Kínai és afrikai migrációs trendek

A Magyarországra irányuló kínai migráció nem független az ország gazdasági „nyomulásától". Erről Huszty András egy szakmai beszélgetésen azt mondta: hazánk és Kína viszonylatában a teljes áruforgalom eléri a 7,5 milliárd dollárt, amiből 6 milliárd az import, s csupán 1,5 milliárd az export. A kormánymegbízott hozzátette: a behozatalból a magyar piac 1,2-1,5 milliárd dollárnyi árut vesz fel, a maradék (feldolgozás után) híradástechnikai, illetve gépipari alkatrészek formájában az európai piacra utazik tovább. Ugyanakkor a magyar kivitel nem növelhető, hiszen sem áru, sem pedig (ipari) kapacitás nincs hozzá. A magyar-kínai migrációban a legfőbb gond, hogy nem ismerjük egymást – fűzte tovább mondanivalóját Huszty András. Ezt jelzi, hogy miközben Magyarországon csak száz fizetős kínai diák tanul, addig Hollandiában például 25 ezer, s nem mindegy hányan viszik az ország hírét szülőhazájukba.

Magyarországon a migráció és Kína gazdasági térnyerése együtt zajlott – mondta Salát Gergely, a Modern Kína-kutatási Központ vezetője. A hazánkban tartózkodó kínaiakról csupán egy-két kisebb tanulmány készült, átfogó kutatás nem. 

Az itt tartózkodó kínaiak száma eltörpül az összes migráns között – fogalmazott a szakember, aki ugyanakkor hozzátette: az ezredfordulót követően némileg nőtt az itt tartózkodók száma. Míg 2001-ben 6900 kínai volt hazánkban, addig 2008-ra ez a már említett 10.200-ra nőtt. Ugyanakkor a kilencvenes években ennél jóval többen, mintegy negyvenezren éltek itt. Salát Gergely hozzátette: 76,5 százalékuk Budapestre van bejelentve. A vietnámiaknál ez még koncentráltabb, hiszen 99 százalékuk él a fővárosban. A kínaiak 94 százaléka kereskedelemből él, míg 12 százalékuk éttermet is visz. Magyarországon egyébként kétezer kínai vendéglő van. Az itt lévő kínaiak zöme 30-45 év közötti, gazdaságilag aktív. Az itt tartózkodó kínaiak nem nagyon folyamodnak állampolgárságért, illetve nem is igen kapnak. Évente egy-két, maximum egy tucat példa van erre, főként vegyes házasságok révén.

Csak tranzitország vagyunk

1986 előtt nemigen tartózkodtak kínaiak Magyarországon – mondta Salát Gergely. Ezt követően Kínában könnyebb lett útlevélhez jutni, s Mandzsúriában egy batyus kereskedőréteg alakult ki. Ez eleinte főként a Szovjetunió keleti részébe ment kereskedni, majd az évek múlásával egyre nyugatabbra, de még mindig a Szovjetunión belül kezdett kalandozni – magyarázta a kínai migráció történetét a szakember. 1988-ban hazánk és Kína eltörölte a két ország közötti vízumkötelezettséget, ám a várakozásokkal ellentétben túristák nem érkeztek Magyarországra. Az 1989-es Tienenman téri vérengzés után a vállalkozók egy része elbizonytalanodott. Nem is annyira a véres leszámolások miatt indult meg a migráció, hanem abból a félelemből fakadóan, hogy egy keményvonalas kínai vezetés kerül hatalomra, amit gazdasági visszarendeződés követ – emelte ki Salát Gergely. Magyarország kézenfekvő volt, hiszen nem kellett vízum, s elég volt felszállni a Transzszibériai Expresszre. Ezzel egy időben hazánkban magas infláció, s nagy munkanélküliség volt, az embereknek pedig olcsó könnyűipari termékekre volt szüksége. Ez is kezére játszott a kínai migrációnak. 1989. és 1992. között egy legalább negyvenezres kolónia jött létre.

