Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kisiskolások jártak a tatai dandárnál

Szöveg: kormany.hu |  2011. április 13. 8:51

Életre szóló élménnyel gazdagodtak a dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, akik látogatást tettek a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárnál tett látogatásukon. A másodikosok a hídvető harckocsikat, a páncéltörő rakéta-komplexumot, és a D-20-as lövegeket ismerték meg.

1595916952
A dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskola 2. osztálya látogatta meg a MH 25. Klapka György Lövészdandárt április 11-én. A csoport izgatottan szállt le az autóbuszról, majd a rendezvényteremben tartott „eligazítás" után katonás rendben sétált a hangárok felé.

„A kompetenciaalapú oktatás részét képezi a mai látogatás, amelynek során a tanulók speciális tudást szerezhetnek honvédelmi ismeretekből. Így sokkal jobban megmarad bennük a tananyag, és élményekkel gazdagon térhetnek haza" – tájékoztatott Deményi Zsuzsanna tanítónő, fejlesztő pedagógus.

A telephely előtt az iskolásokat két csoportra, azaz katonásan: „szakaszra" osztotta fel a kísérő Pogrányi Zoltán zászlós, aki ezt követően ismertette a „kis katonákkal" a betartandó szabályokat. Ahogy elindult a csapat, apró talpak csapódtak a betonra, a sor végén fel-felhangzott egy gyerekszájból a bal, jobb, bal vezénylés….

A harckocsi-hangárokhoz érve a diákok fegyelmezetten, biztonságos távolságban álltak meg a hídvető harckocsi előtt. A kezelőszemélyzet minden lényeges információt elmesélt a technikai eszközről. A kicsik a kezdeti bizonytalanság után elszántan rohamozták meg a harckocsit, sőt többen kérdésekkel bombázták Pogrányi zászlóst. Később a kis csapat a Konkursz páncéltörő rakéta-komplexummal, és a D-20-as löveggel ismerkedett meg.

A csapatmúzeumban a diákok megtekintették a dandár életével kapcsolatos emléktárgyakat. Az apróságok igazán fegyelmezetten viselkedtek a látogatás ideje alatt, és a látogatás végén hangos „Erőt, Egészséget!" köszönéssel búcsúztak a kísérő katonáktól.

1595916952
1595916952
1595916952
1595916953

 
 Kép és szöveg: Demény Andrea hadnagy