Kiegészítik a hivatásos haderőt

A honvédelmi miniszter az MCC Feszten arról beszélt, hogy a tartalékos toborzás lényegét fejezi ki a Szeretem, Megvédem! mottó.

A hazaszeretet legtöbbször a haza építését, szépítését jelenti civil tevékenységekkel, az elmúlt 2,5 évben azonban a világpolitika nap mint nap emlékeztet arra, hogy a hazaszeretet könnyen fordulhat a haza megvédésének kötelességébe. A magyar sors sok szempontból magányos sors, „egyedül vagyunk” Európa szívében, így nem nagyon számíthatunk arra, hogy más gondoskodjon rólunk. „Nekünk kell megvédenünk, ami a miénk” – magyarázta.

Kitért arra: az elmúlt időszak eseményei láttán Magyarországnak elkerülhetetlenül számot kellett vetnie saját védelmi képességeivel.

E számvetés tanulsága az volt, hogy szükség van területvédelmi tartalékosokra. A hivatásos, tehát választott életpályaként vagy szerződésesként, élete egy szakaszában katonaként szolgálók mellett vannak a területvédelmi tartalékosok, akiket helyben toboroznak, helyben képeznek ki, és helyben szolgálnak, kiegészítve, támogatva a hivatásos haderőt – közölte Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

A honvédelmi miniszter azt is elmondta, hogy az egész életre ható kiképzés mellé vonzó anyagi elismerést is kapcsoltak a kampányban: emelték a tartalékosok rendelkezésre állását honoráló összeget, a behívás időszakára pedig tisztességes és folyamatosan emelkedő illetményt állapítottak meg. Ezen felül bevezették az úgynevezett toborzó illetményt, amit egy másik területvédelmi tartalékos ajánlásáért kapnak, ha ő szintén elvégzi az alapkiképzést és szolgálatot vállal – tette hozzá.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf szólt a Magyar Tartalékosok Szövetségéről (MATASZ) is. A szervezet célja, hogy tartsa a kapcsolatot a tartalékosokkal, akkor is, amikor civil életüket élik.

A miniszter a haderőfejlesztésről szólva elmondta: a kitűzött haderőfejlesztési katonai cél – egyben a NATO elvárása is – a szárazföldi nehézdandár kiépítése, jelenleg ennek folyamata zajlik.

Megemlítette a Leopard harckocsik érkezését és a PzH 2000-es önjáró lövegeket, valamint a tervek szerint rövidesen Magyarországon is gyártott Gidrán csapatszállító járművet és a Hiúz gyalogsági páncélozott harcjárművet.

Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy az elmúlt két évben a hivatásos katonák egyéni felszerelése is megújult.

Komoly kihívásként beszélt a kultúraváltásról. Mint mondta, a rendszerváltás után súlyos demoralizálódást okozott, hogy a viszonylag jól karbantartott haderőt leépítették, a folyamatos laktanyabezárások, alakulat-megszüntetések, eszközértékesítések hatására pedig a társadalom elfordult a haderőtől.

Nem a katonák hibája, de a magyar hadsereg tagjaiból egyenruhás munkavállalók lettek, akik elvannak magukban a laktanyában és a gyakorlótéren. Ebből a mentalitásból el kell mozdítanunk önmagunkat és a társadalmat – mondta, jelezve ehhez fontos a hőskultusz.

Minden haderőnek szüksége van példaképekre és hősökre, akikre fel tud nézni. A magyar katonák most nem harcolnak, így a magyar haderő nem a napjainkban születő hősökre kell, hogy tekintsen, hanem a múltbéli hősök emlékét kell ápolja. Ennek számos módja van, a hadisírgondozástól az alakulatelnevezéseken keresztül a kitüntetésrendszeren át – sorolta, megjegyezve, hogy miniszteri biztost nevezett ki kifejezetten a katonai identitás, a katonai hőskultusz ápolására.