések szerint – nem harcászati jellegű kutatások voltak, inkább politikai gyilkosságokat szolgáltak. A fejlesztő magáncég az apartheid rendszer bukása után fel is hagyott ezzel a tevékenységével. Ugyanakkor egyes államok háborúban is akartak alkalmazni ilyen jellegű fegyvereket. Így például Irak az 1992-es Öböl-háborúban jelentős mennyiségű mérget halmozott fel a hadszíntereken, amit egy esetleges atomtámadás esetén vetett volna be. Sőt egy titkos ENSZ-jelentés szerint 1993-ban Kuvaitban és Irak déli részén alkalmazta is azokat a szövetséges erőkkel szemben.
Pedig ideális lenne
Deák Péter szerint az ilyen jellegű fegyvereket egyébként városokban, zárt területen, illetve akár harcmezőn is lehet alkalmazni. Igaz, utóbbi hatása a szélirány kiszámíthatatlansága miatt erősen kétséges. Mindez a biológiai fegyverekre is vonatkozik. A biztonságpolitikai szakértő utalt arra, hogy nem csupán az USA-ban voltak lépfene-támadások, de Bécset is érte hasonló fenyegetés. Ismeretes, hogy Magyarországon is elterjedtek egy időben a különféle fehér porokat tartalmazó borítékok, melyeket szintén politikusok kaptak. Ezekről azonban utóbb kiderült, hogy ártalmatlan anyagok voltak. Mindezek ellenére egyes szakértők úgy vélik, hogy a biológiai fegyver ideális lehet terroristák számára, hiszen nehezen mutatható ki, s mire hatását kifejti, az alkalmazó már messze jár.
Félmillió dokumentum
A terrorista támadásoknál azonban sokkal valósabb veszély, hogy különféle konfliktusokban vetnek be ilyen fegyvereket. Deák Péter ebben az összefüggésben arról szólt, hogy szintén egyes személyek, esetleg vezetési pontok ellen lehet hatékony az alkalmazásuk. A biztonságpolitikai szakértő azonban inkább az elrettentésben jelölte meg a fegyverek birtoklásának „hasznát", hiszen a puszta tudat – miszerint van ilyen jellegű fegyvere egy adott államnak – távol tartja az agresszorokat. Erre példa India és Pakisztán programja, melyet az egyensúlyra való törekvés hívott életre.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1991-ben állította fel azt a csoportját melynek feladata Irak fegyverkezésének vizsgálata volt. Bár az országnak 15 napon belül kellett volna számot adnia készleteiről, ezt nem tette meg. Az ENSZ csoport 1994-ben véletlenül bukkant olyan dokumentumokra, melyek baktériumok gyártáshoz szükséges anyagok importjáról szóltak. 1995-ben külföldre távozott Husszein Kamel, s csirkefarmjáról 500 ezer olyan dokumentum került elő, mely részleteiben tartalmazta Irak vegyi- és biofegyver-programját. Miközben az amerikaiak éppen azért indítottak támadást Irak ellen, hogy megakadályozzák az ország fegyverkezését – legalábbis részben – ők voltak azok, akik ehhez hozzásegítették az országot.
Amerikai segítség és kudarc
Az ENSZ vizsgáló csoportja szerint Jemen és Szudán területén Irak 400 SCUD-ot tárolt, melyek alkalmasak biológiai fegyver hordozására is. Független szakértők szerint az ország minden ellenőri erőfeszítés ellenére megtartott 12-16 Husszein típusú rakétát. Feltételezések szerint Iraknak elegendő biológiai fegyvere van ahhoz, hogy 25 föld-föld típusú rakétát ilyen töltetekkel szereljen fel. Sőt. Egy másik jelentés szerint egy lengyel M-18-as helikoptert is átalakítottak pilótanélkülivé, mely szintén képes ilyen jellegű fegyver alkalmazására. A 2003-as második Öböl-háború után azonban az amerikaia nyomát sem lelték annak, hogy Irak ténylegesen rendelkezett volna tömegpusztító fegyverekkel. Annak ellenére nem, hogy a támadást éppen az ezen fegyverek előállítását célzó üzemek felszámolására irányult.