Ez a korszak volt a kínai migráció aranykora – mondta Salát Gergely, hozzátéve: nem a legszegényebbek jöttek Magyarországra, hanem a középréteg. Ezek a migránsok se politikai, se gazdasági menekültek nem voltak, a gyors meggazdagodás reményében érkeztek ide. 1992. után megcsappant a bevándorlás intenzitása, hiszen Magyarország ismét vízumkényszert vezetett be. A kor és napjaink kínai migrációs modelljét ugyanaz jellemzi. A szakember elmondta: családi alapon történik, ahol a szűkebb, vagy a falu közösségét adó nagycsalád összedobja a kivándorláshoz szükséges pénzt. Mindig fiatal férfit küldenek, aki, ha megvetette a lábát, maga után hívja a családját is. A nagyszámú kínai kirajzás miatt fel szokott merülni, hogy kínai állam támogatja-e a migrációt. Salát Gergely elmondta: arra nincs utalás, hogy lenne mögötte központi akarat, ugyanakkor nem is akadályozzák a kivándorlást. A kínai állami cégek viszont hol áruval, hol pedig hitellel segítették a kivándorolni szándékozókat. A kilencvenes évek végére túltelített lett a piac. Ez és a valutaválság is szerepet játszott abban, hogy hanyatlott az itteni kínai kolónia állapota. A helyzet a kétezres évekre konszolidálódott – mondta Salát Gergely, aki hozzátette: Magyarország tranzitország, a végcél az USA, Nagy-Britannia, illetve Ausztrália.

Ötvenmillió menekült

A magyarországi afrikai migránsok eltörpülnek a többi náció mellett, ugyanakkor vitathatatlanul hazájuk elitjét képviselik – mutatott rá Tarrósy István. A pécsi tudományegyetem Afrika Kutatóközpontjának munkatársa hozzátette: hazánkba először a hetvenes-nyolcvanas években érkeztek afrikaiak,

A szakember elmondta: kezdetben a szaharai migráció jellemezte a térséget, melynek főként a karavánútvonalakat használták. Azonban a kialakuló új nemzetállamok elvágták a mobilitás hagyományos útvonalait. A hetvenes-nyolcvanas években főként kereskedők és tuaregek adták a migránsok zömét. A folyamatos helyi konfliktusok, illetve háborúk elől menekülők kezdetben Szíriától egészen Egyiptomig mentek. Tarrósy István kiemelte: ez időszakonként meglehetősen nagy tömegeket is érintett, hiszen például az úgynevezett afrikai világháború elől menekülve mintegy ötvenmillióan hagyták el hazájukat. De a Nagy-Tavak térségében, Kelet-Afrikában kirobbant konfliktusok, vagy éppen a kongói háború miatt is sokan kényszerültek menekülésre. Az olajválság idején Líbia válik az új migrációs csomóponttá. A Líbia ellen meghirdetett ENSZ embargó után Moamer Kadhafi új külpolitikát vitt, melynek lényege az volt, hogy az ország nagyobb szerepet akart vállalni a Pánafrikai Unióban, ami nagyobb szolidaritást is jelentett a menekülőkkel.

Mostanra ismét új migrációs csomópontok alakulnak ki Afrikában – mondta Tarrósy István. Ezek közé a kontinens mediterrán, a Niger folyó térsége, vagy éppen, Algéria. Mostanra egyre gyakrabban érkeznek Európába is afrikai menekültek. A Máltát, vagy Olaszországot választók Afrika szarvától indulnak útnak. A szakember szerint egyébként Kína fokozódó szerepvállalása is hatással lehet az afrikai migrációra. Maga a külső-belső vándorlás – ellentétben más nációkkal – egy hónaptól kezdve akár több évig is eltarthat. Európa egyébként 2003-2004. során megváltoztatta az addigi – viszonylag enyhébb – hozzáállását az afrikai migránsokkal szemben, s megszigorította az elbírálást, valamint a határok őrizetét. Ebben némi enyhülést a tömegpusztító fegyverekről szóló Berlusconi-Kadhafi paktum jelentett. Tarrósy István egyébként úgy vélekedett, hogy az afrikai migrációt nem lehet biztonságpolitikai kérdésre leegyszerűsíteni, az annál sokkal komplexebb. Ezt jelzi, hogy az afrikai kormányok szerint a migrációnak gazdasági és kulturális gyökerei vannak.

Tarrósy István rámutatott: napjainkban átalakult a menekültek összetétele. Míg korábban a nők szinte egyáltalán nem hagyhatták el falujukat, mivel a hátteret kellett biztosítaniuk az útnak induló férfiak számára, napjainkban egyre több nő választja a migrációt. Ezek főként képzettebbek, s immár nekik biztosítják a hátteret a férfiak. Az utóbbi időben a migráció desztinációja is bővül: mostanra – más országok mellett – már a Dél-Afrikai Köztársaság, vagy éppen a szaharai térség is célponttá lett.