Kíváncsian érkeztek – álcázva távoztak

Igazság szerint manapság már tévedés pusztán katonai felsőoktatási intézménynek titulálni a Zrínyi-egyetemet. 3800 hallgatóból mindössze ötszáz a katona, a többi helyre katonai terminológiával élve „civileket" várnak. A magyar védelmi szféra egyetlen felsőfokú intézményének két karán többek között műszaki, gazdasági, logisztikai, biztonság-és védelempolitikai, illetve nemzetbiztonsági szakembereket képeznek – olvassák sokan az egyetem tájékoztató anyagában. Látom is a kissé riadt tekinteteket, de nem, senki ne aggódjon: a polgári hallgatóknak csak tanulniuk kell, menetelni és tisztelegni nem.

Persze, aki a középiskola után nem kíván tovább tanulni, az azonnal bevonulhat szerződéses katonának. Jó poén lenne, hogy ott viszont nem kell tanulni, csak menetelni, meg tisztelegni, csakhogy ez nagyon messze áll az igazságtól. A kiképzés és aztán a feladatok pontos végrehajtása egyaránt megköveteli a fizikai felkészültséget, ugyanakkor elvárt és előnyös az is, hogy „a sapka alatt ne haljon éhen az agyrágó bogár."
Az alakulatok tárt karokkal várják a jelentkezőket: az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál például mintegy 200 üres beosztás vár gazdára. Persze csaknem minden alakulatnál ez a helyzet – nem véletlen, hogy a toborzó-show standjainál ott találtuk a szentesi szórólapokat, a fővárosi tűzszerész védőruhákat és a szolnoki mesterlövész-puskát is. Ám Tatától kezdve a szentendrei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolán át egészen Kaposvárig; mindenhová lehet jelentkezni bátran.

No és akkor a látvány, annak is a csúcsa: a felderítők közelharc bemutatója. Hogy a végéről kezdjem: a katonák dörgő taps kíséretében távolították el a széttört betonlapok, cserepek és lécek maradványait a színpadról. Bemelegítésként úgynevezett őrnémítő, illetve őrmegsemmisitő fogásokat láthattak a diákok; puszta kézzel, szíjjal és késsel. Utána különféle küzdő technikák következtek – mindenki tátott szájjal nézte, hogy a gyalogsági ásó milyen remek közelharci fegyver is lehet, ha úgy hozza a harctér. Állítólag a töréstechnikák segítik legyőzni a félelmet és persze a testet is alaposan próbára teszik…főleg akkor, amikor az ember hasán kalapáccsal törnek el betonlapot, vagy amikor lapátnyelet kell sípcsonttal ketté törni. Roppant hatásos bemutató volt, mivel még a középiskolásokat kísérő tanárok sem hitték el első látásra, hogy mire is képes a jól kiképzett magyar katona. Hát most megtudták ők is. A fiatalok legtöbbje kíváncsi arccal érkezett a rendezvényre – viszont álcázó-festékkel bőrükön távoztak. Azt viszont még a fekete-zöld színek sem rejthették el: élvezték, hogy fél napig félig-meddig katonának érezhették magukat.

szöveg: Kálmánfi Gábor
fotó: Tóth László